Merj máshogy utazni - Ezeket a helyeket a TikTok nem mutatja: Májer Tamás utazóbloggerrel beszélgettünk

Májer Tamás huszonnyolc éves, közgazdász, utazó blogger és tartalomgyártó. Eddig négy kontinensen és ötvenegy országban járt. Ha van egy kis szabadideje, biztosan azon töri a fejét, hogyan tudná minél kedvezőbb áron felkeresni a világ kevésbé felkapott helyeit. Utazásai során állandó kísérője a felesége, de a szűkebb családdal, barátokkal, kollégákkal is szívesen útra kel repülővel vagy épp autóval. Őszintén mesélt arról, hogyan tudja a rendszeres utazásokat összeegyeztetni a munkával anélkül, hogy túlságosan megterhelné a családi kasszát.

Mennyiben része az utazás az életednek?

A munkám valamelyest az utazáshoz kapcsolódik, ugyanis egy luxuskozmetikai termékeket gyártó cég európai és közel-keleti árazási csapatát vezetem. A reptereken, repülőgépeken, tengerjárókon megtalálható illat- és kozmetikai termékeket gyakran „tőlünk” vásárolja meg az utazó közönség, de az utazás már középiskolás koromban a hobbimmá vált. Nyolc éve vagyunk együtt a feleségemmel. Amióta megismertem, az utazás a mindennapjaink része.

Ha éppen nem úton vagyunk, akkor is azt tervezgetem, hova lenne érdemes legközelebb elmenni, milyen programokat lehetne kitalálni. Eleinte csak évi egy-két alkalommal utaztunk, utána a covid miatt egy év kimaradt, majd egyre többször – évente három-négy alkalommal – keltünk útra. Tavaly minden hónapban elutaztunk valahová belföldön vagy külföldön, erre az évre pedig két hosszabb utat tervezünk.

Ezeket mennyire nehéz összeegyeztetni a munkátokkal?

Nem egyszerű, hiszen a feleségem és én ugyanannyi szabadnappal gazdálkodunk, mint bárki más, viszont ki szoktuk használni a hosszú hétvégéket és az ünnepnapokat is. Most a húsvét és május elseje jól jött ki abból a szempontból, hogy hét-nyolc nap szabadságból tizennyolc napot töltöttünk Kínában. Az utazások előtt igyekszem előre dolgozni.

Természetesen nem lehet mindent előre megoldani, de amivel tudom, segítem az itthon maradó csapatom; ráadásul nekem is könnyebb újra felvenni a fonalat, ha nem hagyok túl sok feladatot a hazaérkezés utánra. Abban viszont megegyeztünk a feleségemmel, hogy

az utazások alatt nem vesszük elő a laptopot.

Mi alapján döntitek el, hogy hova utaztok?

Mindig azt a helyet keresem, amely nem felkapott. Oda nem szívesen megyek, amiről sok videót láttam a közösségi médiában, mert úgy érzem, túl sok újat már nem tartogat számunkra. Ezért halasztottuk el a Balira tervezett utunkat is. Egyszerűen túl nagy lett a hype körülötte. Jobban szeretjük azokat a helyeket, ahol nem botlunk úton-útfélen turistákba. Közép-Ázsiában például egyáltalán nem volt tömeg, Kirgizisztánban és Kazahsztánban alig találkoztunk turistákkal. Szívesen utazunk főszezonon kívül is. Amikor tavaly novemberben az Amalfi-parton és Nápolyban jártunk, nem volt tömeg.

Bali nem csak nyaralás: egy utazás, ami belül is megváltoztatott

Az úti céljaitok mennyire vonzóak a közösségimédia-követőid körében?

