előfizetésem
Hírlevél
A kórházban fekvő gyerekek őszintesége, humora, bátorsága és kérdés nélküli bizalma új értelmet adott annak, mit is jelent megnyílni embereknek
A kórházak gyermekosztályán végzett önkéntesség nemcsak az ott ápolt gyerekek életét teheti szebbé, hanem az önkéntesek számára is sorsfordító élmény lehet. Az Amigos a gyerekekért Alapítvány egyetemistákból álló önkéntesei a kicsikkel való találkozások által olyan tapasztalatokra tesznek szert, amelyek új perspektívát nyithatnak számukra az életcéljaikat tekintve. Cikkünkben három fiatal nő történetét mutatjuk be, akik a gyermekosztály falai között találtak rá valódi hivatásukra és közben – talán – önmagukra is.
„Tudom, hogy itt van hatásom” – bukik ki a huszonéves Pankából az a gondolat, amivel leginkább összefoglalható az Amigos a gyerekekért Alapítványnál végzett önkéntes munka lényege. A hatásgyakorlás azonban nemcsak egyirányú: az egyetemista önkéntesek (legalább) ugyanannyit kapnak a kórházban meglátogatott gyerekektől, mint amennyit egy-egy látogatás során adnak.
A megélt tapasztalatok egyértelműen személyiségformáló erővel bírnak, de ennél hosszabb távon is éreztetik hatásukat: a megéltek hatására ugyanis néhány fiatal pályamódosításra adta a fejét, de akad köztük olyan is, aki tovább haladt ugyan az eredetileg kijelölt úton, mégis másképp áll a céljaihoz és a jövőjéhez, mint korábban. Az okokat és a miérteket velük együtt igyekeztünk megfejteni.
Laborból a terepre
A húszas évei elején járó Panka 2023 tavaszán csatlakozott az Amigókhoz: egy, a közösségi médián látott hirdetésen keresztül talált rá a csapatra. „Az egyetemista éveim alatt mindenképp szerettem volna önkénteskedni, így pont kapóra jött a hirdetés. Az Amigók célkitűzéseivel könnyű volt számomra azonosulni, de nem tagadom, hogy vonzó volt számomra a közösségi élet ígérete is” – mesél a kezdetekről.
Az Amigos a gyerekekért Alapítvány önkéntesei általánosságban kéthetente járnak be a kórházak gyermekosztályára, hogy játékokkal és különböző készségfejlesztőkkel foglalják le és szórakoztassák a kórházban (rövidebb és hosszabb ideig is bent) élő gyerekeket. Bár Panka eredeti célkitűzései között az szerepelt, hogy biológus lesz, a kórházi tapasztalatok arra sarkallták, hogy váltson: a biológia mellett nemrég elkezdte levelezőn a gyógypedagógiai képzést. Szomatopedagógusként képzeli el a jövőjét.
„A gyermekosztályon másképp működnek a dolgok, mint amit eddig bárhol tapasztaltam. Továbbra is nagyra tartom a biológusi pályát, de a látogatások során rájöttem, hogy a segítő szakma jóval közelebb áll hozzám. Minimális hezitálást követően úgy döntöttem, hogy belevágok a gyógypedagógia-képzésbe is,” – magyarázza Panka, aki végül párhuzamosan végzi el a két szakot. Biztos, ami biztos alapon.
Ha a nyelvet játékosan tanulják a gyerekek, egyszerre szakadnak ki a kórházi mindennapokból és szereznek meg észrevétlenül rengeteg tudást
Panka egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy korántsem csak a céljai változtak: a kórházban töltött óráknak köszönhetően a személyiségében is érzékeli a változásokat. „Úgy érzem, az önkéntesség által nyitottabb lettem a világra. Olyan dolgokat vittem véghez, amikről korábban sosem gondoltam volna, hogy képes leszek rá! Rengeteget fejlődtek a kommunikációs készségeim és az önbizalmam is! Nyitottabban és magabiztosabban állok a döntéseimhez, a tanulmányaimhoz és a pályámhoz,” – teszi még hozzá. Az önkéntesség hatására érzékelhető személyiségbeli változások nemcsak Pankánál érhetők tetten: Amigo-társa, Fruzsi is hasonlókról számol be.
Nyílt szívvel a változásért
„Mindig is extrovertáltnak és nyitottnak tartottam magam, visszatekintve azonban úgy gondolom, csak egy »hangos« ember voltam. Az Amigosban töltött, lassan három évem során – bár közhelyesnek hangozhat, – megértettem, mit jelent nyílt szívűnek lenni.
