előfizetésem
Hírlevél
Az ókori görög mitológiából merít ihletet a fiatal ötvös mester, Atyafi Petra
Bár az ötvös szakma kapcsán gyakran férfiakra asszociálunk, Atyafi Petra rácáfol a sztereotípiákra: az egyedi látásmóddal megáldott alkotó citromot, amforát és görög isteneket mintázó kollekcióinak kecsessége a női finomság megkérdőjelezhetetlen megnyilvánulása. Nem véletlen, hogy Pezi Jewellery néven futó vállalkozása dinamikus növekedésnek indult az elmúlt évben, mint ahogy az sem, hogy egyre inkább megtalálja saját-, és márkája hangját a digitális zajban.
Hogyan vág bele a vállalkozás jelentette ismeretlenbe egy bátor nő? Hogyan küzd meg a sokféle szerep jelentette szétaprózódással, és milyen célokat tűz ki maga elé az elkövetkezendőkre nézve? Atyafi Petra, a Pezi Jewellery megálmodója ezekről is mesélt.
Honnan származik a kreatív vénád?
A nagyszülői vonalról származhat a kreativitásom: az apai nagypapám nagyon szeretett barkácsolni, az anyai nagypapám pedig fotózni. Kicsiként első körben zománcos szerettem volna lenni, aztán egyre inkább az ötvösség felé fordult a figyelmem. Az érettségi után mégis virágkötőnek tanultam tovább (ne kérdezd, miért): az ötvös szakmát azután sajátítottam el, hogy hazajöttem Hollandiából.
Steiner Kristóf: Megtanultam, mit akarok tovább vinni, és magam mögött hagyni
Mennyire tartod igaznak azt az állítást, miszerint az ötvösség alapvetően egy férfias szakma?
Tény, hogy ez egy komoly fizikai munka, hiszen a két kezünkkel alkotjuk meg az ékszereket, ehhez pedig olyan szerszámokat használunk, mint a kalapács, fűrész, húzóvas stb. (Tapasztalatom szerint minél nagyobb tudású valaki, annál több szerszámot is használ.) Ezt figyelembe véve azt mondanám, valóban nem egyszerű az ötvös-lét, de korántsem állítható, hogy nők ne tudnák csinálni.
Hogy indult a Pezi Jewellery útja?
2020-ban, a pandémia kellős közepén indítottam útjára a vállalkozást, miután megnyertem a VEKOP „Út a munkaerő piacra” nevezetű pályázatot. (Ennek köszönhetően fél évig kaptam támogatást.) Utólag visszagondolva eléggé merész ötlet volt ebben az időszakban újba kezdeni, de akkor úgy voltam vele, hogy most vagy soha!
Tíz évig dolgoztam főállásban a kereskedelemben, amikor tavaly év elején nagyon csúnya pofon ért a munkahelyemen. Ekkor döntöttem úgy, hogy innentől kizárólag a vállalkozásomra szeretném helyezni a fókuszt. Mentálisan még sokat kell fejlődnöm abban, hogy belehelyezkedjek a vállalkozói létbe. Teljesen más gondolati berendezkedést, egyáltalán napirendet igényel ez a fajta működés, hiszen az ember nem azért kel fel reggelente, hogy más portékáját adja el, hanem a sajátjáért felel! Ebben a helyzetben már nem engedhetem meg magamnak, hogy kinyomjam az ébresztő órát, és fetrengjek még picit az ágyban: menni kell és csinálni!
Ékszereidet főképp a görög nyaralások és a tenger szeretete inspirálják. Miért épp ez a kultúra fogott meg annyira, hogy komplett ékszerkollekciókat építs köré?
Amikor elkezdtem a szakmát, ad hoc formákban gondolkodtam. (A virágkötői vonal miatt például gyakran kreáltam növényeket függők gyanánt.) Aztán egyszer csak eszembe jutottak a gyermekkori, görög nyaralások: akárhányszor fordultunk meg az országban, mindig úgy éreztem, hogy picit hazatérek! Teljesen otthonosan éreztem magam a görögökkel, akiket nyitott, segítőkész és barátságos emberekként ismertem meg.
A kultúra mellett a vízközelség az, amely megfogott a „görög létben”: emlékszem, a kristálykék tenger és a fehér házak kontrasztjai egészen lenyűgöztek-, lenyűgöznek a mai napig! Ugyanez érvényes például itthon a Dunára is: Ráckevén (a Dunaparton) van egy kis faházunk, ahová el szoktunk vonulni. (Ez ugyanolyan jelentőséggel bír számomra, mint a görög tengerpart.) Lételemem és örök inspirációs forrásom a víz: ha rajtam múlt volna, valószínűleg édesanyám pocakjában maradok örökre! (Nevet.) A márka miatt egyébként maximálisan úgy érzem, hogy szó szerint lubickolok az alkotásban, és a vállalkozás kihívásaiban!
