előfizetésem
Hírlevél
Úgy világgá mennék, mint Julia Roberts - de vajon ez megoldja a problémáimat?
Önzőség, luxus vagy éppen szükséges, lélekemelő pihenés az életszabadság, ami miatt akár hetekre, hónapokra is kiköltözünk külföldre – távol a családtól, a barátoktól és legfőképpen, a karriertől? Pszichológus szakértő segítségével most közelebbről is szemügyre vettük, miért lehet ránk jótékony hatással a valóságból való kiszakadás egy kicsit hosszabb időre.
Vajon tényleg képes megváltoztatni egy utazás az életünket? Egy néhány napos, hetes kiruccanás például biztosan feltölt, kipihentebbé tesz, de kevés rá az esély, hogy folyamatok sorát indítsa el bennünk. Ha viszont merünk máshogyan utazni, akár hosszabb távon, szólóban, akkor közelebb juthatunk önmagunkhoz és olyan változások sorát indíthatjuk be, amiről nem is álmodoztunk. Ezt nevezik „életszabadságnak”.
Valami hasonlót élt át Elizabeth Gilbert, mikor az életközepi válsága és a szerelmi traumái miatt fogta magát és elindult egy kilenc hónapon át tartó Olaszország-India-Indonézia körútra. A különleges utazásból egy könyv is született és meg is lett filmesítve Julia Roberts főszereplésével: az Ízek, imák, szerelmek életszabik azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek. De vajon mi a fő mozgatórugója egy ilyen utazásnak? Mit ad nekünk egy hosszabb, több hétig, hónapig, vagy akár évig tartó utazás?
Felszabadít, nem pedig megváltoztat az életszabadság
Sárkány Anita pszichológus, leadership szakértő szerint az életszabadság fő mozgatórugója a krónikus túlterhelés és a kiégés, ami a belső kontroll elvesztéséhez vezethet. Ezt próbáljuk meg pótolni és újból feltölteni egy hosszabb életszabadsággal. „Tény, hogy a modern munkahelyi kultúra a folyamatos elérhetőséget, a határok elmosódását követeli meg, ami mókuskerék érzéshez, az autonómia hiányához, valamint a belső kontroll elvesztéséhez vezethet. Az utazás pedig ilyenkor egy radikális távolságteremtési stratégia: fizikailag és mentálisan is kilépünk a stresszt okozó rendszerből” . A szakértő szerint az egzisztenciális válaszutak előtt a leggyakoribbak ezek utazások, ami egyre jellemzőbb a fiatalokra is.
Az életszabadságok ugyanis a szerep nélküli létezés lehetőségét hordozzák magukban, ami nyíltabbá, szabadabbá, tágabbá teszi a személyiségünket, valamint a világhoz való viszonyunkat. Kitűnő választás lehet azoknak, akik személyes fejlődésre vágynak, lemerültek a belső elemeik, nyitottak és nem félnek szembenézni a kihívásokkal – erre ugyanis lehetőség van egy ilyen élmény során. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy egy ilyen utazástól nem válunk más emberré, a személyiségünk ugyanolyan marad, de a változás miatt megéri belevágni. Főként a megnövekedett magabiztosságot és új fejezet kezdését várjak az emberek egy ilyen utazástól, nem egy új életkönyvet szeretnének elkezdeni.
Így járom be a világot szinte ingyen, és közben másoknak is segítek vele
Nem szükségszerű, de sokszor jót tehet egy hosszabb utazás
„A felnőttkori szerepek (munkavállaló, szülő, házastárs) beszűkíthetik az énképet, amitől stresszesek, feszültek lehetünk. Az életszabadságok adta változások viszont perspektívában, viselkedésben és megküzdési stratégiában változást mutathatnak meg. A tudatos jelenlét és az önreflexió révén egy hosszú utazás komoly hatással lehet az énképünkre, az önértékelésünkre, és az életünkhöz való viszonyra.” Azonban nem mindenkinek van szüksége rá – vannak, akik egyáltalán nem is vágynak hosszú ideig tartó életszabadságra, mert kitűnően tudják azt mással helyettesíteni.
Pihenésre, feltöltődésre ugyanis mindenkinek szüksége van, ettől fog normálisan működni az idegrendszer. Az azonban már más kérdés, hogy a kognitív terhelést, a szorongást, az életközepi válságot és a mentális kimerülés új hullámát hogyan kívánjuk csökkenteni. Van, aki különböző hétköznapi kikapcsolódási formákkal, hobbikkal, légzőgyakorlatokkal, sporttal, wellnesshétvégékkel, vagy masszázsokkal piheni ki a fáradalmait. Mások társaságba, csoportokba járnak és kibeszélik a gondjaikat. De olyanok is akadnak, akiknek életszabadságra van szüksége a lazításhoz.
