előfizetésem
Hírlevél
Így lett a filmfesztivál az új divathét, de miért éri meg modellek helyett sztárokat választani?
Te emlékszel, milyen darabokból állt a Dior idei tavaszi/nyári kollekciója? És arra igen, hogy mit viselt Dakota Johnson vagy Emma Stone a cannes-i filmfesztiválon? Nem baj, ha az elsőre nemmel, a másodikra igennel feleltél, a divatházak szándékos döntéseinek „áldozata” vagy.
A film és a divatvilág már a kezdetektől fogva összefonódott. Mindig a legjobb, legpompásabb ruhákban láthattuk Grace Kelly-t és Marilyn Monroe-t a filmtörténelem legnagyobb alkotásaiban, de még a mai színésznők, mint Blake Lively vagy Sarah Jessica Parker is csupa olyan darabokban jelennek meg a filmjeikben, melyeket korábban még egészen biztosan nem láthattunk az üzletekben.
Ennek oka egyszerű: a viseletek debütálása az újdonság erejével hat a filmekben, nagy hírverést okozva ezzel a divatházaknak – ha pedig egy olyan darabról van szó, ami különösen nagy benyomást kelt a nézőkben (mint például a Szex és New Yorkban látott kék Manolo Blahnik Hangisi cipő), akkor máris kialakult egy olyan trendújdonság, melyre emberek milliói vágyakoznak.
A vörös szőnyeges események megduplázódásával azonban arra is rájöttek a divatszakértők, hogy a premiereken viselt szettek nemcsak a márkák nívóját, hanem a sztárok fényét is emelhetik: a stylistok ezért próbálják folyton megszerezni a legextrább, legkülönlegesebb ruhákat a hírességek számára.
Kifutó helyett a filmfesztiválokon debütálnak a kollekciók
Természetes, hogy ha a legnagyobb sztárok filmeket népszerűsítenek, akkor akkor rengeteg fotó fog róluk készülni: ehhez viszont az is szükséges, hogy az adott híresség egy olyan alkotást viseljen, ami valamiért különleges. Legyen az egy botrányos pucérruha, egy emlékeket felidéző, nosztalgikus vintage estélyi, egy limitált kollekciós darab, vagy akár egy soha nem látott, vadiúj dizájnertermék – a sztárok mindig olyan ruhákat fognak viselni a vörös szőnyegen, melyek kiemelik, valamint elsőszámú beszédtémává lépteti őket elő.
Ha pedig még egy olyan tervezőtől is sikerül beszerezniük valamilyen darabot, aki hivatalosan tulajdonképpen még be sem mutatkozott egy adott divatháznál, akkor aztán végképp egy sikeres megjelenésről beszélhetünk. Kitűnő példa erre, mikor a szeptemberi velencei filmfesztiválon Julia Roberts és Amanda Seyfried is egy Dario Vitale által tervezett Versace szettet viselt a fotósok előtt – a divattervező ezt a ruhát még a kifutóra sem vitte, de máris viszi a hírnevét két világsztár.
Modell helyett Gaga - Múzsa vagy marketingeszköz egy sztár a kifutón?
Igaz ez az IT-boy Jacob Elordira is, aki pedig a Bottega Veneta új tervezője, Louise Trotter egyik, még be sem mutatott kreációját viselte a Frankenstein díszbemutatóján. A torontói filmfesztiválra Anya-Taylor választotta a Dior júniusban kinevezett dizájnere, Jonathan Anderson egyik babakék ruháját, ami már önmagában is címlapra való, annyira extra. Ezek a tervezők úgy döntöttek, hogy még nagyobb hírverést csinálnak a bemutatkozásuknak azzal, hogy ezekre a nagynevű eseményekre viszik ki a ruháikat és olyan sztárokra adják rá őket, akiket egészen biztosan sokat fognak fotózni a fotósok – a recept pedig bevált.
Bár a divathetek még mindig a dizájnerek elsőszámú bemutatkozási pontjaiknak és mérföldköveiknek számítanak, ezek az események inkább a divatvilágban dolgozó szakértők, magazinszerkesztők, stylistok és buyerek számára lettek megalkotva, nem a hétköznapi emberek számára.
Több száz órán át készülnek a ruhák
A cél mindkét esetben az, hogy minél több ember lássa és ismerje meg a márka tervezéseit: ennek elérése érdekében pedig sokszor extrém erőfeszítéseket is megtesznek a divatházak. Nem ritka ugyanis, hogy a sztárok által viselt ruhadarabok elkészítésével több időt töltenek el a tervezők, mint a nagy, kifutós kollekciók megtervezésével – a cannes-i filmfesztiválon ez rendszerint előfordul. Vegyük például Dakota Johnson idén viselt babarózsaszín Gucci ruháját, amit kifejezetten neki terveztek. Egy tizenegy fős varrócsapatnak csaknem 1700 órába telt az elkészítése, ami alsó hangon is legalább két-három hónapnyi munkaóra, ha nem több. Vajon megérte ennyi időt tölteni a ruhával? Minden bizonnyal, hiszen erről a mesés ruháról többet cikkeztek a divatmagazinok, mint aznap bármi másról.
De említhetnénk még Elle Fanning halványkék selyem és tüll Chanel ruháját is, melyet kifejezetten neki terveztek a filmfesztivál záróünnepségére. Ezt a ruhát szakértők szerint kb. 400 órán át készítették, mert egy olyan haute couture ruháról van szó, amihez 4400 darab (!) hímzőelemet kellett felvarrni, kézzel.
