előfizetésem
Hírlevél
Követendő példák: Ősi civilizációk, akik fenntarthatóbban éltek mint mi
Ahhoz már semmi kétség nem fér, hogy a 21. század embere, aki ráadásul a Föld északi felén él fejlett társadalmakban, általában nem a legfenntarthatóbb módon él – kezdve a túlfogyasztástól egészen az energiapazarlásig. Nagyon sokan tesznek egyéni, nemzeti de akár globális erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az egyre gyorsuló klíma változás kicsivel fenntarthatóbb legyen. Azonban arra kevesen gondolnak, hogy olyan példákhoz nyúljunk amik akár már évezredekkel ezelőtt is léteztek.
Természetesen nem a napelemek vagy az energiatakarékos izzók módszerét alkalmazták időszámításunk előtt hanem sokkal természetesebb megoldásokat, amik nagyon pontos megfigyeléseken és a természet tiszteletén alapultak. Ez a tudás a mai napig megállja a helyét és egyre többen ismerik fel az ebben rejlő lehetőségeket.
Földművelés
Az egyik terület ahol kiemelkedő módon alkalmaztak ma is használt módszereket az a földművelés volt. Nem állt rendelkezésükre semmilyen vegyszer ezért valóban a természetre és a megfigyelésikre alapozva fejlesztették ki például az ókori Mezopotámiában és a mai Mexikó területén élők a vetésforgó módszerét, ami annyit tesz az egyik termőterület mindig pihen így sokkal termékenyebb lesz és a kártevők is eltűnnek belőle a pihenési év alatt.
A másik földműveléses módszer, amit az őslakosok használtak Amerikában, hogy három olyan növényt termesztettek egymás mellett amik segítették egymás fejlődését. „Három nővér módszer” nővérnek hívják és a három növény: a kukorica, bab és a tök. Természetesen vannak más növény és haszonnövény párosítások amik remekül kiegészítik egymást, ez éghajlattól és a növény igényeitől függenek. A mai modern kutatások szerint az ilyen és ehhez hasonló módszerek akár 20%-kal is tudják növelni a termelés hozamát. Ezen módszerek segítették az előttünk élő civilizációk fejlődését.
Digitális demencia kora: hivatalosan is ellustult az agyunk
Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Föld éghajlata, népesség száma és ezáltal a megtermelt élelmiszer mennyisége teljesen más volt mint napjainkban, az alapelvek teljesen alkalmazhatóak. A földművelés sikeressége nem csak a tudásuknak és a megfigyelésüknek volt köszönhető, hanem annak is, hogy tiszteletben tartották a természetet és annak értékeit. Tudták, hogy nem csak elvenni kell hanem visszaadni is a földnek. Ez az alapgondolat teljes mértékben hiányzik a modern földművelésből.
A másik módszer amivel a földet fenntartható módon művelték, nem volt más mint a történelem órákról jól ismert öntözéses gazdálkodás Egyiptomból és az Indus völgyének területéről. Fennmaradt írások szerint a Nílus folyót, annak vízhozamát annyira ügyesen használták ki – hogy a szárazabb, ínséges – csapadékmentes időkben is bőven jutott a mezőgazdalákodásra használt területekre. Ezeket csatornákkal és különféle medencék kialakításával tárolták és érték el.
Sajnos a mai mezőgazdálkodás az ókori technikákhoz képest jóval „visszamaradottabb”, mert a mai mezőgazdálkodási „modern” technológiák akár a víznek az 50%-át is képesek elveszíteni vagy hibásan elhasználni – mert vagy elpárolog vagy egyszerűen megtartani se tudják a csapadékot. Pedig a mai klímaválság közepén ez igazán nagy luxusnak számít. A legjobb amit a modern ember tehet, hogy visszanyúlunk a régen bevált módszerekhez, csak sajnos az urbanizáció hatása és a sok folyó szabályozás miatt ezeket a változásokat kihívásokkal teli visszaváltoztatni.
