előfizetésem
Hírlevél
Egy kis erkély is elég, hogy belekezdhess a fenntartható gazdálkodásba
A világ lakosságának nagyjából háromnegyede városokban él, de ez az arány az előrejelzések szerint hamar meghaladja majd a 90 százalékot. Az urbanizáció nem ismeretlen fogalom, évezredek óta jelen van a társadalomban. Más kérdés, hogy ez jelentős hatással van a vidéki területek elnéptelenedésére, a földek terméketlenné válására. De van megoldás, ez pedig a permakultúra.
A megüresedett földeken egyre nagyobb arányban végeznek nagyipari mezőgazdasági tevékenységet, ami igen komoly fenntarthatósági nehézségeket okoz a közösség számára. Az ipari mezőgazdaságra használt területek idővel terméketlenné válnak, nem beszélve a bioszféra, valamint a természet egyensúlyának megborulásáról. A megoldást sok esetben a permakultúra, vagyis a kisebb gazdálkodások kialakítása jelentheti, amely esetében már évtizedekkel ezelőtt bebizonyították: az önfenntarthatóság bármilyen földrajzi, domborzati, éghajlati körülmények között megvalósítható.
Kezdjük kicsiben
Sokan azt gondolják, hogy termelni csak nagyban érdemes, pedig néhány paradicsom, paprika, esetleg egy kis spenót még egy kisebb lakás erkélyén is nevelhető. Azt, hogy megéri-e vagy sem, mindenkinek magának kell eldöntenie. Az viszont tény, hogy azok az emberek, akik saját maguk termelik meg a napi betevőjüket, sokkal egészségesebben élnek, könnyebben kapcsolódnak a természethez, a növényekhez, az állatokhoz.
A permakultúra etikai rendszere három elvre épül: a bioszféra, avagy a Földünk védelme, az emberek megóvása, valamint a felesleges visszaforgatása, annak igazságos elosztása. Amikor tehát valaki saját kertet tervez, akkor érdemes ezeket a tényezőket is számba vennie. Ki kell hangsúlyozni, hogy sosem elég kizárólag a fenntarthatóságra törekedni, nagyon fontos, hogy hagyjuk regenerálódni a környezetet, az idők során leélt és terméketlenné vált területeket újra kell éleszteni.
Lehetőleg együttműködő partnerként legyünk jelen a körforgásban, törekedjünk arra, hogy a kapott javakat a lehető legjobb formában forgassuk vissza természetbe.
A természettel való kapcsolódás az idegrendszeredre is hat, ezért jó, ha sokat tartózkodsz vidéken vagy a szabadban
Gyakorlati megvalósítás: erdőből a kertbe
Te is azt gondolod, hogy az önfenntartó gazdálkodáshoz speciális tudásra van szükséged? Ugyan, dehogy! Mivel több szintről beszélhetünk, így az alapokhoz nem kell éveken át próbálkoznod, sőt, itt is igaz a mondás, hogy „gyakorlat teszi a mestert”. Én is a semmiből kezdtem. Annak idején még anyukám mutatta meg, mit és hogyan csináljak odakint. Éveken át hatalmas kertje volt, majd jöttünk mi, gyerekek, így muszáj volt leállnia vele. Azonban egy idő után rájött, hogy legalább egy kis salátára, hagymára, cukorborsóra szükség lenne.
Leválasztott egy kisebb részt a hátsó udvarból, ahol gondolta, hogy majd elvetegeti a szokásos dolgokat nyolcadakkora mennyiségben. Ennek az lett a vége, hogy 5-6 évesen én is akartam magamnak egy kis kertet, de abból a területből aligha jutott nekem úgy, hogy a többiek se “haljanak éhen”. Azóta minden évben elmeséli nekem ezt a történetet. Mindig segítettem neki, így tanultam bele, aztán 19 évesen, amikor a nagypapám meghalt, anyának jobb dolga is volt, minthogy kertet műveljen, így a következő évben átvettem a terepet.
