„A halál és az elmúlás az élet törékenységére irányítja a figyelmét” - Interjú Gyergyai-Szabó Mariann polgári szónokkal

Egy élet lezárása mindig fájdalmas, de lehet szép is, ha a búcsú méltó és őszinte. Gyergyai-Szabó Mariann gyászbúcsúztatóként abban segít, hogy a családok ne csak elengedjék szeretteiket, hanem meg is őrizzék őket szavakban és emlékekben. A búcsúztatót személyes tragédia indította el azon az úton, amelyen ma mások gyászát kíséri végig szavakkal, jelenléttel, figyelemmel. Számára minden temetés több mint szertartás, mert az élet apró, hétköznapi és rendkívüli pillanatait, a szeretetet és a veszteség fájdalmát egyszerre kell visszaadni.

Ha nem történik a családjukban néhány évvel ezelőtt egy gyászeset, valószínűleg soha nem jutott volna eszébe, hogy erre a pályára lépjen. „Sajnos akkor nagyon rossz élményem volt a mi szónokunkkal, és arra gondoltam, hogy én sokkal jobban, sokkal empatikusabban, sokkal alázatosabban tudnám csinálni ezt a munkát, mint az a szónok, akit mi megbíztunk a búcsúztatással” – kezdi a beszélgetést Gyergyai-Szabó Mariann, akinek neve ismerős lehet a Glamour Plusz olvasói számára, hiszen újságíróként is tagja a szerkesztőségnek, polgári búcsúztatóként pedig 2021 júniusa óta tevékenykedik – elsősorban Szentesen és környékén.

Mint minden esetben, amikor valami újba fog az ember, Mariann számára is adódtak kezdeti nehézségek, de ezeken sikerült gyorsan túllendülnie. „Az adminisztrációnál és a búcsúztatás lebonyolításánál még egy kicsit bizonytalan voltam, de a temetkezési vállalat dolgozói mindenben segítettek, egymás pillantásából tudtuk, hogy mikor kinek kell előtérbe lépnie, mikor háttérbe. Mindenki tudta a szerepét” - idézi fel az első temetést Mariann. A közös munka ritmusa hamar világossá vált, Mariann ezt az összhangot minden helyszínen képes fenntartani.

A digitális emlékek örökre megmaradnak, a gyász pedig új formát ölt, amit mindannyian érezhetünk

Empátia és kommunikáció

„Egy idő után az ember megszokja a szertartás menetét és ritmusát” – mondja meleg, megnyugtató hangján. Az első temetés alkalmával olyan ügyfelet kapott, aki megértően és nyitottan fordult a kezdő szónok felé: egy lányunoka a nagymamáját búcsúztatta. A rokonok kapcsolata nem volt rózsás, konfliktusok terhelték a viszonyukat, de Mariann képes volt az idős asszony személyiségének árnyalatait is visszaadni a beszédben, megtalálva azokat a finom kifejezéseket, amelyek ugyanazt mondták el, mint amilyen a valóság volt, de kicsit finomítottak nagymama és unoka viszonyán.

A búcsúztatás gyakorlati lebonyolításával kapcsolatban gyakran merülnek fel kérdések a gyászolók részéről. „Sok családban megkérdezik, mikor felkeresnek, hogy milyen zenei összeállítást választhatnak, vagy hogy mi minden férhet bele a búcsúba. Ilyenkor mindig elmondom, hogy én elsősorban a beszédért vagyok felelős, de természetesen segítségükre vagyok, ha valamilyen speciális kérésük van. Ha felmerül valamilyen extra igény, például fényképek az urna mellé, vagy énekkar részvétele, akkor én vagyok a szócső a család és a temetkezési vállalat között.”

