előfizetésem
Hírlevél
Kevesebb ruha több nyugalom, ezért lehet a slow fashion a lelki rend egyik legerősebb eszköze
A divat és a mentális egészség közötti kapcsolat sokkal szorosabb, mint azt elsőre gondolnánk. Az öltözködés nem pusztán esztétikai kérdés, hanem az önkifejezés és az önismeret egyik legerősebb eszköze. Az utóbbi években egyre többen érzik úgy, hogy a gyors trendek és az állandó vásárlási kényszer fárasztóvá vált. A fast fashion korában sokan kezdenek tudatosan lassabb irányba fordulni. A slow fashion nemcsak a környezetre, hanem a belső békénkre is hatással lehet.
A divat, mint a lélek tükre
A divat mindig is többet jelentett puszta öltözködésnél. A ruháink üzennek a világnak, de legfőképp önmagunknak. Egy jól megválasztott ruha reggel képes megváltoztatni a napunkat: önbizalmat ad, fókuszt teremt, megnyugtat. Ugyanakkor egy szekrény, amely tele van olyan darabokkal, amiket már nem szeretünk, visszafelé is hat: a felesleg mentális súlyként nehezedik ránk.
A pszichológusok gyakran beszélnek a „döntési fáradtságról” – arról a jelenségről, amikor a túl sok választási lehetőség stresszt okoz. Minden reggeli öltözködés egy újabb döntés, és ha a gardróbunk tele van, ez a döntés nehezebb, mint hinnénk. A kevesebb ruhadarab nem korlátoz, hanem felszabadít, mivel az átlátható, szerethető ruhatár csökkenti a mentális zajt. Amikor minden darabunkat ismerjük és szeretjük, kevesebb energiát pazarolunk a „mit vegyek fel?” dilemmára, és több marad arra, ami igazán számít.
A napi rutinod döntő szerepet játszik abban, hogy milyen az életminőséged
A slow fashion nemcsak fogyasztási szokássá, hanem életminőség-javító szemléletté válhat. Így időnk jut azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyek igazán fontosak az életben: emberi kapcsolataink (család, barátok), élmények gyűjtése, fejlődés vagy a világ megismerése.
Rend a szekrényben, rend a fejben
Puhala Emese, kapszulagardrób-coach több mint hét éve foglalkozik szín- és stílustanácsadással. Pályája során hamar felismerte, hogy a tanácsadások után sok ügyfél továbbra is bizonytalan abban, hogyan kezdjen neki egy valóban tudatos ruhatár kialakításának. „Ezt az igényt érezve kezdtem el a kapszulagardróbokkal mélyebben foglalkozni” – meséli Emese. – „Ennek már több mint öt éve, és azóta közel százötven személyre szabott kapszulagardrób megtervezésén vagyok túl.”
A kapszulagardrób nem új koncepció, de ma talán időszerűbb, mint valaha. Alapja egyszerű: legyen néhány – általában 25–40 – jól kombinálható, minőségi darab, amelyek minden helyzetben illenek a viselőjükhez. A mennyiség helyett a minőség és a kombinálhatóság kerül az előtérbe. Puhala Emese szerint azonban nincsenek mindenkire érvényes sablonok. „Véleményem szerint nem léteznek mindenki számára működő, azaz általános kapszulagardróbok, mert egy kapszulagardrób csakis akkor fog működni hosszú távon, ha az személyre szabott – ha minden szempontból tükrözi a tulajdonosát” – vallja.
Ehhez pedig nélkülözhetetlen az önismeret és az önelfogadás gyakorlása.
A minimalista öltözködés nem az unalomról szól, hanem az önazonosságról. Egy kapszulagardrób azt üzeni: „ismerem magam, tudom, mi áll jól, és nem kell több annál, ami valóban én vagyok”. Mentális szempontból ez a fajta önkorlátozás valójában felszabadító. A választások száma csökken, a tudatosság nő, a stressz szintje pedig érezhetően mérséklődik. A legtöbben, akik belevágnak, arról számolnak be, hogy könnyebben indul a napjuk, és a reggeli öltözködés inkább örömforrás, mint teher.
Mautner Zsófi: A TikTokról nem lehet megtanulni főzni, de meghozhatja a fiatalok kedvét és ez már félsiker
A kapszulagardrób egyfajta lelki detox is. Amikor kiszelektáljuk a múltból maradt, már nem minket tükröző darabokat, valójában érzelmi terheket is elengedünk. A divatpszichológia szerint ez a folyamat az önismeret része: a ruháinkon keresztül dolgozzuk fel, hogyan változtunk, kik voltunk és kik lettünk.
