előfizetésem
Hírlevél
Szenvedéllyel és üzleti érzékkel írták újra a divatot ezek a híres szerelmespárok
A divatipar leghíresebb szerelmespárjai nemcsak magánéletükben alkotnak jó párost, hanem karrierjükben is elképesztő sikereket értek el. Sokan nem tudják ugyanis, hogy minden idők legnagyobb divatházait nem egyedül hozták létre. Következzenek most az ő történeteik!
Szerelemmel írták újra a történelmet a divatipar nagy szerelmespárjai, akik az elmúlt száz évben olyan példákat állítottak elénk, melyekre örök időkre emlékezni fogunk. Megismerkedésük óta legendákká nőtték ki magukat, nevüket minden divatrajongó ismeri – még akkor is, ha az egyikük a háttérben alkot, a másikuk pedig minden megtesz azért, hogy a kreativitás anyagilag is megtérüljön. Tudják: máshogy aligha lehetnének sikeresek egymás nélkül, ezért most azokat a különleges párosokat ünnepeljük, akik kéz a kézben hódították meg a divatvilágot. Elevenítsük fel most közös szerelmi (és divat)történeteiket, kezdve a megismerkedésük pillanatával egészen pályafutásuk csúcsáig.
Yves Saint-Laurent kedvese mindent megtett a tervező sikeréért
A világhírű francia luxusmárka nem csak és kizárólag Yves Saint-Laurent érdeme, hanem Pierre Bergé iparmágnásé is. A két férfi még a YSL indulása előtt ismerkedett meg egymással, amikor Christian Dior váratlan halála után Saint-Laurent-t nevezték ki a Dior divattervezőjévé. Pierre Bergé eleinte nem támogatta a tervezőt, később mégis olyan szoros köteléket és mély barátságot alakítottak ki egymással, ami az életük végéig tartott. Eltérő gondolkodásmódjuk ellenére olyan jól működtek egymással, hogy együtt találták ki és alapították meg az YSL márkát 1961-ben.
Saint-Laurent a kreatív részlegért és a tervezésért volt felelős, Bergé pedig a kereskedelmi, a pénzügyi, a marketinges és a logisztikai iránymutatásért. Évtizedeken át tartó kapcsolatuk a modern szexualitás jelképe volt: bár nyílt homoszexualitásuk miatt sokan megbélyegezték és „egészségtelennek” tartották őket, kétségtelen, hogy szerelmük a divatvilág leghíresebb love story-jává nőtte ki magát.
Luxus életmódjuk és világhírű sikereik ellenére azonban nem voltak felhőtlenül boldogok: Yves Saint-Laurent depressziótól és függőségektől szenvedett, amivel Bergé nem sok mindent tudott kezdeni. A nehéz időkben próbálta támogatni, segíteni őt, de YSL szenvedélybetegségei olyan mértékűvé nőttek, hogy a pár végül a szakítás mellett döntött. A tervező függőségei nemcsak saját magát, hanem a szerelmét is meggyötörték, ezzel pedig egész életükben együtt kellett élniük.
Barátságuk a szakítás után is megmaradt, a YSL márkától pedig együtt búcsúztak 2002-ben: Yves Saint-Laurent, mint vezető tervező, Pierre Bergé pedig mint vezérigazgató. Utóbbi nyugdíjba vonulása után a Pierre Bergé - Yves Saint-Laurent Alapítvány elnöke lett, mellyel elsődleges célja a márka munkásságának megőrzése és népszerűsítése volt. Miután a tervező 2008-ban rákban elhunyt, élettársa könyvet írt az emlékére „Lettres à Yves” (Levelek Yves-hez) címmel: nyilvánosságra hozta legmélyebb érzéseit és megnyitotta a szívét a világot előtt öregkorára az őt teljesen megváltoztató szerelem előtt tisztelegve.
Szerelmének temetésén Bergé a gyászbeszédében felidézte életük emlékeit, és ezt mondta: „Emlékszem az első kollekciódra a neved (YSL) alatt, és a könnyekre a végén. Aztán teltek az évek. Ó, milyen gyorsan teltek! A szakítás elkerülhetetlen volt, de a szerelem soha nem szűnt meg.”
Az avantgárd japán dizájn és a francia üzlet izgalmas keveredése
Saint-Laurent és Bergé kapcsolatához hasonlóan a Comme des Garçons párosa is csupa ellentéttel büszkélkedhet: a márka tervezője, a visszahúzódó és keveset nyilatkozó, a médiában csak ritkán szereplő japán tervezőnő, Rei Kawakubo igazi művészlélek, aki az alkotásnak él. Férje és üzlettársa, Adrian Joffe a márka vezérigazgatójaként minden olyan üzletágat felügyel, ami nem kapcsolatos a tervezéssel és kreatív folyamatokkal: ilyen például a logisztika, az értékesítés, a kereskedelem, a terjesztés és a globális üzemeltetés is. Csakúgy, mint másik közös projektjüket, a Dover Street Marketet (DSM), ami egy világszerte működő, művészeti konstellációkra épülő koncepcióüzlet-hálózat.