A munkához tartozik a finom, szinte láthatatlan improvizáció is. „Volt már olyan, hogy a helyszínen tudtam meg, hogy a vasutas kollégák mozdonykürtöt fújnak valamikor. Gyorsan, a helyszínen kellett kitalálnom, hogy hol lesz a legjobb helye a szertartásban, hogy mikor következzen. Az is része a munkámnak, hogy megoldást találjak a gyászoló család igényeire.”

A megrendelők egy része az interneten találja meg, néha a temetkezési vállalat ajánlja, de sokan vannak, akik hallották ismerősük, távolabbi családtagjuk búcsúztatóján, és ragaszkodnak ahhoz, hogy ő mondja a búcsúbeszédet. Mariann számára mindegy, honnan érkezik a felkérés, a feladat mindig ugyanaz: a gyász és az életút érzékeny visszaadása. „Volt egy tűzoltós temetés, amikor a tűzoltókürt szinte kettéhasította a gyász csendjét. Az ilyen élmények különösen megérintenek” – meséli, és a hangjában ott vibrál az érintettség és a mély átélés.

Elengedhetetlen együttérzés

A gyászolókkal való kapcsolat alapja Mariann szerint az empátia és a hitelesség. „Mindig úgy közelítek az ügyfeleim felé, hogy ők is olyan hatalmas fájdalmat élnek át, mint amit én átéltem. Ebből indulok ki, de vannak olyan gyászolók, akik tartják magukat, mikor felkeresnek, vagy már volt idejük felkészülni szerettük elvesztésére, és még arra is marad energiájuk, hogy a bizalmukról biztosítsanak, vagy dicsérjenek, mert hallottak már korábban temetésen beszédet mondani, sokan pedig egyszerűen csak érzik, hogy mellettem »jó kezekben vannak.«

Volt, hogy azzal engedtek útnak, hogy óvatosan vezessek hazafelé, vigyázzak magamra, mert megszaporodtak az őzek a környéken. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, milyen sok figyelmesség van az emberekben a legnagyobb fájdalom és veszteség idején is. Nagyon sok szeretetet kapok az ügyfeleimtől. Jó érzés, mikor egymásra tudunk hangolódni, és azt adhatom nekik, amire akkor és ott szükségük van. Például volt, aki a temetés után felhívott, és eljött egy csokor virággal, mert a beszéd sokat adott neki.” A gesztusok apróságnak tűnhetnek, de Mariann számára a visszajelzések az egyik legfontosabb motivációt jelentik. „Egy másik ügyfelem Hódmezővásárhelyről autózott el hozzám Szentesre, hogy hozzon egy egy méter magas orchideát, mert elégedett volt a munkámmal.”

A munka érzelmi mélysége nemcsak a különleges helyzetekből fakad. „A legnehezebb része az, amikor felnőtt férfiak sírnak a temetésen. Az szívbe markoló. De erőt ad, hogy egyszerre együtt tudok érezni a gyászolókkal, és támaszként jelen tudok lenni, mint egy világító torony a tomboló tengerben.” Ahogy telnek az évek, Mariann számára az empátia nem kopik el, csak az eszközök válnak kifinomultabbá.

A halál és az elmúlás az élet törékenységére irányítja a figyelmét. „Idővel az ember talán jobban elfogadja, hogy az elmúlás az élet része. Természetessé válik, hogy ez a folyamat része az életnek.

A veszteség nagy, és már semmi nem lesz olyan, mint korábban, de az élet megy tovább.

A beszédekre való felkészülés precíz, mégis érzékeny folyamat. A beszéd megírása a családdal való egyeztetésen alapul, majd a megrendelők átnézik a szöveget, és megbeszélik a polgári szónokkal, hogy szükségesek-e módosítások. Csak olyan szöveg hangzik el a helyszínen, amelyet a család jóváhagyott. „A honlapomon van egy életút sablon, amit a családok kitöltenek. Ezután egy személyes találkozó során részletesen végigbeszéljük az eseményeket, hogy pontosan ismerjem az elhunyt életét, a család viszonyait, a kollégákkal való kapcsolatot és minden apró részletet.”