Az első kollekciód az OCEANUS nevet kapta, ezt követte az ANCIENT DREAM, az EZO, majd jött a LEMÓNE. Ha madártávlatból nézek a kollekciókra, valamiféle spirituális háttérízt is érzek mögöttük... Van ennek az érzetnek bármi valóságalapja?
Nem te vagy az első, akitől ezt a visszajelzést kapom! Alapvetően nem tartom magam spirituális alkatnak, de hiszem, hogy valami kis kapaszkodója mindig kell, hogy legyen az embernek. Támpontokra van szükségünk, hogy tudjuk mihez viszonyítani az életünk történéseit!
Nem volt tudatos részemről, hogy bármiféle „spirituális háttérízt” adjak a kollekcióknak, ugyanakkor örülök, ha ilyesfajta visszajelzést kapok, hiszen ez azt jelenti, hogy (tudatosan vagy tudattalanul, de) a szívem-lelkem csak-csak benne van az elkészült ékszerekben! Ami biztos, hogy mindenki számára mást jelentenek az ékszereim: valaki „csak” szépnek és finomnak látja őket, míg másoktól azt hallom, hogy „Úristen, nekem épp erre a formára, üzenetre és energiára volt most szükségem!” Ez ennek a szakmának a szépsége!
Egy új paradicsom vagy a végső pusztulás vár ránk? GLAMOUR+
Mit ad neked mentálisan a kreatív munka?
Úgy hiszem, – mint minden művészre, úgy rám is igaz, hogy teljesen flow-ba kerülök munka közben: tökéletesen ki tudom zárni a külvilágot és képes vagyok elmerülni a sajátomban. Valószínűleg ezért is szeretik sokan a vállalkozói létet, mert, ha valamit teljes átéléssel csinál az ember, akkor azt nem munkának éli meg, és nem foglalkozik közben azzal, hogy ki kell fizetni a számlákat, és bele kell szakadni a mindennapokba. Nagyon remélem, hogy sokáig ki fog tartani bennem is a pozitív gondolatiság: félek, nehogy valamilyen alkotói válságba kerüljek!
Történt már veled ilyen?
A tavaly karácsonyi pörgés után januárban volt néhány nap, amikor nagyon nagy ürességet éreztem magamban és magam körül. Sajnos, ilyenkor hajlamos vagyok rápörgetni magam a problémára (itt jelen esetben arra, hogyan fogok ebből kilábalni), de aztán eszembe jutott, hogy mindjárt itt a Valentin-nap (egyúttal a születésnapom), amelyre érdemes lehet külön készülni!
Ennek hatására megalkottam egy EROS nevű kapszula-kollekciót, amelynek középpontjában a szív motívum, és a görög Mati-szem áll. Hiszek abban, hogy magadat is ugyanúgy megajándékozhatod, mint bárki mást. Az összes kollekció erre az üzenetre épül! Érdekesség, hogy minden, ilyen alkalommal úgy érzem, mintha megújulna a márka! Ez szerencsére ezúttal sem volt másképp!
Hogyan kell elképzelni a munkafolyamatot? Mi a kedvenc részed ebből, és mi az, amivel a leginkább meggyűlik a bajod?
Minden fejben születik meg! Gyakori, hogy az elképzelést követően először megrajzolom a mintát, majd eldöntöm, milyen anyagból szeretném létrehozni. Az ékszerek nagy részét méhviaszból készítem, amely a kézmeleg hatására olyan lesz, akár a gyurma. A kész mintadarabokat végül leöntetem a választott fémmel: ez az én esetemben főleg ezüst és sárgaréz. (Jellemző, hogy a nagyobb minták esetén az utóbbihoz nyúlok.)
A leöntött darabokkal ezután leülök az ötvös-asztalhoz: jöhet a reszelés, forrasztás, polírozás vagy akár a kövek befoglalása! Ezután a réz ékszerek minden esetben (de sokszor ez ezüst darabok is) kapnak egy 24 karátos aranyfürdőt (galvanizálásnak hívják, ez egy elektrolitikus úton történő folyamat). Bár vannak olyan ötvösök, akik már saját maguknak készítik elő az anyagot (például a huzalok és lemezek előállítását), én még nem tartok ezen a szinten, mert különböző eszközök szükségesek hozzá. (Ettől függetlenül ugyanúgy dolgozom ezekkel az anyagokkal is.)
A munkafolyamat legkedvesebb pontja számomra a fűrészelés: a Pard ékszerek minden darabját kézzel fűrészeltem! A befotózás is a szívem csücske: sokszor, amikor megálmodok egy kollekciót, filmszerűen látom magam előtt, milyen környezetben, kin és hogyan szeretném megörökíteni! Miután ezzel megvagyok, megszervezem a marketing-kampányokat, kiküldöm a hírleveleket, és bízom abban, hogy valakinek megtetszik a dolog annyira, hogy vásárolni fog tőlem. (A kapcsolatfelvételt egyébként webshopon, e-mailen vagy Instagramon is meg lehet tenni.)
