Ez az oka annak, hogy nem látod tisztán, mennyire jó és sikeres ember vagy

Az önértékelés lassan, szinte észrevétlenül alakítja mindennapjainkat – meghatározza, hogyan tekintünk magunkra, mire merünk vállalkozni, és hogyan viseljük a kudarcainkat. Bár gyakran a gyerekkorban gyökerezik, felnőttként is képesek vagyunk újraírni ezt a belső iránytűt. De hogyan formálható át egy sérült önértékelés, és milyen módszerekkel építhetjük fel újra a saját magunkba vetett hitünket?

Egy készség, amely szinte mindenre hatással van az életünkben: befolyásolja a döntéseinket, kapcsolatainkat, érzelmi biztonságunkat, teljesítményünket és azt is, hogy mennyire hisszük el magunknak, hogy képesek vagyunk elérni a céljainkat: az önértékelés. A saját magunkról alkotott kép és az önmagunkhoz való viszony döntően meghatározza, hogyan reagálunk a kihívásokra, hogyan kezeljük a sikert, és miként birkózunk meg a kudarcokkal.

Szerencsére ez a kognitív, megerősítő folyamat tanulható és fejleszthető, bár kétségtelen, hogy tudatos munkát és odafigyelést igényel. Szakértő segítségével vettük nagyító alá, hogyan javíthatjuk önértékelésünket, és hogyan alakítható át tartósan egy sokkal stabilabb, reálisabb, és támogatóbb belső értékelési rendszerré. Az önértékelés tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy mit gondolunk saját magunkról. Egy olyan belső mérce, amely alapján megítéljük a saját értékeinket: mennyire tartjuk szerethetőnek magunkat, mennyire bízunk a képességeinkben, és hogyan látjuk a saját teljesítményünket.

Ma már sokkal szélesebb körben ismert, hogy ez a kép elsősorban a korai környezeti visszajelzések alapján formálódik. A gyerekkori élmények, a szülők viselkedése, a dicséretek és kritikák mennyisége és minősége mind-mind lenyomatot hagynak bennünk, gyakran életünk végéig.

Figyelemzavar, önértékelési válság, függőség – Mit tesz a TikTok a gyerekekkel?

„Amikor megszületik egy kisbaba, nincs tudatában annak, hogy ő milyen. Elsősorban a szülői visszajelzések alapján látja viszont saját magát. Ha ezek a visszajelzések bíztatóak és megerősítőek, - valamint nem támasztanak túlzó elvárásokat, - akkor a gyermek finom minőségű, sok területre kiterjedő önértékelést épít ki. Ez a folyamat azonban hosszú távon alakul ki. Egy pozitív megerősítésekkel nevelt gyermek szélesebb körben lesz képes látni saját értékeit, és több dolgot fog beemelni az önmagát jellemző halmazba.” – kezdi Drelyó Ágnes pszichológus.

A pozitív visszajelzéseket kapott gyermek hinni fog saját magában, és úgy érzi majd, hogy sok mindenre képes, mert a cselekedetei és a tapasztalatai megerősítést és támogató visszajelzéseket kaptak. Ennek ellenkezője is igaz: ha a gyermek nem kap elismerést, ha folyton kritika éri, vagy azt tanulja meg, hogy sosem elég jó, akkor felnőttként nehezen fogja tudni megfogalmazni, hogy valójában milyen ember. Az alacsony önértékelés sok esetben már gyermekkorban kialakul, és később csak hosszas munkával lehet átírni.

„Az alacsony önértékelésű emberek nagyon szigorúak önmagukkal szemben. Olyan elvárásrendszert alakítanak ugyanis ki, amelynek szinte lehetetlen megfelelni, és ezeket később rendkívül nehéz felülírni. Sajnos az önértékelés ráadásul csak hosszadalmas, kitartó munkával formálható át.”

Hol csúszhat el az önértékelésünk?

Saját magunk értékelése kihat a kapcsolatainkra, a teljesítményünkre, az érzelmi jólétünkre és arra is, hogy mennyire vagyunk képesek elfogadni a hibáinkat vagy a fejlődés lehetőségét. Énképünk, önbizalmunk, önbecsülésünk és önelfogadásunk együtt alkotják azt a belső rendszert, amelyre egész önértékelésünk épül.

