előfizetésem
Hírlevél
A digitális világ alapjaiban megrengette, kiben bízhatunk meg, már a barátságok sem a régiek
A bizalom napjaink egyik legértékesebb, mégis legkockázatosabb „valutája”. Hiszen a digitális világban, ahol egy kattintással barátságok köttetnek – és szűnnek meg –, egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhatunk meg igazán.
A bizalom kérdése a digitális világban teljesen mást jelent, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ma már abban sem lehetünk biztosak, hogy nem mesterséges intelligencia által generált profillal beszélgetünk online – hát még abban, hogy az úgynevezett igazi barátainkban mennyire bízhatunk meg. Dr. Drelyó Ágnes pszichológussal arra keressük a választ, hogy milyen alapokra kell helyeznünk emberi kapcsolatainkat, és mennyire kell figyelnünk arra, hogy magunkról kivel és mennyi információt osztunk meg. A digitális világ felgyorsult kapcsolataiból ugyanis egy dolog hiányzik: a bizalom.
Kit nevezhetünk barátnak?
Az ember alapvetően társas lény, aki folyamatosan keresi a „hordáját”, hiszen barátokra mindenkinek szüksége van. Szociális szempontból a társadalomhoz való kötődésünket erősítik a baráti kapcsolatok is. Pszichés szempontból jó érzés megosztani valakivel a hétköznapok ügyes-bajos dolgait – különösen, ha megbízhatunk benne. A mai kor technikai vívmányai azonban óvatosságra intenek bennünket, hiszen egy ártatlan telefonbeszélgetéssel is vissza lehet élni. Felmerül a kérdés: mégis mennyire kellene monitoroznunk magunkat akkor, ha a barátainkkal beszélünk – akár telefonon? A válasz egyszerű: egyáltalán nem.
Ha ez az egy dolog hiányzik, nem fog működni a kapcsolat, még ha szerelmesek is vagytok
„A barátok azért vannak, hogy az ember biztonságosan ki tudja beszélni magát, és az ott közölt információval senki, semmilyen módon ne éljen vissza. A barátság egy folyamat, sok egymásra épülő tapasztalás eredménye. Így alakul ki a bizalom. Egyre szabadabban nyilvánulunk meg, ha tudjuk, hogy amit mondunk, azt nem használja fel ellenünk a másik. Egy barát nem ítélkezhet, és a véleményét sem közölheti bántó módon. Azonban ha bármilyen okból monitoroznunk kell magunkat, és nem engedhetjük el magunkat egy beszélgetés közben, akkor ott már bizalmi válságról beszélünk.”
A nyolcvanas-kilencvenes évekig az emberek nem voltak korlátlanul elérhetőek, és többet kellett tenni azért, hogy kiépüljön egy bizalmi kapcsolat. A mai kapcsolatok gyakran a közösségi oldalakon kezdődnek, vagy teljes mértékben az online térre korlátozódnak – például ha az illető másik országba költözik, vagy egyszerűen mindketten sokat dolgoztok. Ilyen esetben a hozzád közvetített információk nagy része azon alapul, hogy az illető milyen adatokat adott meg magáról valamelyik közösségi oldalon. Remélhetőleg valósakat.
„Régen volt idő és tér arra, hogy a másik emberrel kapcsolatos benyomásaimat feldolgozzam, értelmezzem, és valós képet alkossak róla. Aki túl sok információt oszt meg magáról online, annak tisztában kell lennie azzal is, hogy azt nemcsak egy ember látja. Ezekhez az érzékeny információkhoz régen csak olyanok fértek hozzá, akik megdolgoztak értük. A valóságban, hogy mindezt megtudjam egy másik emberről, heteknek, hónapoknak vagy akár éveknek kellett eltelnie.” - magyarázza Drelyó Ágnes.
Az idő és a közvetlen tapasztalás azok az alapok, amelyek mentén el lehet dönteni, kiben tisztelhetünk valódi, megbízható barátot, és kiben nem.
