előfizetésem
Hírlevél
„Csodálatos érzés, hogy emberek álmait valósíthatjuk meg pici fémdarabokon keresztül”
Balaton, Tanúhegyek és kávészemek ezüstből - megannyi forma, minta és ötlet kerül ki a 2017 óta működő Mirc műhelyből. Gyakorlatilag bármit megvalósítanak, amit csak elképzel a megrendelő. A testvérpár nem csupán ékszereket készít, érzéseket önt ezüstbe, elillanó pillanatokat gravíroznak aranyba. Interjú Tóth Mírával és Tóth Diával, a Mirc Jewellery alkotóival.
Diához érkeznek be a rendelések, és ő egyeztet, kérdez, majd rajzol. Míra pedig elkészíti az ékszereket, emlékeket formál ezüstből révfülöpi műhelyében. A megrendítő és szívmelengető vásárlói történetekkel pedig megtelne egy egész könyv, és ők pont ezért szeretik csinálni. Mert ma mivel lehet kitűnni? Figyelemmel. Őszinte, nem megjátszott, kíváncsisággal és szeretettel teli figyelemmel. Állandó kollaborációjuk van a népszerű badacsonytomaji kávézóval, a La Ténével és a révfülöpi Semola Pastfooddal, de készítettek már egyedi ékszereket az Opera és a Fővárosi Műjégpálya ajándékboltjába is.
Hogyan és miért indult el a Mirc?
Tóth Míra: Általános iskolás koromban elmentem egy nyári ötvös táborba itt Révfülöpön, ahol megcsapott a „műhelyszag”, én pedig biztos lettem benne, hogy ezt szeretném csinálni. Felnőttként jónéhány vargabetűt leírtam, mire 2017-ben eljutottam oda és az asztalra csaptam, hogy na, most jött el az idő az ötvösséghez, vesztenivalóm úgysincs. Azóta csináljuk.
Mit ad hozzá a munkátokhoz, hogy testvérekként dolgoztok együtt? Eleve, aki vállalkozik, nehezebben választja szét a munkát és a magánéletet, de úgy képzelem, nálatok ez az összefonódás még erősebb. Van olyan, amikor tényleg félre tudjátok tenni az ékszereket, és átlagos testvérekként vagytok együtt?
Tóth Dia: Amikor találkozunk, akkor biztosan beszélünk munkáról, ezt már nem tudjuk lehámozni a kettőnk kapcsolatáról, ami valahol jó, valahol nem. Például sokkal többet beszélünk. Előtte is jóban voltunk, persze, de nem biztos, hogy napi szinten beszélnénk, ha ez nem lenne. Sokat erősödött a kapcsolatunk a közös munka által, hiszen rengeteg időt töltünk együtt, sok mindenen megyünk keresztül közösen, együtt hozunk döntéseket, kezelünk konfliktust és oldunk meg problémákat. Ez mind hozzánk tett.
Ő a TikTok legüdébb színfoltja, akinek divattanácsait minden magyar megfogadhatná
Szerintetek mi jut eszébe az embereknek, ha a Mirc márkára gondolnak?
T.D.: Szerintem a balatoni életérzés, az ehhez köthető dolgok, mert erősen a Balaton-ékszerek váltak fő csapásirányunkká. Nem ez volt a szándékunk, de úgy tűnik, ez ragad meg az emberekben leginkább. És Míra.
T.M.: Igen, pedig ketten vagyunk a képeken, mégis sokan engem azonosítanak a vállalkozással, pedig teljes egészében ketten visszük.
Gyakran találkozol olyan emberekkel, akik viselik az ékszereidet. Milyen érzés?
T.M.: Én imádom! Mivel sokáig nem volt boltunk, nem volt személyes találkozás a vásárlóinkkal, ezért ezek a helyzetek külön jól estek. Az elején nagyon-nagyon meglepődtem, hogy ennyien viselik, és találkozom is velük – teljesen véletlenül. Sok érdekes történetem van erről: egyszer anyukámmal kompoztunk, és a mellém ülő nőnek ott volt a kezén karkötőm. Megszólítottam, hogy készíthetek-e róla képet, ő pedig odahívta a lányát, mert neki is volt. Máskor ebédelni mentünk Csopakra, és egy srác csuklóján ott volt egy Mirc, de akkor ő is megismert.
