előfizetésem
Hírlevél
A világ legsikeresebb női ékszertervezői a háttérben írtak történelmet
Az ékszerek férfidomináns világában számos nő emelkedett ki a tömegből az elmúlt egy évszázadban. Kifogástalan dizájnjaikkal felküzdötték magukat a ranglétrán és a legikonikusabb ékszerházak vezetői lett – tervezéseik pedig immár nemcsak a szép nyakékekről, hanem az időtlen történetmesélésről is szólnak. Következzenek most ők, az ékszeripar nagyjai.
A gyémántbiznisz a férfiak ipara, az azonban kétségtelen, hogy a nők azok, a legfőbb változásokat kezdeményezték és eszközölték az elmúlt száz évben az ékszerpiacon, a kezdetektől egészen a napjainkig. A nők azok, akik viselték, hordták, emiatt pedig igazán értették az ékszerek lényegét, ezért, ha szükség volt rá, mertek merészek, formabontóak és innovatívok lenni. Részben a világtörténelem alakulásának, részben pedig a női nem egyre erősödő függetlenségének és dominanciájának is köszönhető volt ez.
Azonban kétségtelen, hogy nők alapjában véve jobban tudják, mi is tesz naggyá egy női ékszert és milyen is az a kiegészítő, amire egy nő a legjobban vágyik. A következőkben olyan művészeket mutatunk be, akiket sokan nem is ismernek, de az ékszerművészet iránti elkötelezettségeik egyszerűen megkérdőjelezhetetlenek. Sikereik azonban mégsem ezen, sokkal inkább az újító bevezetéseiken és ötleteiken múltak, melyek példát állítanak fel a jelen és a jövő ékszergenerációi felé.
A múlt nagyjai a háttérben írtak ékszertörténelmet
A Cartier az egyik olyan előkelő ékszermárka, ami biztosan az eszünkbe jut, ha ékszerekre gondolunk. Louis-François Cartier alapította a semmiből, aki főként a királyi családok és az arisztokraták számára készített ékszereket, de leopárdot formáló nyakékek, gyűrűk és karkötők is megtalálhatóak voltak a kínálatában. Ez a mai napig is így van (még a parfümös üvegeken is megjelenik a nagyvad), azt azonban kevesen tudják, hogy a leopárd maga egy nő volt: Jeanne Toussaint.
„Diamonds Are a Girl's Best Friend” - Egy évszázad eljegyzési gyűrűkben
Már kiskorában is nagyon szerette a szép ékszereket, ezért amikor bekerült a párizsi elit közelébe és megismerkedett Louis Cartierrel, hamar munkát talált. Cartiert lenyűgözte a nő szép-és arányérzéke: olyan ékszereket rajzolgatott és rakott össze, melyeket korábban még a nagy múltú ékszermágnás sem látott. Gyakran képzelt el olyan háromdimenziós csodákat, amelyek figuratívak voltak: kedvenc állata a leopárd volt, sokak szerint olyan elegánsan és titokzatosan is viselkedett, mint a nagyvad, ezért az öröksége is így maradt fent a márkában.
Hasonló titokzatos történettel rendelkezik Renée Puissant is. Senki sem mondaná meg, kiknek a szerelemgyermeke, de ha említésre kerül, hogy szülei Alfred Van Cleef and Estelle Arpels voltak, akkor mindenkinek felcsillan a szeme. Renée felismerte, hogy az első világháborúban a frontvonalra távozó férfi katonák megüresedett munkahelyeit nem másnak, mint a nőknek kell átvenniük. A függetlenségüket pedig olyan módon kívánta támogatni, amire 20. század elején senki sem gondolt.
Bevezette a nem egyedi méretre, hanem a külön méretezés szerint készült ékszerek forgalmazását, valamint az is, hogy az év végi időszakokban engedményes áron kínálják az év során megmaradt darabokat. Ez amolyan marketingfogás is volt a részéről, habár ekkoriban még nem igazán volt ennek ilyen neve. Egyszerűen jó üzletasszonynak tartották, aki az ékszeriparban nem igazán a tervezéseivel, hanem az ésszerű, „pénzcsinálós” trükkjeivel hívta fel magára a figyelmet.
