Pályája csúcsán is csak feleannyit keresett Naomi Campbell, mint szupermodell társai

Kétszer annyit dolgozott Naomi Campbell, mint modelltársai, mégis lenézték a szakmában. Végül divatlegenda és példakép lett belőle, olyan ikonná vált, hogy a vezetéknevét sem kell említeni, akkor is tudja mindenki, kiről van szó.

Naomi Campbell az évek során több fontos, tabudöntögető divatrekordot is megdöntött pályája során, többek között ő volt az első fekete bőrű topmodell a francia Vogue és a Time magazin címlapján. Az első fekete bőrű nő, aki Victoria’s Secret és Prada divatbemutatót is nyitott, valamint az első topmodell, akinek 2024-ben egy teljes önálló kiállítást ajánlott a londoni Victoria & Albert Múzeum. Topmodellek, énekesnők és színésznők ezreinek taposta ki az utat azzal, hogy a legnagyobb divatmárkák kampányainak arca lett – mindezt azonban nem volt könnyű elérnie. Most már viszont az övé a világ: ez azonban csaknem ötven évnyi munkájába telt.

Nehéz gyermekkora elől a táncba és a drámaórákba menekült

A már kislánynak is gyönyörű Naomi Campbell édesanyja afroamerikai-jamaikai származású, apja pedig kínai-jamaikai volt. Igaz, a modell soha nem ismerte őt, mert lelépett otthonról, mikor Campbell táncosnő édesanyja négy hónapos terhes volt. A kis Naomi már hároméves korában elkezdett táncolni és színpadi viselkedést tanulni a balett mellett, ez pedig odáig vezetett, hogy szerepet kapott Bob Marley Is This Love? videoklipjében.

Később, az iskola mellett más énekesek és együttesek videoklipjeiben is szerepelt, modellkedésre viszont addig nem is gondolt, amíg 15 éves korában le nem szólították vásárlás közben. Bár édesanyja ellenezte a dolgot, mivel külföldön dolgozott táncosként, Naomi pedig a nagyszüleivel lakott, így a lánya háta mögött leszerződött egy modellügynökséggel. Hamarosan egy tucat fotózáson vett részt, három hónap múlva pedig már a brit Elle címlapján pózolt. Ezek után sorra szerződtették őt különböző nagyobb ívű fotózásokra, az első külföldi útjára - a párizsi divathétre - pedig elkísérte őt a nagynénje – arra azonban nem gondoltak, hogy az első útját több is követi majd.

Hercegné lehetett volna Claudia Schiffer, de inkább az igaz szerelmet választotta

Az egyik ilyen út során kirabolták, elveszítette értékeit, ám az egyik idősebb modell pártfogásába vette: elkísérte őt egy ruhapróbára a híres Azzedine Alaïa divattervezőhöz, akit Naomi akkoriban még nem ismert. Elmesélte neki kirablásának történetét, a dizájner pedig felhívta Naomi édesanyját, hogy hadd maradjon vele, amíg rendeződnek a dolgai. Ezután egy ötcsillagos luxusszállodákat megszégyenítő házban lakott a Rue du Parc Royal-nál, Párizs előkelő negyedében, az akkori évek legfelkapottabb divattervezőjének jóvoltából.

Legendás barátságuknak, már-már apa-lánya kapcsolatuknak köszönhetően Naomi sok híres emberrel ismerkedet meg és barátkozott össze(pl. Tina Turner, Quincy Jones, Steven Meisel, Nelson Mandela). Az azonban nyílt titok volt, hogy Naominak azért nincs olyan sok munkája, mint a többi topmodellnek, mert a bőrszíne fekete.

Elterjesztették róla, hogy hisztis – pedig csak egyenlőséget akart

Jó barátja, Yves Saint Laurent azonban az asztalra csapott és megfenyegette a francia Vogue-ot, hogy addig nem fog hirdetni a magazinban, amíg nem teszik Naomi-t a címlapra. A módszer bevált: 1988-ban, 18 éves korában ő lett az első fekete bőrű topmodell a francia magazin címlapján. Egy évvel később, az Anna Wintour főszerkesztősége alatt megszületett első szeptemberi Vogue címlapon is megjelent Amerikában, ami szintén különleges volt, mert 1966 óta nem volt példa arra, hogy fekete bőrű nő pózoljon a divatmagazin elején.

Azonban problémái akadtak bőven a fodrászokkal és a sminkesekkel, mert nem tudták kezelni afroamerikai haját és bőrszínét. Nem volt megfelelő árnyalatú alapozójuk, hajlakkjuk és samponjuk sem, ezért Naomi mindig kicsit máshogy nézett ki, mint ahogyan a fotósok szerették volna. Ez sajnos a magabiztosságára is kihatott: amikor hangot adott nemtetszésének, a sminkesek elkezdték róla terjeszteni, hogy hisztis, goromba és kibírhatatlan. Holott csak azt szerette volna, ha a szakmabeliek pont úgy bánnak vele, mint a többi modellel.

A nagy-szupermodell generáció tagjai (Cindy Crawford, Claudia Schiffer, Linda Evangelista, Christy Turlington) közül ugyanis csak Naomi volt az egyetlen színesbőrű nő. Hiába volt jobb, hiába pózolt jobban, járt kecsesebben a kifutókon, vagy volt csodálatosan hibátlan bőre, soha nem volt esélye azokra a munkákra, mint a többieknek. Sokan lenézték őt. Állítása szerint kétszer olyan jónak kellett lennie ahhoz, hogy úgy foglalkoztassák, ahogy a többeket –

azonban sokszor még így sem járt neki a munka.

Barátnői, Evangelista és Turlington sokszor kiálltak érte az egyenlő fizetés reményében, ám mint később kiderült, soha nem azt a fizetést kapta, mint modelltársai. „Lehet, hogy a világ egyik legjobb topmodelljének tartottak, de soha nem kerestem annyit, amennyit ők. Ez sokáig bántott, nehezen tudtam megemészteni az egyenlőtlen viszonyokat” – mondta egy interjúban. Később bevallotta, hogy sokáig neheztelt a divatházakra ezért, ám idővel rájött, hogy ők is csak olyan modellekkel tudták eladni a ruháikat, akikhez tudnak kötődni a vásárlók.