A dél-afrikai születésű Adrian amolyan „védelmező” szerepet tölt be a professzionális partnerségükben és a párkapcsolatukban is: feleségével ellentétben sokszor ad interjút, örömmel nyilatkozik a Comme des Garçonsról, biztosítva Rei Kawakubot ezzel abban, hogy neki tényleg csak a tervezésre kelljen fókuszálnia, semmi másra. Olyan autonómiát adnak ezzel egymásnak, ami csak kevésszer fordul elő a divatiparban, tartósan pedig még annál is ritkábban válik be. Nekik viszont működik a dolog, ráadásul nem is akárhogy!
Egyikük Tokióban él és alkot, a másik pedig Párizsban felügyeli az üzleti és a kereskedelmi ágazatot. Nem szólnak bele egymás dolgaiba, hagyják egymást kiteljesedni és dolgozni a saját területeiken – így valósítják meg külön-külön, mégis együtt az álmukat. Szerelmesek, házasok, mégis külön élnek, a világ két felén – érdekes, de talán pont ettől a különleges szinergiától olyan sikeresek.
1987-ben találkoztak, mikor a férfi kereskedelmi igazgatóként csatlakozott a márkához, hamarosan pedig egymásba szerettek és randevúzni kezdtek. Egy év múlva, 1992-ben házasodtak össze Párizsban, párkapcsolatuk pedig azóta is töretlen. Dinamikájukat tökéletesen jellemzi, hogy az alkotást mindketten a legfontosabb dolognak tartják – azt viszont mindketten tudják, hogy tervezni nem lehet tőke és sikeres kereskedelem nélkül. „El lehet érni kereskedelmi sikert kreativitás nélkül – erre számos példa van –, de őszinte, tiszta alkotás nem létezhet kereskedelmi siker nélkül. Számunkra az alkotás tényleg mindent felülír, de ha nincs kereskedelmi siker, akkor értelmetlen az egész. Az üzleti aspektusa annak, amit csinálunk, másodlagos, de nagyon fontos! A kreativitás haszontalanná válik a siker nélkül, ezért is vagyunk együtt olyan jók.”
Csipkét, kristályt, latexet ragasztott a modellek arcára a nő, aki 16 éve sminkeli Palvin Barbarát
Szerelmük méltán emelte őket a divatvilág rockereivé
Az avantgárd művészi világ divatesztétikájának megteremtésén dolgozik Rick Owens és Michèle Lamy is, akiket karakterességük miatt (is) a divatvilág egyik legikonikusabb szerelmespárjának tartanak. Hasonlóan az előző párosokhoz, a munkamegosztás náluk is teljesen különböző: bár mindketten divattervezők, Rick a fő tervező, párja pedig üzleti érzékével és előremutató terveivel segíti a márkát, ő összpontosít a gyártásra és a kereskedelemre, valamint azon fáradozik, hogy egy egyedi kulturális világot teremtsen a Rick Owens branden túl.
A tervező egyébként gyakran jellemzi Michèle Lamy-t a múzsájaként is, ami nem csoda, mert a mai napig oda vannak egymásért. Még a 80-as évek elején ismerkedtek meg, mikor Rick Owens szabászként és mintakészítőként kezdett dolgozni az Amerikában már befutott és nagy hírnévnek örvendő Michèle Lamy számára. Az első közös év során igen nehézkesen értették meg egymást, később aztán nagyot fordult a dolog.
Michèle elvált az akkori férjétől, hamarosan pedig már nemcsak kollégák, barátok és üzleti partnerek, hanem házastársak lettek Owensszel. Emiatt sokan elítélték őket: Ricket több kritika érte amiatt, hogy csak érdekből és haszonszerzési célokból van együtt a nála 17 évvel idősebb Michèle-lel (aki már 81 éves, de még mindig aktívan dolgozik), a nőt pedig azért bírálták, mert saját divattervezői karrierjét háttérbe szorította azért, hogy a férfi tervezői befolyását növelje.
Négy évtizede dúl közöttük a szerelem, ezt pedig bátran mutatják meg a nyilvánosságnak. Rengeteg fotózáson és interjún vesznek részt, a paparazziknak is bátran pózolnak a divatbemutatóik előtt, és ami a legfontosabb: egyáltalán nem törődnek a rossz nyelvekkel. Ezt üzenik a követőiknek, vásárlóiknak is: „Soha nem értettük, miért törődnek annyira a kinézetünkkel és a párkapcsolatunkkal az emberek, sem azt, hogy miért nem hagynak minket békén. Az idő viszont minket igazol: szeretjük egymást, nekünk pedig csak ez a fontos. A tanács, amit adni tudok, ha szerelemről, vagy munkáról van szó: csak azt csináld, ami neked jó, ne hallgass másra! Senki más nem lehet a helyedben.”
Mindezt igazolja a pár közös kiállítása, A szerelem temploma címet viselő retrospektív tárlat is, melyet januárig lehetett megtekinteni a párizsi Palais Galleria múzeumban. Beszédükben azt mondták, hogy ha a következő öt másodpercben meghalnának, akkor már minden elnyertek az élettől, mert együtt nemcsak a hivatásukat találták meg, hanem az őket éltető szerelmet is. Látogatóiknak azt ajánlották, hogy ők is törekedjenek erre: a munka és a szerelem iránti szenvedélyességre, mert ez az élet igazi értelme.