A felgyorsult világ egyik hátulütője, hogy a bizalmi kapcsolatoknak nincs idejük megérni.
Ennek következtében többet csalódunk, hiszen valójában sosem ismertük igazán azt, akit a barátunknak gondoltunk. „Az én-határok elmosódnak. Gyermekkorban egy-egy közös tulajdonság alapján is könnyen össze lehet barátkozni, hiszen a kisgyerekek naivan és mágikusan gondolkodnak. Ott, abban a korban ennek helye van. Felnőttkorban azonban nem ilyen ingatag alapokra kell helyezni a barátságokat. Árnyaltabb gondolkodásra van szükség, és a kapcsolatok felépítéséhez befektetett munkára.”
A digitális kor hatása a felnőttkori barátságokra
Kötődés
Látszólag könnyebben kapcsolódhatunk „barátokhoz”, hiszen a digitális korban könnyebben jutunk ismerősökhöz. Ugyanakkor velük kapcsolatos tapasztalatokat sokkal nehezebben szerezhetünk. Pedig épp ez lenne a kulcsa bármilyen bizalmi kapcsolatnak – legyen szó párkapcsolatról vagy barátságról. „A bizalom alapja a korai kötődési állapot, amely a születésünk pillanatában kezdődik. John Bowlby brit pszichológus szerint a biztos kötődés általában a szülőkkel alakul ki először – ez tanítja meg a gyereknek, hogy a világ megbízható, az emberek elérhetőek és segítőkészek, és nem élnek vissza a bizalmukkal.” - mondja Ágnes.
Akivel jól érezzük magunkat, azzal elindítunk egy kognitív folyamatot, és elkezdjük mérlegelni a másik személy megbízhatóságát és személyiségét. A bizalom kialakulásához a remény és az empátia érzelmei szükségesek. A másik emberhez való kapcsolódás egyben a közösséghez való kapcsolódást is jelenti. Így ha sérül a bizalmunk – negatív tapasztalat vagy következmény hatására – az ember adaptív válaszként visszahúzódóbbá válik, bezárkózik, és akár helyet is változtat.
Ne vonj be mindenkit a bizalmi köreidbe
„Egy stabil személyiség egészséges, realitáshoz kötött bizalma azt jelenti, hogy nem a legrosszabbat feltételezi másokról. Emellett azonban figyelni kell a jelekre – ha érzékelek olyanokat, hogy valakiben nem lehet megbízni, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Szomorú, azonban el kell fogadni: azzal az emberrel óvatosnak kell lenni.” Pár évtizeddel ezelőtt egy bizalomvesztés talán nem járt akkora kockázattal, mint a mai, digitális világban.
Az illető ma már akkor is látja a közösségi oldalaidat, ha összevesztetek – vagy soha nem is voltatok igazán jóban. Azt is láthatja, hogy milyen eseményekre jelzel vissza, hova mész, mikor váltasz munkahelyet. Ezek az információk túl sokat árulnak el rólad olyan embereknek, akikben talán nem is tudhatod, hogy megbízhatsz-e. „Aki mindent feltölt a digitális platformokra, az – ha visszaélnek az adataival – teljes mértékben kiszolgáltatottá válik. Ez egy másik világ, amely sokkal gyorsabban fejlődött, mint ahogyan megtanultunk volna bánni vele. Nem tudjuk, hogy kinek, de érzékeny információkat osztunk meg magunkról. Egy ártatlan telefonbeszélgetést vagy találkozót fel lehet venni, össze lehet vágni, és teljesen más kontextusban lehet újrahasznosítani.”
A technikai vívmányok ugyan sok lehetőséget kínálnak, de a visszaélési lehetőségek csökkentik az emberek egymásba vetett bizalmát – és annak képességét is. A digitális tér egyfajta határtalanságot tár elénk, de közben nem tudjuk megjósolni a másik ember érzelmi reakcióit. Ma már az AI bárkinek a hangján megszólalhat, ezért fontos tudatosítani magunkban: ez már nem az a világ, ahol minden az, aminek látszik, vagy hallatszik.