„Egyénfüggő, ki hogyan tudja megteremteni magának a mentális egyensúlyt. Valakinek elég erre a rendszeres sport, a hobbi, vagy éppen a terápiás munka. Nem mindenkinek van szüksége hónapokig tartó utazásra. A tapasztalatom szerint az életszabadság sokszor az extrém stresszre adott extrém válasz” – mondja a pszichológus, aki úgy gondolja, hogy általában azoknak van szükségük erre a fajta kikapcsolódási formára, akik (a személyiségükből vagy a munkakörükből adódóan) kevésbé képesek a határhúzásra. Akiknél a stressz már olyan mértékű, hogy a fizikai és a mentális egészséget is nagyon veszélyezteti, ezért szükségük van valamiféle kiemelésre a hétköznapi életükből.
„Az életszabadság egyfajta stressz-reziliencia tréning: az otthoni komfortzónán kívül megtanuljuk, hogy van élet a megszokotton túl és képesek vagyunk kezelni a bizonytalanságot. Egy ilyen út lehetőséget ad arra, hogy új szerepekben próbáljuk ki magunkat, hogy lássuk, kik vagyunk a megszokott környezet nélkül. Különösen hasznos azok számára, akik identitásválsággal, életközepi krízissel vagy különböző kapcsolati elakadásokkal küzdenek.”
Feltölt, összekapcsol és magabiztosságot ad egy ilyen út
A legtöbbször pedig pont ezért választják a világ felfedezését és az új helyek meglátogatását kínáló életszabadságot a mindennapi hobbik és relaxációs tréningek mellett az emberek. Egy ilyen út tartósan szakít ki a mókuskerékből, segítségével kívülről is rátekinthetünk a mindennapi életünkre, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy bizonyos döntéseket is könnyebben hozunk meg egy másik környezetből. Ez azért van, mert az életszabadság alatt letisztulnak bennünk azok gondolatok,
amelyek bizonytalanná tesznek minket, és az otthoni környezetünkben súlyos teherként nehezednek ránk.
Tudatosabbak, magabiztosabbak és határozottabbak lehetünk általa. Rájöhetünk, hogy mit akarunk kezdeni az életünkkel és hogyan vágjunk bele a jövőbe. Sőt, akár meg is változtathatja a korábbi elképzeléseinket, terveinket, mellyel hatalmas fejlődést idézhet elő a jövőképünkben.
A mentális kimerülés új hulláma ütötte fel a fejét a harmincas nők körében
„Az életszabadság alatt az agyunk nem csak megérti, hanem meg is éli a változást. Fejlődést vált ki belőlünk. Egy wellnesshétvége kikapcsolhat, de nem mindig kapcsol össze önmagunkkal. Egy hobbi feltölthet, de nem mindig kérdőjelez meg fontos dolgokat. Egy hosszú út viszont lehetőséget ad arra, hogy új szerepeket vegyünk fel. Általa szabadon definiálhatjuk önmagunkat, a társadalmi elvárások súlya nélkül. Mintha a belső iránytűnket kalibrálnánk újra” – mondja a pszichológus. Egyedülálló erővel bír tehát egy hosszú utazás, vagy akár egy kalandvágyból tett világjárás, ami gazdagon megjutalmazhatja azt, aki választ keres a kérdéseire.
Épp ezért, alapvetően a pszichológus is támogatja a sabbatical intézményét. Szerinte egy jól időzített és tudatosan megtervezett út nagyon jótékony hatással lehet a professzionális életre, a karrierre és a magánéletre, csakúgy, mint a fizikai és a mentális egészségre. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy egy ilyen hosszú út nem mindenkinek való: általában csak azoknak éri meg belevágni, akik nyitottak az új élmények, tapasztalatok befogadására.
A munka és a karrier mókuskerekében élők számára ugyanis a távolság és az új nézőpont kifejezetten hasznos lehet a fejlődéshez és a jövőbeli döntések meghozatalához. „Menekülőknek, kezeletlen mentális betegségben (pl. súlyos depresszióban, szorongásos zavarban, pánikbetegségben) szenvedőknek, érzékeny idegrendszerű embereknek; valamint a magányt, a bizonytalanságot és a megszokott rutint hiányolóknak viszont nem biztos, hogy jó ötlet lehet az életszabadság. Csakúgy, mint azoknak, akik nehezen viselik az ismeretlent – egy ilyen út ugyanis tele van bizonytalansággal, stresszforrással és más, előre nem látható faktorokkal. Akiknek a feltöltődéshez mindig szüksége van egy alapvető biztonságérzetre, az könnyen magányosan, elveszve érezheti magát egy hosszabb út során, főként, ha az magányosan, egyedül valósul meg. Az életszabadság ugyanis nem csodaszer, nem való mindenkinek. Csak akkor tud igazán transzformatív lenni, ha készen állunk a belső munkára.”