A legnagyobb kihívás számomra jelenleg az időmenedzsment: mivel egyszerre vagyok az ötletgazda, a kivitelező, a fotós, a marketing-szakember és a „postás” is, sokszor szétaprózódom a rengeteg teendő között. Jelenleg úgy érzem, a szervezésben és az időbeosztásban kell a leginkább fejlődnöm!
Hol tartasz most a vállalkozói létben? Hogy éled meg a vállalkozásod dinamikus fejlődését, és hogy tudsz lépést tartani ezzel?
Tavaly év végén számot vetettem és magam is meglepődtem azon, mennyi minden történt velem a márciusi nyitáshoz képest! Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy mostanra például beszámolhatok egy olyan, görög tematikájú kollekció bemutatóról, amelyet a Simply Creative Europe by Dusík Bori szervezett a Lemóne ékszereknek, egy közös kollekcióról Majoros Zitával, a Printa Budapest tulajdonosával, vagy Parázs Biankával, a Parbiart Kerámia Stúdió alapítójával. Újra és újra rácsodálkozom arra, hogy jé, ez működik, és halad!
Mit tanácsolnál azoknak, akik jelenleg épp a saját állom-vállalkozásuk beindításán gondolkodnak?
Hogy ne féljenek belevágni: úgyis úgy alakul minden, ahogy lennie kell! Emlékszem, anno, mielőtt elindult a vállalkozásom, ott ültem a munkahelyemen, és azon keseregtem, hogy ez soha nem fog „rendesen” beindulni. (Nehéz volt a beleállni a vállalkozásba heti 30-40 órás munka mellett.) Kellett egy hatalmas pofon ahhoz, hogy megérlelődjön bennem a gondolat: itt az ideje belevágni és csak a vállalkozásomra koncentrálni! Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy nem mindenkinek való a vállalkozói lét: nagyon bátornak és erősnek kell lenni ahhoz, hogy belevágjon az ember és végigvigye az akaratát.
Amikor volt biztos jövedelmem, hajlamos voltam arra, hogy elkényelmesedjek. A vállalkozói létben viszont ezt nem engedheti meg magának az ember: lehet, hogy vannak nehezebb hónapok, de muszáj menni előre. Fenn kell maradni a víz tetején! Nincs ennél jobb motiváció!
Nem mondom, hogy ez egy könnyű műfaj, de a saját példámból okulva már egy év után is elmondható, hogy könnyebben veszem az akadályokat. Vállalkozóként nem kétségbeesem, amikor egy megoldandó probléma előtt állok, hanem azon kezdek agyalni, hogyan tudnám azt megoldani. Teljesen más mindset, de megéri változtatni, változni!
Hogyan képzeled el azt a nőt, aki Pezi Jewellery-t hord?
Bohókás, egyúttal csinos nőként képzelem el, de nem mondanám, hogy létezik a fejemben egy kifejezett „minta” a megrendelőkkel, vásárlókkal kapcsolatban. Jelenleg főleg a 25-50 év közötti korosztály vásárol tőlem. Olyan nők, akik design és művészet orientáltak és szeretik az ókori kultúra jegyeit belecsempészni a modern kor divatjába. A hangsúlyosabb görög ihletésű darabok mellett megtalálhatóak az elegánsabb, finomabb tengeri tematikájú ékszerek (gyöngyökkel kiegészítve) is a kínálatban: ezek kifejezetten az elegáns stílus kedvelőit szólítják meg.
Az emberek közérzetét javítják a virágok és zöldterületek - a BBlooms alapítóival beszélgettünk
Mik a távlati terveid a vállalkozással?
Idén szeretnék egy nyári kollekciót is piacra dobni. Nemrég Milánóban jártam egy mesternél, akitől elsajátítottam egy speciális technikát: ez egy nagyon aprólékos folyamat, amelynek segítségével izgalmas darabok születhetnek! (Nemrég egyébként drágakövekkel és féldrágakövekkel – így például zafírral és opállal – is elkezdtem foglalkozni, sőt: az új kollekcióban a cirkóna is helyet kapott, amely egy anyagilag kedvezőbb alternatívája a gyémántnak.)
Emellett nagyon szeretném, ha minél több ember megismerne engem és az alkotásaimat: nagy vágyam, hogy ez ne csak Magyarországon, hanem külföldön is bekövetkezzen! A Makers Marketnek köszönhetően mára Amerikában, Ausztráliában és Németországban is vannak már ékszereim, de szeretném, ha nemzetközileg egyre több helyen ismernék meg a Pezi Jewellery nevét!