A legdurvább mégis az volt, amikor Pesten a 2-es villamoson ültem, velem szembe leült egy lány, és ott volt a kezén a Balatonos karkötő, amiről tudtam, hogy egy héttel korábban adtam föl, mert azt a világoskék szálat kevesen rendelik. Boldog szülinapot is kívántam neki, mert tudtam, hogy ajándékba kapta. Ő meg teljesen ledöbbenve nézett, nem értette, honnan tudom, mi történik. Jól érzem magam az ilyen „nem volt rá semmi esély” történésektől, mert olyan, mintha a gondviselés megmutatná magát: minden rendben, mindenki a helyén van, pont ott, ahol lennie kell.
Miért népszerű ennyire a Balatonos karkötő? A vásárlóitok imádják, ezért folyamatosan új ötletekkel rukkoltok elő a témában. Mi van ebben, mit ad ez az annak, aki hordja?
T.D: Szerintem az érzést, amit valaha itt kapott. Gyerekkorunk óta itt élünk, és azt vettük észre, hogy a Balaton népszerűsége hullámzó: most éppen a hullám tetején vagyunk, de régebben évekig ciki volt a Balatonra jönni, mert mindenki tengerpartra ment és Horvátországba. Most megint reneszánszát éli, a Káli-medence olyan hellyé vált, ahova szívesen jön az ember időt tölteni, nyaralni. A Covid is rátett erre a kedvre egy hatalmas lapáttal, mert itt mindenki szabadabban tudott lenni, mint a városokban vagy Budapesten. A személyes kötődés miatt választják ezt az ékszert, mert magukkal tudják vinni ezt az emléket, érzést. Azt szoktam mondani, hogy ez kicsit olyan, mint egy tetkó: mindig ott lehet, de nem kell magadra varratni.
T.M.: Azért tudnak ennyien kapcsolódni a karkötőhöz, mert a jóra, ami fontos (volt) nekik, arra szívesen emlékeznek. Az ékszer egy önkifejezési forma.
trueGaléria
T.D: Illetve tudom, hogy sok külföldön élő magyarnak van Balcsis karkötője, ami által érzik, hogy mégiscsak ide tartoznak, velük van az otthonuk egy darabja.
Nagyon közvetlenül, személyes hangvétellel kommunikáltok a vásárlóitokkal. Miért fontos számotokra, hogy ennyi energiát fektessetek a levelezésbe, beszélgetésbe, kvázi a vásárló megismerésébe?
T.D.: Ez is egy sajátosság, ezért is vagyunk mások. Hiszünk abban, hogy az emberek azért is tudnak velünk kapcsolódni, mert nem egy rendelésszámnak érzik magukat a sok közül, hanem valódi személynek, és igyekszünk mindenkivel e mentén kommunikálni. Szeretnénk látni a történetet, a motivációt a kérés mögött, főleg, ha egyedi rendelésről van szó. Azt érzem, nagyon nagy szükség van a mai világban arra, hogy meghallgassuk egymást. Én örülök és büszke vagyok arra, hogy ez a mentalitás, vásárlókhoz való hozzáállás, kommunikációs morál kialakult nálunk, hogy lehet mélysége a kapcsolódásoknak.
T.M.: Rengeteg barátot is kaptunk az ékszereken keresztül, mert ahogy megosztják velünk a személyes történeteiket, az elindít egy folyamatot, egy beszélgetést. Annyi megható pillanatot éltünk meg az elmúlt kilenc évben… Pedig, ha lecsupaszítjuk, akkor csak egy fémdarabot készítünk, mégis, ami mögötte van érzelmi töltet, emlékhalmaz, kapcsolódási lehetőségek… Csodálatos, mire képesek az ékszerek. Ha valaki ránéz, csak egy apró fémdarabot lát, ami megcsillan valaki csuklóján, de aki viseli, annak lehet, hogy egy életen átívelő jelentés és történet. És mi minden történetre kíváncsiak vagyunk.
Van ennek egy szelíd abszurditása, hogy idegen emberek annak érdekében, hogy elkészülhessen az adott ékszer, olyan személyes, bensőséges történetet osztanak meg veletek, amit lehet, hogy a saját környezetük sem ismer.
T.M.: Néha történnek olyan érdekes dolgok, amik csak utólag nyernek értelmet. Pár évvel ezelőtt felhívott egy bácsi – mert sosem rendel online –, hogy szeretne fekete szálas Balatonos karkötőket küldeni a gyerekeinek, unokáinak külföldre. Nagyon kedves volt, jót beszélgettünk. Elkészítettük őket, még utólag is bejelentkezett, hogy célba értek a karkötők. Aztán évekkel később egy nyáron idejött egy család. A lány és a fiú egymás között angolul beszélt, a szülőkkel hol angolul, hol magyarul, és kérték, hogy cseréljek szálat a Balatonos karkötőiken.
