előfizetésem
Hírlevél
„A börtönben kell egyfajta férfi szigor, de egy kis női báj is”
Hat arany, egy ezüst, egy bronz – ezekkel az eredményekkel büszkélkedhet a Szegedi Fegyház és Börtön női őre. Pusztai Beáta bv. őrnagy a büntetés-végrehajtás egyik legeredményesebb női sportolója, de története nemcsak ezért érdekes. Beáta élő példája annak, hogy egy nő egyszerre lehet kemény és nőies, fegyelmezett és szerethető, sportoló és segítő. Hogy csinálja? Erről kérdeztük, munka után, közvetlenül edzés előtt.
2025 júniusában Kiskunfélegyházán rendezték meg a WUAP Európa-bajnokságot. Az indulók között volt Pusztai Beáta bv. őrnagy is, aki masters 2 korosztályban, 67,5 kilós súlycsoportban két kategóriában állt rajthoz: RAW-ban és EQ-ban. 75 és 100 kilogrammos teljesítményével mindkét számban aranyat szerzett. Alig, hogy gratulálok legújabb eredményeihez, máris sorolja az előző hónapok eseményeit, én pedig jóformán tátott szájjal hallgatom.
Az 58 éves őrnagy áprilisban három versenyen indult, miközben új országos csúcsot állított fel. „Büszke vagyok az eredményekre, hiszen minden tekintetben sokat áldoztam rá. A nevezési díjakat önerőből fizettem – a fitneszterem, ahol edzek, eddig két versenyemet is támogatta –, ráadásul a versenyek sok utazással jártak. Mégis úgy gondolom, hogy minden perc megérte. Mert nekem ez kell. Amikor ott fekszem a padon, a bíró vezényszót kiált a fülembe, és 100 kiló van fölöttem, akkor kiderül, mire vagyok képes, és ez jó érzéssel tölt el” – mondja egy szerdai napon.
Éppen edzésre készül, hetente öt alkalommal jön edzeni az egykori erőemelő, Sánta Lászlóhoz, akivel a közöttük lévő nagy korkülönbség dacára profi csapatot alkotnak. Igaz, Beáta számára az emberi kapcsolatok mindig is fontosak voltak, legyen szó sportról vagy munkáról.
Börtönóvodák nyíltak Indiában, ahol az őrök és a fogvatartottak gyermekei együtt tanulnak és játszanak
A tornaszőnyegtől a börtönig
Beátának gyerekkora óta a sport az élete. „Ötévesen szertornáztam, később judóztam, aerobikoztam, spinningedzéseket tartottam. Tehát több sportágban is kipróbáltam magam, mire a büntetés-végrehajtás országos bajnokságán egyszer poénból indultam fekvenyomásban, és számomra is meglepő módon ott ragadtam a vas mellett” - emlékszik vissza, majd megjegyzi, hogy a fekvenyomás végül egy tudatos választás lett. Beáta térdsérülése miatt nem tudott már teljes értékűen judózni, a statikusabb, de mégis erőt próbáló fekvenyomás viszont tökéletesnek bizonyult.
Ahogy pedig a sportág megválasztása, úgy a hivatás választás is sajátos az életében.
Tizenhét éve dolgozik a Szegedi Fegyház és Börtönben, vagy ahogy sokan ismerik, a “Csillag”-ban. Ezen belül a börtön fekvőbeteg részlegét koordinálja. Eredeti végzettségét tekintve mentálhigiénés szakember, így a börtönben is segítőként kezdte a karrierjét, ezt követően lett reintegrációs tiszt. „Dolgoztam nevelőotthonban, elmegyógyintézetben, és most fogvatartottakkal foglalkozom. Ezekben a munkákban közös, hogy nagyfokú segítői attitűd szükséges hozzájuk, én pedig abszolút segítő típus vagyok. Mindig is azt éreztem, hogy emberekkel kell foglalkoznom, hogy ott segítsek, ahol szükség van rá.”
A kiegyensúlyozottság a kulcs
A beszélgetés alatt megjegyzem, hogy segítő szakma és segítő szakma között nagy különbségek vannak, a börtön világa pedig különösen kemény lehet, mire Beáta csak annyit mond: éppen ezért van szükség itt a segítő emberekre. „Kétségtelen, hogy a börtönben kell egyfajta férfi szigor, de ugyanakkor kell egy kis női báj is. Az egyensúly a fontos. Ebben nekem a sport segít, hiszen az edzőteremben levezethetem a feszültséget. Hiszek abban, hogy nemcsak a fogvatartottak, de a kollégák felé is példát kell mutatnom, ezt viszont nem szavakkal teszem, hanem tettekkel.
Jól mutatja ezt, soha nem kiabálok, helyette inkább csendesen mutatom meg, hogy lehet másként is” - mondja Beáta, majd megjegyzi, hogy a börtön és az erőemelés világa több közös vonást mutat, mint gondolnánk. „Mindkettő kemény. Mindkettőhöz kell alázat, és mindkettőben meg kell húznod a határaidat.” De nem csupán ebben áll a hasonlóság.
Egy fegyházban is fontos a mentális egészség megóvása - börtönpszichológussal beszélgettünk
Félig tele a pohár
Van még valami, amit érdemes tudni Beátával kapcsolatban: évről évre újra elindul a fekvenyomó versenyeken, holott már felállított egy csúcsot. Kérdezem is, miért csinálja még mindig, minden évben, minden fáradtság és nehézség ellenére, mire elmosolyodik. „Másokért. A versenyek, az edzések nem az érmekről szólnak, hanem arról, hogy megmutassam: mindig lehet fejlődni, és nemcsak a sportban, az élet minden területén.” Mint mondja, a sport és a segítő munka alapja is ez, pontosabban a példamutatás.
„Nem hiszek a direkt nevelésben. Inkább hiszek abban, hogy az emberek látják, hogy egy nő is lehet egyszerre erős és nőies, hogy lehet egyszerre segíteni és határozottnak maradni. Mert ha leteszel valamit az asztalra, az hitelessé tesz. Ugyanakkor számomra az igazi siker az, amikor a családom, a kollégáim és a barátaim büszkék rám, és azt mondják: »Miattad én is elkezdtem edzeni. Miattad hiszek abban, hogy változni lehet.« Nem kell több ennél” - magyarázza, és mielőtt elkezdődne az edzés, még megjegyzi, nála a pohár sosem félig üres, hanem mindig félig tele, ezt adja tovább a fogvatartottak számára is.