A „Pont elég” filozófia – amikor a kevesebb tényleg több
A fogyasztói kultúra évtizedekig arra tanított minket, hogy a több az jobb. Hogy az önkifejezéshez folyamatos újdonságokra van szükség, pedig a bőség sokszor elveszi a választás örömét. A „Pont elég” szemlélet ezzel szemben arra ösztönöz, hogy találjuk meg azt az egyensúlyt, ahol jól érezzük magunkat – nem túl kevéssel, nem túl sokkal, hanem éppen eléggel. Az idei Rad Fashion Festivalnak is ez volt a fő témája. Ahelyett, hogy a legújabb trendeket hajszolnánk, tanuljuk meg értékelni azt, amink van.
A divatpszichológia egyik legszebb felismerése, hogy a ruhákhoz való viszonyunk sokat elárul arról, hogyan állunk önmagunkhoz. Aki képes elengedni a múlt darabjait – a régi méreteket, az impulzusvásárlásokat, az „egyszer még felveszem” ruhákat –, az valójában a saját fejlődését is elfogadja. A tudatos öltözködés így nemcsak ökológiai, hanem lelki vonatkozású választás. Minden egyes megfontolt döntés arról szól, hogy jobban ismerjük magunkat, és jobban figyelünk arra, mire van szükségünk.
A kevesebb ruhadarabhoz vezető út sokszor nem egyik napról a másikra történik. Ez egy belső folyamat, amelyben újraértékeljük a kapcsolatunkat a külső világgal, a testünkkel és az identitásunkkal. A slow fashion nem lemondás, hanem kapcsolódás önmagunkhoz, és így válhat egy olyan életmóddá, ahol a harmónia fontosabb a birtoklásnál.
Ami ma fenntarthatónak tűnik, lehet, hogy holnapra vakvágány lesz
Amikor a divat gyógyít
Egyre több kutatás támasztja alá, hogy a tudatos öltözködés pozitív hatással van a mentális egészségre. A kevesebb vásárlás, a minőségi darabokhoz való kötődés és az öltözködés örömének visszaszerzése csökkenti a szorongást, és erősíti az önértékelést. Emellett még kreativitásra is sarkall, mert rákényszerít arra, hogy újabb és újabb kombinációkat alkoss a meglévő ruháidból.
Sokan számolnak be arról, hogy a gardróbrendezés valójában érzelmi tisztulás is volt számukra. Amikor az ember megszabadul a múlt darabjaitól, azoktól, amelyek már nem illenek a jelenéhez, azzal valójában helyet csinál az újnak – kívül és belül is. A rend a szekrényben valódi lelki renddé válik.
„Sokszor tapasztalom gardróbrendezéseknél, hogy az ügyfelek szekrényében ott lapulnak még a középiskolás kori ruhák is. Ezeknek már nincs helye ott” – mondja Emese. – „Személyiségünk állandó fejlődésben van, amit a ruhatárunknak is le kell követnie. Én nem hiszek a motiváló darabokban sem, mert ezek nemhogy előrébb visznek, hanem inkább hátráltatnak, mert minden egyes alkalommal, amikor kinyitjuk a szekrényt, arra emlékeztetnek, hogy most nem vagyunk elég jók. Ezeket nyugodtan el lehet engedni. Sokkal fontosabb, hogy mindig a jelenlegi állapotoddal legyél kibékülve, mert innen sokkal hatásosabb a fejlődés” – teszi hozzá.
Dior logós hamburger, Vuitton latté és Prada macaron, te kipróbálnád őket?
Nem véletlen, hogy a pszichológusok és coachok egyre gyakrabban beszélnek az „öltözködésterápia” fogalmáról. Ez nem a felszínességet emeli terápiás szintre, hanem a test és a lélek közötti kapcsolatot hangsúlyozza. Amikor tudatosan választjuk meg, mit viselünk, nemcsak a tükörképünkhöz, hanem a belső világunkhoz is másképp kezdünk kapcsolódni.
A ruhák segíthetnek újraépíteni az önbizalmat, feldolgozni változásokat, vagy éppen visszatalálni ahhoz az önmagunkhoz, akit valahol útközben elvesztettünk. A divat sokáig a változásról, a folyamatos újdonságról szólt, pedig az egyensúly megtalálása ugyanolyan fontos. És talán épp ez a legnagyobb luxus – amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, és abban, amit viselünk.