Persze nem teljesen egyedül, de a nagy részét én gondoztam. Azóta eltelt közel 12 év és mára sokkal okosabban és gyakorlatiasabban csinálom. Régen csak paradicsommal, hagymával, spenóttal és olyan zöldségekkel foglalkoztam, amelyek nem okoztak akkora problémát. Mára már saját mini fóliasátorral rendelkezem, ahol egész télen nevelgetem a pak choit, a kelbimbó palántákat, a rukkolát, a retket, és még sorolhatnám.
Elszáguld melletted az élet és bedarálnak a mindennapok? A slow living lehet a megoldás
Lehet túlbonyolítani a kertészkedést, de nem érdemes.
A sikerélmény szinte minden esetben garantált.
- Az első lépés, hogy a könnyebben termelhető zöldségekkel érdemes foglalkozni. Ha nincs kerted, csak egy kis erkélyed, akkor se csüggedj, remekül növekednek ott is az olyan finomságok, mint a saláta, a madársaláta, a metélőhagyma, de néhány paradicsom és paprika palánta is boldogan ontja magából a terméseket a nyári időszakban. Igaz, nem mindegy, hova és mi kerül.
- Aki kicsit tudatosabban szeretne termelni, annak érdemes átgondolnia a klímát, a helyi adottságokat, a napsütéses órák számát, és persze azt is, hogy lehetősége lesz-e egész nyáron öntözni.
- Minél kisebb cserépben és helyen vannak összeszorítva a növények, annál több vízre lesz szükségük, és ha nyaralni mész, akkor se felejts el gondoskodni róluk.
Mitől lesz az egész fenntartható?
Ha saját kerted van, az már önmagában fenntarthatóbb és környezetkímélőbb, mintha a boltban vagy a piacon vásárolnád meg a zöldségeket, gyümölcsöket. Azonban sok kihívással kell majd szembenézned, ha komolyan gondolod, például vannak olyan növények, amiket már csak nagyon nehezen lehet megtermelni a klímaváltozás miatt, ugyanis a forró május és június nem tesz jót például a bogyósoknak, a málnának, az epernek.
Lehet, hogy egyik évben még lekvárt is tudsz főzni abból a pár bokorból, míg következő évben eső vagy napfény hiányában alig tudsz majd valamit leszüretelni. Mindig fontos tehát, hogy az adott mennyiséget felhasználd, ne vesszen kárba, mert nem tudhatod, mit hoz a jövő. Felesleg persze mindig akad, és itt jön képbe a fenntarthatóság, a permakultúra. Ismerni kell a talaj- és növényvilágot, a helyi vízadottságokat, a mikroklímát, és még sorolhatnám.
A nemes egyszerűség, a természetre és az egymásra kapcsolódás öröme, az idő teljesebb megélése – a Kerekerdő Házikó története
Nem véletlen, hogy az Alföldön termelik a sok répát, tormát, burgonyát, és hagymát, hiszen ezek kedvelik a homokos talajt. Az ország más részein, ahol agyagos a föld, ott bár jó a vízelvezetés, de egyik nem sem lesz sok esélye. Itt nem arról van szó, hogy egyáltalán nem teremnek meg, csupán kevésbé lesznek szépek és eladhatóak. És mindenki tudja, hogy az emberek a tökéletesen formás répát és kerek retket kedvelik. Nálunk erősen agyagos a talaj, ami abból a szempontból kiváló, hogy a nyári szárazság idején ez tartja meg legjobban a nedvességet.