Mióta gyakrabban utazunk, többet posztolok az utazásainkról. Az elmúlt években realizáltam, hogy az emberek szívesen nézik meg a videóimat, főleg ha olcsó helyeket mutatok be, vagy olyan különleges úti célokra hívom fel a figyelmüket, amelyek nincsenek annyira a köztudatban. Tavaly Közép-Ázsiában jártunk, az Üzbegisztánról készített videónk több mint másfél millió emberhez jutott el csak a TikTokon keresztül. Nem egy üzenetet kaptam a követőimtől, hogy a hatásunkra kedvet kaptak ehhez az országhoz, mert olcsó, ráadásul korábban keveset hallottak róla.

Hogy látod, hogyan utaznak a különböző korosztályok?

Mostanában egyre többen próbálják kimaxolni az utazásokat, igyekeznek minél több mindent megnézni, minél több élményt szerezni, mert úgy gondolják, majd itthon pihennek. Mi is ezt valljuk. Sokszor reggel hat órától este kilencig a városokat járjuk. A legtöbb követőm a huszonöt–negyvennégy éves korosztályba tartozik, ők gyakran próbálják átvenni az utazási stílusunkat.

A fiatalabbak, nagyjából a tizennyolc–huszonöt év közöttiek számára az utazás és a bulik elválaszthatatlanok.

A fiatalok még rugalmasak, az idősebbek viszont nehezebben változtatnak a megszokotton, gyakran utazási irodával utaznak. Mindegyik nézőpont rendben van. Nincs jó vagy rossz utazási stílus. Mi mindig egyénileg utazunk, mindent magunknak szervezünk. Szerencsére apukámtól anno volt lehetőségem ellesni néhány praktikát, amelyek segítségével ma már talán őt is túlszárnyalom utazásszervezés terén.

Hogyan tervezitek meg a kiadásaitokat, hogy ezek beleférjenek a családi költségvetésbe?

Mindenkinek mások a prioritásai. Nálunk az utazás az, amire a legtöbbet félretesszük. Nincs drága autónk, se luxusruhánk, ezekre nem szoktunk költeni. Étterembe csak ritkán, havonta talán egyszer járunk, nem rendelünk ételt, általában a feleségem főz otthon.

A mindennapokban igyekszünk spórolni és tudatosan készülni az útjainkra.

Mit értesz ezalatt?

Előre kigondoljuk, hogy a következő fél-egy évben milyen utakat szeretnénk megvalósítani. Felmérjük a repülőjegyek, a szállások és a programok árát. Van, hogy itthon előre megvesszük a belépőket, mert így olcsóbb. Mindig van egy napi limitünk, amit az adott városban költünk tömegközlekedésre, benzinre, belépőre, étkezésre, szuvenírre. Kettőnkre számítva ez napi nyolcvan–százharminc euró között mozog.

„Nem akarom cukormázzal leönteni azt, hogy milyen a Yukonban élni”

Ha utazni szeretne az ember, mennyire kell mélyen a zsebébe nyúlnia?

Nyilván fontosak az anyagiak, de ha tudatosan megtervezi az ember az utakat, nagyon olcsón el lehet jutni különböző országokba. Ázsiába például viszonylag drágább a repülőjegy, de ott már minden olcsó. Jártunk az összes balkáni fővárosban is; Tirana és Szarajevó lett a két kedvencünk. A barátainkkal öt napot töltöttünk Boszniában; négyen utaztunk, mert így olcsóbb volt a benzin. Az öt nap költsége fejenként hatvankilencezer forintra jött ki, amelyből az apartmanok ára fejenként átlagosan háromezer-ötszáz forint per éj volt.

Min lehet spórolni?

Minden költségen érdemes lefaragni. Szálláson mindenképpen, mert oda csak aludni jár az ember. Nekünk csak annyi kell, hogy legyen tiszta és rendezett. Kerüljük a luxushelyeket, menő szállodákat. Sok olcsó helyen szálltunk meg. Üzbegisztánban például átszámítva négyezer forintot fizettünk egy éjszakáért reggelivel kettőnknek. Sokan csak egy bizonyos oldalt néznek meg, ha szállást keresnek, de sok más szállásközvetítő oldal is van. Érdemes nyitott szemmel járni.