Különösen egy olyan generáció tagjaként, amelyben sokan több időt töltünk különböző képernyők bámulásával, mint az ismerőseink és barátaink arcát látva” – meséli Fruzsi, aki – bár megmaradt az eredeti elképzelésénél, miszerint pszichológus lesz – az Amigosban ellátott vezetői feladatoknak hála eltökélte, hogy egy specifikus szakágat képvisel majd felnőttként: kifejezetten szervezeteknek szeretne majd segíteni abban, hogyan tudnak hatékonyan működni.
Fruzsi elmondása szerint nehéz lenne az Amigosszal való közös munka kapcsán olyan készségeket mondani, amelyeket nem visz tovább magával a „felnőtt létezésbe” és hasznosít a karrierjében. A fiatal lány az eseményszervezéseknek köszönhetően értékes kommunikációs tapasztalatokra tett szert, de azt is megtapasztalta, milyen felelősséget vállalni egy 30-35 fős csapatért. „Ezáltal mélyült az önismeretem, mindeközben pedig megtanultam önmagamat adni és lebontani azokat a sémákat és sztereotipikus elképzeléseket, amelyeket korábban »A« vezetőkről gondoltam,” – foglalja össze a benne zajló változásokat.
Ami a személyiségbeli átalakulást illeti, a fiatal lány itt sem köntörfalaz: „A kórházban fekvő gyerkőcök őszintesége, humora, bátorsága és kérdés nélküli bizalma új értelmet adott annak, mit is jelent megnyílni embereknek: sebezhetőnek, őszintének és jelen lenni. Ez a radikális szeretet és elfogadás alázatra és tiszteletre tanított, és újrahuzalozta, ki is vagyok valójában. A szervezetben eltöltött idő megerősített abban, hogy merjek cselekedni és aktívan formálni a körülöttem lévő közösséget és szervezetet. Hogy ne csak passzív része legyek a társadalomnak, hanem értéket teremtő ember,” – magyarázza Fruzsi.
Önkéntesekből felelősségteljes felnőttek
Az önkéntes munka akarva-akaratlanul ráirányítja a fiatalok figyelmét a társadalmi felelősségvállalásra. Fruzsihoz hasonlóan a fogorvostan-hallgató Csenge is átérzi már ennek súlyát. Bár Csenge esetében nem beszélhetünk akkora „pálfordulásról” a pályaválasztást illetően, tény: az Amigosnál töltött időnek hála kikristályosodott számára a világban betöltendő szerepe.
„Ötéves koromban döntöttem el, hogy fogorvos leszek, így az, hogy segítő hivatást választok, már viszonylag korán eldőlt. A fogászaton belüli szakágak közti dilemma viszont még hosszan velem maradt. Amikor először hallottam az Amigos a gyerekekért Alapítványról, nem is volt kérdés, hogy ott a helyem, ahol néhány gyerekmosolyon keresztül jobb hely lehet a világunk” – avat be a kezdetekbe az Amigo.
Csenge a kórházi önkéntesség során azt is megtapasztalta, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévőknek még inkább szükségük van az általuk nyújtott segítségre. „Megdöbbentett, mekkora hálával fogadják azokat az apró dolgokat is, amik számunkra természetesek,” – fogalmaz Csenge, aki többek között ezeknek az élményeknek „köszönhetően” mondott igent arra a lehetőségre is, amelynek keretein belül hátrányos helyzetű gyerekeknek tartanak fogászati prevenciós foglalkozásokat.
Gaal Ilona, a Kiútprogram alapítója: A legfontosabb feladat méltóságot teremteni
„Egyszerre felemelő és szívszorító érzés azt hallani, hogy a vezetékes vízzel nem rendelkező családból származó gyerkőc tanodába indulás előtt még elszalad a kúthoz fogat mosni,” – mesél a tapasztalatairól Csenge, aki egyúttal aláhúzza: ezek azok az élmények, amelyeknek a hatásában hosszú távon igazán lehet hinni. „Ezek a nézőpontok mind hozzáadtak ahhoz, hogy egy napon gyermekfogorvos legyek.”
Panka, Fruzsi és Csenge beszámolóját hallgatva kikristályosodik, hogy nemcsak az egyetemisták vannak hatással a meglátogatott gyerekekre, ugyanez fordítva is érvényes. Az Amigók ugyanis szinte kivétel nélkül úgy hagyják a hátuk mögött a kórtermek falait, hogy legalább annyit kapnak a gyerekektől, mint amennyit ők nyújtanak számukra. Az így szerzett tapasztalat pedig nemcsak a személyiségükre és céljaikra nyomja rá a bélyegét, hanem hosszú távon a társadalomban is érzékelteti a hatását.