Van egy dizájn, ami azonban az ő ötlete volt: a minaudière, a kis estélyi ruhákhoz felvett aranyozott táska, amibe pont egy rúzs fér, meg egy kis szemhéjfesték, más nem. Az ötletét az ékszerház akkori tervezőjének (René Sim Lacaze) segítségével együtt valósította meg és olyan népszerű lett az arisztokrata hölgyek körében, hogy csakhamar átmásolták más ékszerházak is a dizájnját.
A nyomorból indult és közel kétszáz éves történelemre tekint vissza az uralkodóházak ékszereit megalkotó Cartier-ház
Az ékszerpiac a modernizálással egyidőben egyszerűsödött
Az ékszertörténelembe azonban nemcsak ő, hanem Elsa Peretti is beírta a nevét. Sokan úgy úgy emlegetik, mint a legsikeresebb nőt, aki valaha is az ékszeriparban dolgozott. Divatmodellként kezdte a pályafutását, jó barátságot ápolt a Studio54-be bulizni járó sztárokkal és divattervezőkkel, ezért hamar felvirágzott a kezdő ékszerbiznisze. Először Liza Minnelli hordta az ékszereit, aztán a Halston divatháznak tervezett, végül az amerikai Vogue is egyre többet szerepeltette a színtiszta ezüstből készült ékszereit.
Formabontóan egyedi, szobor- és folyékonyszerű ívekkel rendelkező, letisztult darabokat tervezett, melyekre hatalmas volt a kereslet. Sorra kapta a díjakat az ékszereiért, hamarosan pedig étkészleteket, dekorációkat és más ezüsttárgyakat is tervezni kezdett. Ennek köszönhetően már akkor is nagy neve volt a szakmában, mikor 1974-ben a elszegődött Tiffany & Co. ékszerházhoz – onnantól kezdve pedig nem volt megállás.
Első kollekcióját egy nap alatt elkapkodták, az ezüst anyag olyan luxusstátuszba emelkedett a segítségével, ami korábban nem volt példa. Modernizált dizájnjait a mai napig forgalmazza a márka: tavaly volt az Elsa Peretti kollekciók ötvenedik évfordulója, melyet egy különleges, limitált szériás kollekcióval, valamint az ékszereit bemutató vaskos fotóalbummal ünnepeltek meg a Tiffany&Co-nál. Múltbéli munkássága mindenképpen hatással van a márka jelenkori ékszertervezéseire, figyelemreméltó karrierje pedig példaként szolgálhat bármely ékszerkészítő számára.
A mai ékszerek akkor jók, ha belső értékkel is bírnak
Szerencsére azonban nemcsak a múltban, a jelenben is több olyan kiemelkedő nő forradalmasítja az ékszervilágot, akiket érdemes ismerni. Az ikonikus ékszerházak szinte mindegyik vonalának női kreatív igazgatója van, ez pedig azt bizonyítja, hogy ők maguk értenek a legjobban ahhoz, milyen ékszereket is szeretnének viselni a nők. Közülük is kiemelkedik Jacqueline Karachi, aki a Cartier ékszervonalának kreatív igazgatója.
Audrey Hepburn filmre vitte, Marilyn Monroe megénekelte - A Tiffany & Co. története
A dizájner rengeteg mindenből inspirálódik: természetből, állatokból, élményekből, érzésekből, arra azonban mindig figyel, hogy a hangsúly az időtlen formatervezésén legyen, mert attól lesz valami hamisíthatatlanul Cartier. „Az ékszer lelke számomra fontosabb, mint maga a megjelenése. Úgy, mint amikor találkozol valakivel: a lelke fontosabb, mint ahogyan kinéz. Erre figyelve tervezem meg az összes ékszert, a figuratív és az absztrakt közötti határvonalat pedig észrevétlenül próbálom elmosni.”