Nekem ez már gyanús volt, de aztán a nő kért is egy újat, mondván, a sajátját, amit a papától kapott, elhagyta… Ekkor rákérdeztem, hogy a papa mindig csak telefonon rendel, ugye, mire ő rávágta, hogy igen, és nem értette, honnan tudom. Majd elmondták, hogy a papa már nem él… Nem is tudom szavakban átadni a dolog mélységét, de az egésznek volt egy akkora súlya, ahogy a történet kikerekedett, hogy alig mondtunk egymásnak bármit is, mégis kiderült, ki miért van itt és milyen szerepe van a történetben. Néha nagyon keserédes ez a munka, mert nagyon mély nyomot hagynak bennünk is ezek az élmények.
De van babavárós történetem is: egy barátnőm nagyon szeretett volna babát, de nem sikerült, ezért készítettem neki egy babatalp-lenyomatos karkötőt, egyfajta jelként, hogy bízzon benne. Nem sokkal később meg is született a babájuk. Ezt látva, egy vásárlónknak is adtam egy ugyanilyen karkötőt, mondván, egyszer már sikerült, nekik is biztos bejön. Három éves már a kisfiuk.
Már Soma Mamagésa is a magyar ékszertervező, Bakos Szél Kata monumentális munkáit viseli
Rengeteg egyedi ékszert készítetek fotók alapján gravírozott medáloktól kezdve eljegyzési gyűrűkig. Azt feltételezem, már nem is tudnak meglepni benneteket…
T.D.: Imádjuk az egyedi kéréseket, mert izgalmas a megvalósításuk, persze vannak esetek, amelyek több gondolkodást igényelnek kivitelezés szempontjából. Vannak bőven kihívások, amelyek elé előszeretettel állítanak minket a vásárlóink. Annyira jó ötleteik vannak, nagyon kreatívak! Esküszöm neked Fruzsi, sokszor mi magunk sem tudnánk úgy kitalálni az adott ékszert, mint ahogy leírják.
Ez egy izgalmas folyamat, mert néha egy olyan személy, aki nem gondol bele részletesen egy elképzelés megvalósítási kihívásaiba, könnyebben tervez, jobban elrugaszkodhat a fantáziáka, mint nekünk, akik azonnal azt látjuk magunk előtt, hogy technikailag mi működhet és mi nem. Ezért az egyedi kérésnél mi is friss szemmel nézünk rá az ötletre.
Én is abban hiszek, hogy az ékszernek van ereje, a mögöttes tartalom, érzelmi és eszmei értéke óriási erővel bír, de ahogy mesélitek ezeket a történeteket, szinte hátborzongató az, hogy mire képes egy-egy gyűrű vagy karkötő.
T.D.: Számomra az a legérdekesebb, bármennyire is furcsán hangzik - a saját gravírozott ékszereimet is nézve –, hogy azáltal lesznek még szebbek, ahogy hordjuk őket. Amikor megkapod, csillog, vadonatúj, de ahogy elkezded viselni, közben koszolódik, karcolódik, és még szebbé válik. Mintha a viselésükkel nemesednének.
T.M.: Hozzá idomulnak az emberhez. Van olyan, akinek rágörbült már a kezére, vagy sokan évek óta nem vették le, és úgy barnulnak le, hogy a karkötők helyén fehér marad a bőrük, amit sokan valami kis menőségfaktorként fognak fel. Miközben ez nem a szakma csúcsa. Én ezt mindig elmondom, és persze ezzel nem magamat akarom degradálni. Alaptechnikákat használunk, alapműveleteket, viszonylag egyszerűen kivitelezhető dolgokat. De talán éppen ebben van az egésznek a lelke, hogy ez nem egy túlbonyolított valami, hanem egy letisztult, sallangmentes, őszinte munka, amibe beletesszük szívünket-lelkünket.
Régebben azt gondoltam, majd „komolyodni” kell, szintet lépni, meg eleve, hogy ez csak egy hype, ami majd lecseng. De nem, és valószínűleg pont azért, mert olyan fontos jelentést tulajdonítanak az ékszereknek azok, akiknek ott van a kezén. Nagyon sokan inkább személyesen eljönnek hozzánk a boltba a szálcserére ahelyett, hogy feladnák postán, mert nem akarnak a karkötőjük nélkül lenni. Nagyon hozzá tud nőni az emberhez. És csodálatos érzés, hogy ezt mi tehetjük lehetővé, hogy ilyen maradandó dolgokat alkothatunk, hogy emberek álmait valósíthatjuk meg – pici fémdarabokon keresztül.