„A környezeti visszajelzések könnyen deformálhatják ezt a képességet. Egy felnőtt embernek azonban meg kell értenie, hogy az önértékelés belülről fakad. Le kell szoknunk arról, hogy a külső megerősítések formálják azt. Nem szabad folyton mások elismerését keresnünk. A belső értékelési rendszernek kell megmutatnia, hogy mennyit érünk.”

Ez a belső rendszer azonban akkor tud egészségesen működni, ha rendelkezünk pozitív információbázissal magunkról, vagyis olyan élményekkel, amelyekre építhetünk. Ha ez hiányzik, akkor újra kell ismerkednünk saját magunkkal. Erre jó módszer lehet a napi dicséretnapló írása.

Ez az egyik legkellemetlenebb érzés a világon, mégis fontos szerepe van az életedben

„A páciensnek minden este le kell írnia tíz olyan dolgot, amiért megdicséri saját magát. Ezt sokan először kétkedve fogadják, de amikor valóban nekikezdenek, mindig össze tudják szedni a listát. Már azért is megdicsérhetjük magunkat, hogy reggel képesek vagyunk felkelni, és nem nyomjuk meg újra az ébresztőt – ez is hatalmas kognitív erőfeszítés.”

Ágnes szerint sok ember negatív képet társít ahhoz, ha valaki magabiztos és stabil önértékeléssel rendelkezik. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen emberek nagyképűek vagy túl sokat hisznek magukról. „Pedig nem így van. Az önértékelés attól erősödik, ha minél részletesebben és finomabban látjuk, hogy mennyi mindent csinálunk jól, ügyesen, kitartóan és erőfeszítéssel. Ha ezeket tudatosan visszajelzem magamnak a nap végén, akkor ez újra képes építeni az önmagamról alkotott tudást.”

Az így megszerzett, pontosabb és egészségesebb önismeret magabiztosságot eredményez. Ennek köszönhetően az ember olyan dolgokba is belevág, amelyekbe korábban nem mert, egyszerűen azért, mert nem rendelkezett azokkal a pozitív tapasztalatokkal, amelyekből erőt meríthetett volna.

Romboló környezeti hatások

Egy stabil önértékelésű embert egy toxikus munkahely vagy egy romboló családi környezet sem képes teljesen megingatni. A gúnyos megjegyzések vagy kritikák lepattannak róla, mert belül tudja, hogy valójában mennyit ér. Természetesen a bántó megjegyzések érzelmileg átmenetileg kellemetlenek lehetnek, de nem képesek lerombolni a belső önértékelési rendszert. „Egy irreális kritika lehet fájdalmas, de az önértékelést nem fogja alapjaiban megingatni. Alacsony önértékelés esetén azonban fontos terápiát igénybe venni, ahol a terapeuta óráról órára segít felfedezni, miben vagyunk jók.”

A terápia képes felülírni a rossz mintákat, és beindítani az egészséges önértékelési folyamatot.

A fejlődéshez azonban bátorság is szükséges.

Ha nem állsz ki magadért, megbetegíted a tested: ezt üzeni a torokcsakra

Életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor meg kell előlegeznünk magunknak a bizalmat: érdemes elkezdeni valamit, amihez kedvet érzünk, és nem szabad félni a végeredménytől.„Nagyon fontos, hogy ne szorongjunk az új lehetőségektől. Hiányos énkép esetén az ember mindig a komfortzónájában marad, viszont így sosem fog előrelépni, akkor sem, ha tudása és képességei valójában alkalmassá tennék nagyobb feladatok elvégzésére.”

I wanna thank me

Sokan nem rendelkeznek reális, pozitív énképpel, pedig valójában jóval többet tesznek le az asztalra, mint gondolnák. Fontos, hogy ahogyan Snoop Dogg a 2018-as díjátadón elmondta, mi is legyünk képesek megköszönni saját magunknak mindazt a kitartást, munkát és erőfeszítést, amelyet nap mint nap belefektetünk az életünkbe. Bár ő maga is nevetett azon, hogy leginkább önmagának hálálkodott, valójában teljesen igaza van. Mindannyian tudunk azonosulni azzal, hogy rengeteget teszünk saját utunkért. És végső soron kinek is köszönnénk meg elsősorban mindezt, ha nem saját magunknak?