Ha munkanaponként nyolc órával számolunk (de van rá esély, hogy nem tették le a tűt ennyi idő után), akkor tíz héten át dolgoztak rajta a varrónők – ami azért nem semmi. A színésznőnek azonban nem az első olyan filmfesztiválos dizájnerruhája, amit kifejezetten rá terveztek. Fanningre 2017-ben Vivienne Westwood álmodott meg egy fehér estélyit, melynek elkészítése egy 10 fős csapatnak csaknem 300 órába telt – aznap ő volt a cannes-i filmfesztivál legtöbbet fotózott sztárja.
Cate Blanchett is gyakran visel egyedi tervezésű darabokat: a 2025-ös cannes-i filmfesztiválon a Louis Vuitton készített neki egy olyan selyemkrepp fekete ruhát, amit 1200 órán át hímeztek gyöngyökkel a varrónők, de Jennifer Lawrence is egy olyan ruhát kapott a Dior Haute Couture részlegétől ajándékba, amit az alakjára varrtak. Bár ez a ruha egy 1949-s Dior archív dizájn újragondolása, az estélyit teljes egészében rá tervezték, ami 250 óra aprólékos munkát jelentett.
A vörös szőnyegen viselt meztelenruháknál nincs jobb reklám
Persze, vannak, akik nem extrém erőfeszítéseket igénylő ruhákat választanak a filmfesztiválra. Emma Stone egy 60-as évek ihlette, szoborszerű ruhát választott az Eddington premierjére Cannesban, melyet Nicolas Ghesquière, a Louis Vuitton női vonalának kreatív igazgatója tervezett. Ennek megvalósítása nem igényelt száz órányi munkát, de így is elég nagy dolog, hogy a Louis Vuitton dizájnere exkluzívan neki tervezte meg ezt a ruhát.
Gyakran előfordul az is, mikor a filmfesztiválon viselt ruha nem a tervező nívóját hivatott bemutatni, sokkal inkább a sztár hírnevét viszi tovább. Ilyen esetekben általában az átlátszó anyagú pucérruhákra esik a választás, melyek a legtöbbször olyan virálissá válnak, hogy szabályosan felrobbanják az internetet. Ezeket a ruhákat általában alapos megtervezés és alábélelés után adják oda a sztárklienseknek a tervezők, akik pontosan tisztában lesznek vele, hogy az ilyen darabok nem az ő tehetségüket népszerűsítik, mégis jó szereplési lehetőségnek bizonyulnak, hiszen rengeteg lapban megjelennek a róluk készült fotó.
Az elmúlt években megsokszorozódtak a meztelenruhák az egykori pompájáról és eleganciájáról híres cannes-i filmfesztiválon, ami miatt szigorítottak a dress code-on a szervezők. Az idei évtől kezdve csak azokat a sztárokat engedik be a gálára, akiknek a ruhája nem rendelkezik sem áttetsző elemmel, sem provokatív szabással. Bár idén még kifejezetten enyhén vették a ruhaszabályzattal hozott változtatások a sztárok, ez jövőre változni fog.
Elképesztő szabályokat kell betartania annak, aki haute couture kollekciót akar tervezni
Búcsút mondhatunk tehát az olyan áttetsző belépőknek, mint Cameron Diaz 2002-ben viselt Versace ruhája, Bella Hadid megannyi pucérruhája vagy akár Natasha Poly topmodell egészen zavarba ejtő, fehérneműs Mugler szettje, ami szinte semmi másból nem állt, csak átlátszó tüllből és egy tenyérnyi szaténból. Mindemellett a rendkívül nagy és terjedelmes ruhákat is kitiltották a gáláról, mivel azok akadályozzák a vendégek mozgását és a színházteremben való kényelmes helyfoglalást: ennek ellenére Heidi Klum műsorvezető, topmodell azért felvette az alakjára igazított, hatalmas Elie Saab estélyit, ám a jövőben lehet, hogy tőle sem fogunk hasonlókat látni.
Mindez azonban arra inspirálhatja a divattervezőket, hogy a túlságosan is feltűnő, minden tekintetet magára vonzó darabok helyett finom részletekkel és különleges technikai megoldásokkal rendelkező ruhákat alkossanak.
A filmfesztiválos megjelenések átívelhetik a divatheteket
Mindezeket olvasva érhetővé válik, miért fektetnek bele a divattervezők annyi energiát egy-egy sztár filmfesztiválos megjelenésének elkészítéséve, mint akár a szezonális kollekcióik gyártásába – sokkal nagyobb hírnévhez és elismeréshez juthat ilyenkor egy kezdő név, akinek még nincs akkora nívója a szakmában. A sztárok ráadásul örömmel fogadják a számukra tervezett kreációkat, nyerő szituációt teremtve ezzel mindkét félnek. És hogy el fog-e tolódni a divatvilág figyelme a divathéten bemutatott ruhakollekciók helyett a premiereken látható öltözékek irányába?
Előfordulhat, hiszen ez már most is sokszor megesik. A filmfesztiválok a jövőben átívelhetik a divathetek gyakran unalmas és monoton rendszerét, amit inkább a szakmabeliek irányába szerveznek meg a márkák, a hangsúly pedig áthelyeződhet az előbbiekre, ahol a kollekciók kötetlenül, szabad környezetben,
valódi nőkre és férfiakra szabva mutatkozhatnak be.