A hosszan lenyúló gyökérzöldségek értékelni fogják, de a saláta, a hagyma, a retek gyorsan kipusztul, elszárad, és ehetetlenné válik. Mindig próbálkozunk, de sok esetben az a vége, hogy ezek a dolgok végül a tyúkoknál kötnek ki. Igen, ők is vannak, részben ők a komposztáló családtagjaink. Minden felesleget ők kapnak meg, amiből bőven akad. Főleg a cukkini és a tök az, amiből képtelenség annyit elrakni télre, ami megterem. Ők viszont imádják, ahogy megkapják a retek leveleit, a tavaszról felmagzott salátát, de még a rothadó és túlérett paradicsomokat, fügéket is.
Fontos, hogy mindent felhasználjunk valamilyen formában. Lehet ez az, hogy az említett állatoknak adjuk, amiből tojás és trágya lesz, de kerülhet közvetlenül a komposztba is, amit aztán egy idő után vissza lehet forgatni a földbe. Ezzel nemhogy kárt nem teszünk a talajban, még frissítjük is azt, tápanyaggal látjuk el, hogy újra termőképes legyen.
Tervezési alapelvek, ha okosan akarod csinálni
Ha valóban az a célod, hogy maximalizáld az adott zöldségből vagy gyümölcsből megtermelhető mennyiséget, akkor gondos és alapos tervezésre lesz szükséged. Meg kell tanulni megfigyelni a természetet, ez alapján létrehozni a mesterséges ökoszisztémát. Egy olyan területet létrehozni, amely termelékeny, és nem szennyezi a környezetet. Hogy mit jelent ez pontosan? A permakultúra maga egy tervezési rendszer.
Át kell gondolni a természeti ciklusokat, az energia- és erőforrásokat, megfigyelni, hogyan lesz minden önfenntartó. Nem mindegy például az sem, hogy a naphoz képest hogyan vetjük el a magokat. Ahhoz, hogy mindent ugyanúgy érjen a napsugárzás, merőlegesen kell palántázni. De ha ezt nagyban akarjuk csinálni, akkor figyelembe kell venni azt is, melyik növényt mivel lehet párosítani. A hagyma és a répa szeretik egymást, az uborka és a paradicsom már nem annyira (bár ezt erősen megcáfolnám, nem ezt tapasztaltam az utóbbi években).
A közösségi kertek titkai: Így hozza össze a városi embereket a természet ereje
A tájolás és a növénytársítás mellett figyeljük meg, hogy van-e esetleg lejtő a területen, hiszen még egy apró emelkedő is meghatározhatja a területen átfolyó energiát és tápanyagokat. A gravitáció segítségével vizet és más anyagokat mozgathatunk meg könnyen a lejtőn. A tájolást használva különféle növényeket termeszthetünk. De igaz ez a természeti hatásokra is. Figyeljük meg, honnan érkeznek a viharok, a szelek, ültessünk az útjukba bokrokat és fákat.
Télen ezek fogják védeni a területet a viharoktól, nyáron viszont felfogják a felesleges csapadékot, árnyékot ad a kert számára. A növényzet pedig élőhelyet biztosít a madaraknak, méheknek, beporzó rovaroknak, ami szintén hasznos lesz a gazdaságban. Ilyen és ehhez hasonló apróságokba is bele lehet menni, de aki nem akarja ennyire túlbonyolítani, az csak kezdje el. Valami - jó esetben minden - ki fog bújni a földből és élvezhetjük az általunk megtermelt zöldségek és gyümölcsök ízét.
Az önfenntartó gazdálkodás tehát szorosan kapcsolódik a természethez. Annak felismerésén alapul, hogy az ember is a körforgásos rendszer része, amiben meg kell találnunk a helyünket. Fel kell mérnünk a valódi szükségleteinket, hogy egyáltalán mennyi terményt fogyasztunk el egy idényben. Túl sok felesleggel nem leszünk túl fenntarthatóak. Ha sikerül tudatosan és hosszú távon gondolkodni, csak egy kicsit is bekapcsolódni a természeti körforgásba, akkor a mi életünk is környezettudatosabbá, és nem utolsó sorban egészségesebbé válhat.
