Elképesztő árat fizetett a sikerért Coco Chanel

Coco Chanel, a 20. század egyik legjelentősebb divatlegendája soha nem tanult divattervezőnek: kitűnő meglátásainak és akaraterejének hála viszont megteremtette a luxuskategóriás divat alapjait – nevét pedig azóta is arannyal fémjelezve emlegetik a szakértők.

A Chanel a divatmárkák királynője. Egyfajta trónon ülve felügyeli és diktálja a divatot, alakítja a trendeket és olyan módon alakítja át a divat világát, mint más senki. Hatalmas megtiszteltetés és kiváltság a márka tervezőjének lenni, ezért is váltott ki hatalmas megdöbbenést, mikor Virginie Viard tavaly nyáron öt év után lemondott a divattervezői posztról. A nő 37 éven át dolgozott a márkának, harminckettőt egyenesen a legendás Karl Lagerfeld keze alatt – mindenki azt gondolta, hogy ő lesz a Chanel következő ikonja, de nem így lett.

Jó sok várakozás után végre bejelentették, hogy Matthieu Blazy, a Bottega Veneta előző kreatív igazgatója lesz a francia divatház új divattervezője. Kétségtelen, hogy ezzel új korszak kezdődött a márka életében, jelenleg azonban csak találgatások folynak azzal kapcsolatban, milyen is lesz a Blazy-féle Chanel. Trendi? Menő? Minimalista? Modern? Senki sem tudja: az azonban biztos, hogy a francia sikknek maradnia kell, csakúgy, mint az előkelő stílusosságnak, ami miatt olyan naggyá is vált a ház 100 évvel ezelőtt.

Érdemes tehát egy kicsit visszatekinteni a Chanel elegáns idővonalára, valamint a márka csillogással, drámával és botránnyal teli történetére – mert bőven van mit mesélni róla. Induljon az utazás a Chanel több évszázados múltjába!

Tervező nélküli divatházak, lassuló eladások jellemzik a divatipart, ami lehet, hogy az összeomlás felé tart

Mélyszegénységből jött, mégis elérte, hogy a felső tízezer hordja a ruháit

A Chanel neve egybe forrt az alapító, Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel nevével, aki 1883-ban született egy mosónő és alsóneműt, valamint munkásruhát árusító vándorárus gyermekeként egy szegényházban. Lepusztult szállásokon, teljesen nomád körülmények között éltek, sokat vándoroltak hat testvérével, akik közül egy sem járt iskolába. Férfi testvérei mezőgazdasági munkásnak álltak, lánytestvéreivel pedig a helyi kolostorban, apácák között nőtt fel – itt is tanult meg írni és varrni, ami egész későbbi életét meghatározta.

(Tudni kell, hogy gyermekkorát egész életében szégyellte: sok kitalált történetet és beszámolót alkotott a fejében, rengetegszer hazudott a szüleiről, a neveltetéséről, de még a születésének pontos időpontjáról is, ezért sok a bizonytalan tényező, de a felsorolt dolgok mind igazak voltak.) Először varrodai munkát vállalt, később pincérlányként és énekesként dolgozott a helyi kabaréban, ahol szépségével bájolta el a férfiakat.

Nem volt kiemelkedő hangja, ezért tudta, hogy nagy énekesnői karrier nem vár rá: a kabaréban viszont megismerkedett Étienne Balsan textilörökössel, akinek a szeretője lett. Coco ezek után francia kastélyokban élte az életét, sorra vadásztak kegyeire a férfiak: így az angol elit felsőosztály kiemelkedő tagja, Arthur Edward Capel is, aki az első divatüzletének nyitását is fedezte.

Szóváltással indult, tettlegességig fajult Elsa Schiaparelli és Coco Chanel párharca

A kalapokat áruló Chanel Modes nevű bolt elsősorban Coco szeretői életmódjának eltereléseként indult, végül egészen sikeres vállalkozás lett belőle – főleg azután, hogy a kor egyik népszerű párizsi színésznője, Gabrielle Dorziat is tőle kezdte el vásárolni a kalapjait. Pár évvel később egy másik helyszínen is nyitott egy boltot Chanel, ahol azonban már nem kalapokat, hanem női és férfiruhákat kezdett el árulni. Portékáit állítólag úgy reklámozta, hogy minden reggel végig sétált Párizs előkelő negyedein a csinosabb varrónőivel együtt – ez pedig nagyon bejött neki.

Minden tehetős párizsi nő a Chanel üzletbe kezdett járni, végül megnőtt az igény az egyedi, személyre tervezett darabok iránt is. Coco úgy gondolta, hogy ezt egy másik helyen kell megtennie, ezért megnyitotta a harmadik üzletét is, immár 300 dolgozóval: megszületett a maison couturier-je a gazdag franciák kedvelt üdülőhelyén, a spanyol határhoz közeli Biarritz-ban.

Csúcsra járatta a Chanelt, a világháborút viszont a francia divatház is megszenvedte

A biarritz-i üzlet olyan jövedelmezőnek bizonyult, hogy a tervező teljesen kifizette Capelt és saját maga tudta irányítani a márkáját. Hírnevet akart, ezért terjeszkedni kezdett: a párizsi a Rue Cambon utcában megalapította a La Maison Chanelt a saját kis varrodájával, műhelyével és szabászatával együtt. Sőt, piacra dobta első parfümjét, az eredetileg csak a törzsvásárlóknak ajándékozott Chanel No.5-ot, amiért a nők (és a férfiak is) megőrültek.

Nem volt mese: a Chanel beindult, ráadásul nem is akárhogyan! Csak idő kérdése volt, mire jön a második parfüm, a N°22, amit 1922-ben álmodott meg Coco és Ernest Beaux parfümőr – kettejük együttműködése pedig olyan sikeres volt, hogy a tengertúli értékesítés végett egy új céget, a Parfums Chanel-t is létrehozták. Bár ez a vállalkozás egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (Coco évekig küzdött, hogy újra a fennhatósága alá kerüljön a parfümcég), közben azért a jövőre is gondolt.

Parfümjeivel párhuzamosan az első Chanel sminkszereket is elkezdte megjelentetni, melyek között főleg púdereket és rúzsokat lehetett megtalálni. Később persze, egy 15 darabos bőrápolási termékcsalád is helyet kapott a Chanel üzletekben és felismerte, hogy a kicsivel olcsóbb állandó prêt-à-porter darabokra is igény van, nemcsak az egyedileg készített különlegességekre, ezért szezonális kollekciókat is elkezdett tervezni. A második világháború ekkor csapott le, Coco pedig úgy gondolta, hogy az ékszereken és a parfümökön kívül egy ideig semmi mást nem fog árulni – el akarta kerülni, hogy végleg lehúzza a rolót, ezért úgy döntött, egy kis szünetet fog tartani.