Kitalálta a piros talpakat, a divatvilág rockere lett belőle: Christian Louboutin sztorija

Piros talpak. Glamúr, fény, csillogás. Sokan csak így jellemzik Christian Louboutin cipőit, akinek magassarkúi az elmúlt évtizedekben a világ előszámú luxustermékeivé nőtték ki magukat. De vajon mi a titkuk az ikonikus piros talpú cipőknek, melyekről mindenki álmodozik?

Christian Louboutin nevét szinte mindenki ismeri, még az is, aki nincs különösebben képben a divattal. Francia cipőtervezőként rekordidő alatt építette fel a birodalmát és vált a sztárok kedvencévé: egyik pillanatban még gyakornokoskodott, a másikban már Madonna videoklipjeiben bukkantak fel a cipői. Mindezt úgy érte el, hogy nem volt kitűnő tanuló, sőt, divatiskolában sem tanult: csak különböző cipőmesterektől leste el a szakma csínját-bínját, ami úgy látszik, nagyon kifizetődött neki.

Ma már a világ leghíresebb cipőtervezői között tartják számon, amit részben extravagáns és merész dizájnjainak, az ikonikus piros talpainak, valamint a különleges szépérzékének köszönhet. Vallja, hogy egy cipőnek nem feltétlenül kell kényelmesnek és praktikusnak lennie: az esztétikum számára ugyanis mindennél többet ér. Most bemutatjuk, hogyan vált Louboutin a nemzetközi csillogás jelképévé.

Szenvedélyből csinált magának karriert

Egyet érdemes leszögezni: Christian Louboutin nem olyan, mint a többi divattervező. Már gyerekkorában eldöntötte, hogy a cipőkkel szeretne foglalkozni, azzal viszont nem nagyon törődött, hogy az iskolában is jól teljesítsen. Édesapja nem sokat volt jelen az életében, kiskorát főleg édesanyja és nővérei társaságában töltötte. Gyakran lógott, zavargott, magatartása közel sem volt a legjobb. Véletlenül, egy múzeumi látogatás során figyelt fel egy táblára, amin egy cipő volt, azt hirdetve: tilos a magassarkúk viselése.

Ez a tiltott dolog állítólag annyira lenyűgözte őt, hogy onnantól kezdve csak magassarkúkat rajzolgatott a füzeteibe – a szabályszegés pedig azóta is meglátszik a tervezésein. Már korán beleszeretett a Moulin Rogue revüinek peep-toe cipőibe, azok provokatív megjelenései pedig egész karrierjét meghatározták. 16 éves korára kicsapták az iskolából, ő viszont nem nagyon búslakodott: a híres párizsi varietében, a Folies Bergère színházban vállalt munkát. Ott pedig csak még jobban megbizonyosodott arról, mennyire érdekli őt a magassarkúk cipők világa: ámulva nézve, ahogy a fellépők még a hatalmas fejdíszeik ellenére is tökéletesen táncolnak a cipőikben.

Ennek hatására Louboutin aktívan belevetette magát a magassarkú mechanikájának tanulmányozásába, majd úgy döntött, hogy tanulónak szegődik el a cipőtervező Charles Jourdannál és Roger Viviernél. Tehetsége hamar megmutatkozott, ezért huszonéves korára már cipőtervezőként kapott munkát a Chanelnél, a Maud Frizonnál és az Yves Saint Laurentnél. Élvezte a munkát, de kreativitását sosem tudta teljesen kiélni, ezért 1990-ben megalapította a saját márkáját.

Tervezései exkluzívak és extravagánsak voltak, mégsem vonzottak elég vevőt: asszisztensének piros körmére nézve viszont kipattant a fejéből az ötlet: mi lenne, ha pirosra festené a cipőinek talpát? „A piros több, mint egy szín. A szerelem, a vér és a szenvedély szimbóluma. Eredetileg csak egy szezonig terveztem pirosra színezni a cipőim talpát. A vevőim viszont kacérnak és szexinek gondolták, egyre többen kérték, hogy ne hagyjam abba” – mondja Louboutin, akinek pont ez hiányzott ahhoz, hogy kitűnjön a sok neves tervező közül.

Karakteressége végül sokkal vonzóbbnak bizonyult, mint a nagynevű márkák (Chanel, Dior, Prada) változatos cipőkínálata, összetéveszthetetlen védjegye pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy státuszszimbólumok legyenek a cipői.

Tudtad, hogy a nőiesség szimbólumát egykor kizárólag a férfiak hordták?

Provokatívak és szexik

Cipőinek népszerűségéhez persze az is hozzájárult, hogy a párizsi bulinegyed állandó szereplője volt: ismeretségben állt Mick Jagerrel, Andy Warhollal, Madonnával és több divattervezővel is, akik imádták a piros talpú cipőit. Diane van Fürstenberg, Jean Paul Gaultier rajongott értük, de az Yves Saint Laurent és az Alexander McQueen bemutatókra is ő tervezte a cipőket a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején.

„Nem érdekelnek a trendek, nem is figyelem őket, saját fejből tervezek. Emberek, bútorok, anyagok - mindenből ihletet merítek, de legjobban a szabályszegés az, ami lázba hoz. Olyan szexis és provokatív cipőket akarok tervezni, amik áthágják a szabályokat, de ragyogják túl a viselőjüket. A revüben sem ragyogja túl a cipő a ruhát, az előadást vagy a táncot, a való életben se legyen így” – mondja Louboutin, aki a mai napig úgy tervezi a cipőit, hogy azokat bármikor el lehessen egy színházban, egy előadáson, egy fellépésen vagy akár egy cirkuszban képzelni.

Népszerűségén az is sokat dobott, mikor egy hagyományosabb megjelenésű cipőjét Karolina monacói hercegnő (Grace Kelly lánya) viselte. 2003-ban úgy döntött, hogy a kézitáskákat is elkezd tervezni, valamint igazán extravagáns csomagolással ellátott rúzsokat, körömlakkokat és parfümöket is kiad. Sorra nyíltak a Louboutin-kiállítások is: a legelső például 2008-ban, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum (MET) Divatintézetében, pár éve, a márka 30. születésnapjának fennállására pedig ő maga szervezett egy kiállítást a párizsi Porte Dorée palotában.

Többször díjazták már legjobb cipőtervezőként, a legrangosabb női cipők díjával is rengetegszer jutalmazták – sikerét azonban nem csak ezek bizonyítják, hanem azok az elképesztő eladási adatok, melyek minden évben egyre növekednek: jelenleg évi több, mint egymillió darab cipőt ad el. Ezek közül egy strandpapucs 130 ezer forintba, egy átlagos magassarkú pedig körülbelül 300 ezer forintba kerül.