Valószínűleg pedig, ettől olyan könnyen felismerhetőek a Cartier ékszerek. Nemcsak a szép kövekről és a különleges dizájnról szólnak az ékszereik, hanem arról a belső monológról is, ami átragyog minden egyes drágaköven – csak rá kell nézni a márka alkotásaira.
Hasonlóképpen gondolkodik Stéphanie Sivrière is, aki a kis műhelyében kezdte a karrierjét, húsz év alatt tornászta fel magát az ékszeripar legfelső ranglétrájára. Ma a svájci Piaget kreatív igazgatója: neki köszönhető az, hogy nemcsak az óráiról, hanem az ékszereiről is ismerhetjük a márkát. A finom vonalú, nőies darabokat saját maga tervezi, a művészi pontossággal ellátott dizájnok pedig csak az ő személyes jóváhagyásával kerülhetnek ki az ékszermárka kínálata közé.
„Mindig új dolgokat fedezek fel az ékszerkészítés közben. Sok mindenből inspirálódom, az ihletforrásaim tárháza végtelen, de a legtöbb kreatív megoldás még így is a fejemben születik meg, jóval a tervezési folyamat előtt. Fontos számomra, hogy az ékszerek azonban ne csak szépek, hanem hordhatóak is legyenek, és adjanak valami pluszt a viselője számára” – meséli az egyik interjújában.
Ennél jobban Valérie Messika álláspontját sem lehetne megfogalmazni az ékszerkészítésről. Ő Messika alapítója és kreatív igazgatója, aki a férfiak uralta gyémántpiacon törte ki magának az élvonalra vezető utat – mindezt pedig úgy, hogy forradalmasította a klasszikus ékszermegjelenéseket. Nem giccses, hanem egyszerű és modern, a mindennapokban is bármikor hordható darabokat tervez, ez pedig forradalmian merész ötletnek számított 2005-ben, mikor megalapította a márkáját.
Messziről kitűnnek az ékszerei, mert nemcsak a díjátadó gálákon és a nagy vörös szőnyeges eseményeken lehet őket viselni, hanem akár az utcán is. „A mindennapokra tervezem az ékszereimet. Nem célom és nem is akarok a nagy márkákkal versenyezni. Tudom, hogy ha úgy csinálnám, mint ők, akkor nem lenne piacom. Hiszek az innovációban és a megérzéseimben, ezért továbbra is olyan ékszereket akarok alkotni, amiket a nők minden egyes nap hordani tudnak, nem csak a kivételes eseményeken.”
Innovatív fejlesztésekkel és mindennapi, hordható dizájnnal a jövő felé
A jövőt nagy valószínűséggel ez utóbbi tervezőnő látja a legjobban. Bár a gyémántok vásárlása (és viselése) még mindig drága mulatság, egyre több fiatal ruház be egy-egy nemes ékszerbe és viseli azt a hétköznapokon is. A gyémántékszerek viselése ugyanis már nemcsak az arisztokraták, az idősek és a felső tízezrek kiváltsága, legalábbis a tendencia azt mutatja, hogy egyre inkább nem az. Ha belegondolunk, még a legkelendőbb, eljegyzési gyűrű-biznisz is ebbe az irányba mutat.
A jövő generációi pedig olyan ékszereket fognak viselni, melyek a sztereotípiákkal ellentétben nem a hívogató, cifra dizájnt és túldíszített részleteket, hanem inkább a magas minőséget és a bennük rejlő érzelmi töltetet emelik ki. Szerencsére egyre több olyan nő dolgozik az ékszeriparban, akik ezt a szemléletet támogatják. Jövőképük, kreativitásuk és tervezői tehetségük révén pedig képesek lesznek egy olyan irányba mozdítani az ékszeripart, ami több száz évre ki fogja állni az idő próbáját.
