előfizetésem
Hírlevél
Az érzékeny idegrendszerű embereknek a nyár valóban stresszforrás - pszichológussal beszélgettünk
A nyár hagyományosan az öröm, a szabadság és az életigenlés időszakaként él a kollektív tudatban. A hosszabb nappalok, a vakációk, a fesztiválok és a közösségi élmények időszakától azt várjuk, hogy feltölt, kikapcsol, boldoggá tesz. De mi történik akkor, ha valaki épp ebben az időszakban érzi magát különösen rosszul? Ha nem a szürke november, hanem a napsütéses július hozza el számára a levertséget, a szorongást és az elszigetelődést?
A szezonális affektív zavart (SAD) általában a téli hónapokkal hozzuk összefüggésbe – nem véletlenül. A rövid nappalok, a sötétség és a hideg valóban kedveznek a depresszív hangulatok kialakulásának. Azonban létezik ennek egy kevésbé ismert, nyári változata is, amely nem csupán tüneteiben tér el a „klasszikus” formától, de gyakran felismeretlen is marad – éppen a vele ellentétes szezonális elvárások miatt. Hiszen hogyan lehetne valaki depressziós akkor, amikor épp mindenki más felhőtlenül élvezni próbálja az életet?
Buzási-Végh Viktória pszichológus szerint: „A nyári SAD legalább annyi szenvedést okozhat, mint a téli forma, csak kevésbé vesszük komolyan. Az érintettek sokszor magukat sem értik, nemhogy a környezetük.” A pszichológus hangsúlyozza: a nyári depresszió nem csupán létező, hanem rendkívül megterhelő állapot lehet, amelyet nem szabad a háttérbe szorítani csak azért, mert ellentmond a nyár idealizált képének.
Engedd el, ami visszatart – és valósítsd meg álmaid utazását!
Fontos: a nyári szezonális depresszió valós pszichés zavar, amely különösen nehéz lehet az érintetteknek a társadalmi elvárások és az önvád kettős terhe miatt. Milyen tényezők húzódnak meg a háttérben, mik a tipikus tünetek, és milyen megküzdési stratégiák segíthetnek azoknak, akik számára a nyár nem felszabadulás, hanem súly.
Amikor túl sok a fény
A nyári SAD többnyire kora nyáron vagy késő tavasszal kezdődik, és őszre fokozatosan enyhül. Míg a téli depresszió tünetei között az álmosság, a szénhidrátéhség és a társas igény fokozódása szerepel, a nyári forma mintha a tükörképe lenne ennek: az érintettek gyakran álmatlansággal, ingerlékenységgel, szorongással, étvágytalansággal és visszahúzódással küzdenek.
A nyári depresszió sajátossága, hogy az intenzív napfény, a meleg és a zaj – ami mások számára kellemes vagy semleges – sokaknak idegrendszeri túlterhelést okoz. Buzási-Végh Viktória szerint: „Az érzékenyebb idegrendszerű emberek számára a nyári időszak stresszforrás. A hőség, a fénystimuláció és a szabályozatlan napirend mind fokozhatják a tüneteket.” A pszichológus kiemeli, hogy a társas elvárás – miszerint „nyáron jól kell lenni” – tovább nehezíti a helyzetet, hiszen a szenvedés láthatatlan marad a külvilág számára.
Elvárások és bűntudat
Az érintettek gyakran nem mernek beszélni arról, amit átélnek. A közösségi média is erősíti az elvárást, hogy a nyár az „élmények gyűjtésének” ideje, a boldogság szezonja. Aki pedig ezzel ellentétes állapotban van, sokszor szégyent vagy bűntudatot él át. Miért nem tud örülni annak, amit mások élveznek?
Andalúziában élnek, a kalauzaid lesznek – és lehet, hogy önmagadhoz is közelebb vezetnek
A szakértő elmondása alapján ez az elváráscsapda komoly pszichés terhet ró az érintettekre: „A nyári SAD-hoz gyakran társul önvád. Az emberek úgy érzik, valami baj van velük, mert nem tudják élvezni azt, amit ’illene’. Ez pedig csak mélyíti a szorongást és az elszigetelődést.”
A nyári SAD épp ezért különösen alattomos: a tünetek kevésbé ismertek, a társadalmi megértés hiányos, az érzelmi izoláció pedig könnyen krónikus állapottá válhat. A környezet sokszor értetlenkedik, vagy épp bagatellizálja a panaszokat, holott a nyári depresszió komoly lelki megterhelés, amely kezelést és támogatást igényel.
Létező és kezelhető
A jó hír, hogy a nyári SAD nem végzetes állapot, és megfelelő támogatással jól kezelhető. Első lépésként fontos felismerni és elismerni az érzéseinket – még akkor is, ha ezek ellentétesek a közvélekedéssel. „A legfontosabb, hogy ne kérdőjelezzük meg a saját tapasztalatainkat. A nyári depresszió nem hiszti, nem lustaság, hanem egy specifikus, de valós pszichés állapot” – hangsúlyozza a szakértő.
A pszichológus szerint sokat segíthet, ha megpróbálunk stabil napirendet kialakítani, hűvös, nyugalmas környezetet keresni, időt szánni az elcsendesedésre, és csökkenteni a társas nyomást – akár azzal is, hogy tudatosan visszautasítunk megterhelő programokat. A mozgás, a megfelelő táplálkozás és a rendszeres alvás szintén fontos alapjai a lelki egyensúlynak.
A legfontosabb mégis az, hogy ha a tünetek tartóssá vagy súlyossá válnak, ne maradjunk egyedül velük. Szakember segítsége nemcsak abban segít, hogy megértsük az állapotunkat, hanem konkrét eszközöket is nyújthat a megküzdéshez.
Így írunk és olvasunk 2035-ben – Az AI átalakítja az írók és kiadók szerepét
A napfény sem gyógyít mindent
A nyári szezonális depresszióról beszélni nem „trendiség”, hanem szükségszerűség – már csak azért is, mert az érintettek sokszor épp a legboldogabbnak tartott időszakban érzik magukat a legmagányosabbnak. Fontos, hogy ne csak a hideg hónapokhoz kössük a lelki megborulás lehetőségét, és ne ítélkezzünk azokon, akik nyáron is nehézségekkel küzdenek.
Ahogy a pszichológus fogalmaz: „A nyári SAD elfogadása nemcsak az egyén, hanem a társadalom szintjén is felszabadító lehet. Nem mindenki ugyanúgy éli meg az évszakokat – és ez így van rendben.” Az igazi nyári szabadság talán ott kezdődik, ahol megengedjük magunknak – és másoknak –, hogy ne kelljen mindig jól lenni.