Vízrendszerek és építészet
A másik antik kultúra akiktől sokat tanultunk és akiknek köszönhetjük a mai modern városi lét alapjait, nem mások, mint az antik rómaik – akik már i.e. 550 körül megtalálták a módját a városi szennyvíz elvezetésnek. A városvezetés felismerte, hogy ezzel csökkentheti a betegségeket, a légköri szennyezést - amire külön szavuk volt (gravioris caeli – nehéz ég - a szerk.) és élhetőbbé teheti a városi létet. A csatornák és csövek eleinte egy könnyen formázható fémből készültek, de ez az egészségre káros volt így agyagra (terracotta) váltottak. Ezen kiépített rendszerek, mind a mai napig működnek.
A másik terület amiben az antik rómaik verhetetlenek voltak – és kétség nem fér hozzá, hogy kiállták az időpróbáját az a tudatos és fenntartható építészet volt – és nem csak a küllemre hanem magára az építőanyagok fenntarthatóságát is kiemelve. A pompei és római kori romok nem hiába maradtak fenn. Az egyik titka, hogy az építőanyag amit használtak nagyon tartós volt – megkérdőjelezve a mai, energia és alapanyagigényes építőipar szükségességét. A római birodalomban az egyik alapelv az volt hogy helyi alapanyagokat használtak ezzel csökkentve a környezeti terhelést és a szállítás okozta nehézségeket.
A traumáról beszélni fontos, de egyáltalán nem mindegy, hol teszed
Az egyik legjelentősebb alapanyag a vulkáni por keverése volt citrus félékkel, amik szinte beton keménységű építőanyagot alkottak. A mai építőipar nagyban hozzájárul a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátáshoz amit ezzel az ősi módszerrel lehet csökkenteni. Magyarországon is egyre többen térnek vissza a századforduló előtti házépítési módszerekhez (vályog), aminek jóval kisebb a környezeti terhelése és a természetes hőháztartást is jobban szabályozza mint a modern alapanyagok.
Megújuló energia
Könnyen abba a tévhitben élhetünk, hogy a megújuló energia gondolatát a 20. századi technológiák hozták el azonban antik őseink ebben is megelőztek minket és csak tanulhatunk tőlük, hogy lehet(ne) ezt a modern, 21. században jól csinálni. Az elsők, akik felismerték a természetben rejlő energiákat az ókori görögök voltak, akik a víz és szél energiáját is használták.
Az önfeláldozó séma: több nőt érint, mint gondolnánk
Az ősi Kínában pedig nap energiáját hasznosították. Ezen jó gyakorlatok szembe mennek a mai fosszilis üzemanyagokon való függőségünkön és irányt adhatnak, hogy ügyesebben és jobban tudjuk kihasználni a körülöttünk lévő lehetőségeket.
Helyi gazdaságok kihangsúlyozása
A másik tökéletes példa amit alapul vehetnénk az ókor szinte bármely kultúrájából, az a helyi közösségek kialakítása, annak gazdasági támogatása és a helyi igényekre épülő szezonalitásokat figyelembe vevő gazdaság kialakítása. Ez a gyakorlat csökkenti a szállítás okozta környezeti terhelést és még az egészséges táplálkozást is elősegíti, mely a betegségek csökkentéséhez vezetne. A mai globalizált világ és az egy kattintásra elérhető termékek hatalmas terhet jelentenek a környezetnek. Ennek csökkentése érdekében, nekünk – egyéni fogyasztóknak - is hatalmas a felelősségünk.
Természetesen nagyon sokban változott a világ és már nem pár millióan hanem több, mint 8 milliárdan népesítjük be ezt a bolygót, amit otthonunknak hívunk. Ezekere a számokra és a megváltozott lakhatási körülményekre természetesen más megoldások kellenek. Azonban mindig érdemes visszafele is nyúlni jól bevált módszerekért és azt ötvözni a modern technológiák adta lehetőségekkel.