előfizetésem
Hírlevél
A pszichológus szerint ez az oka annak, ha gyakran hazudsz
A hazugság megnyilvánulási formái rendkívül változatosak, hiszen a kommunikáció során számos módszer létezik arra, hogy a valóságot elferdítsük, kiegészítsük vagy épp kihagyjunk belőle valamit. De miért hazudunk?
Mivel egyre többen szeretnénk átláthatóbb, tiszta közegben élni pszichológiai szempontból is, az MBCT (mindfulness-alapú kognitív terápia) technikájával is dolgozó segítő szakembertől, Takács József pszichológus, MBCT tanártól kértünk segítséget a mindennapi hazugságok kezelése érdekében.
Melyik hazugság típus a leggyakoribb a mindennapi tapasztalataid alapján?
Kisgyermekeket nevelek, így elmondhatom, hogy nálunk mindegyik. (nevet) A kliensekkel való munkámban is megjelenik persze, hiszen az egyik fontos cél a terápiában az autentikusság, önmagunk megismerése, elfogadása és felvállalása, anélkül, hogy el kellene rejtenünk bizonyos részeinket.
Elképzelhető, hogy a hazugság bizonyos esetekben pszichológiai szükségszerűség?
Hogyne, hiszen nagyon gyakori, hogy a valóságot azért ferdítjük, hogy elkerüljük a megítéltetést, hogy ne okozzunk csalódást, azaz értékesek maradjunk mások szemében; ez egy alapszükségletünk. Persze ennek komoly ára is van, hiszen sérül az integritásunk, az önbecsülésünk, vagy épp a megítélésünk.
Hogyan formálódik ez a dinamika a személyes vagy akár a munkahelyi kapcsolatokban?
A célunk alapvetően, hogy értékesnek érezzünk magunkat a kapcsolatainkban, és ezáltal biztonságban – de épp az ellenkezője történik: elértéktelenedést, elszigetelődést, bizalmatlanságot tapasztalunk. A kisebb, tét nélküli hazugságok részei a mindennapi emberi kommunikációnak, és számos pszichológiai, illetve érzelmi ok állhat mögöttük, például a társas harmónia fenntartása és konfliktusok elkerülése, az önkép pozitív alakítása, önvédelmi mechanizmus, vagy egyszerűen kulturális és szocializációs normák – például mert a neveltetés során úgy tanultuk, hogy bizonyos helyzetekben „meg kell menteni” a másikat az esetleges kellemetlenségektől.
Ezeknek – bár első pillantásra ártatlannak tűnhetnek – hosszú távon több negatív következménye is lehet: például a bizalomvesztés, az eszkaláció és szokássá válás, belső konfliktus és az ebből eredő pszichológiai terhek, egészségügyi problémák, a társadalmi (családi, munkahelyi) légkör megromlása, ami kommunikációs nehézségekhez vezet.
Mindig mosolyogtam, évek kellettek, mire rájöttem, hogy ez csak egy maszk
Hogyan befolyásolhatják ezek a mindennapi hazugságok a kapcsolatok mélyebb szintű hitelességét, milyen stratégiákkal lehet tudatosan elősegíteni az őszinte kommunikációt?
A mély, bizalmon alapuló kapcsolatok biztonságérzetet, összetartozásérzést, kötődés-élményt nyújtanak, a hazugságok ettől eltávolítanak bennünket. Ha valaki hazugságon kapja magát, vagy ez épp a mindennapok eszköze, akkor az első lépés megvizsgálni a félelmeket, az elkerülést, melyek a hazugságok mögött állnak. Innen kell kiindulni, a kapcsolatainkat csak ezt követően tudjuk gyógyítani, és meg-, vagy visszaszerezni mások bizalmát.
Amikor ismételten hazugságon kapunk valakit, az komolyan alááshatja az interperszonális bizalmat és érzelmi biztonságunkat, ezért fontos, hogy tudatosan, strukturáltan kezeljük a helyzetet. Egy ilyen helyzet kezelése gyakran időigényes, és mindkét fél részéről elkötelezett munkát igényel a bizalom újjáépítéséhez.
Hogyan kezeljük a helyzetet, ha valakit hazugságon kapunk, főleg, ha ez többször előfordul?
Nyíltan, de empátiával. Fejezzük ki a kényelmetlenségérzetünket, csalódottságunkat, zavartságunkat, bátorítva a másik felet az őszinteségre. Segít, ha megpróbáljuk megérteni a másik motivációját, de nem kell cinkossá válnunk.
Miként lehetne megelőzni a hazugsághoz vezető viselkedést, például a nyíltabb kommunikáció és az érzelmi támogatás révén?
Pontosan. Önismereti munka, önelfogadás, empátia, az önbecsülésünk erősítése mind őszintébb és autentikusabb lét felé visz bennünket, és a környezetünket is erre inspirálja.
A traumáról beszélni fontos, de egyáltalán nem mindegy, hol teszed
A hazugság leggyakoribb formái
- Meghamisítás, mikor a hazudozó tudatosan olyan állításokat tesz, amelyek ellentétesek az igazsággal. Itt a cél a tények módosítása vagy manipulálása, gyakran a saját előnyök biztosítása végett.
- Elhallgatás során a releváns információk szándékos kihagyásával érik el, hogy a hallgatóság egy torzított képet kapjon a valóságról. Ebben az esetben nem az a probléma, hogy valami rosszat mondanak, hanem az, hogy valamit tudatosan nem osztanak meg.
- Fehér hazugságok, melyeket jószándékból mondanak, például azért, hogy megkíméljenek valakit a fájdalomtól vagy kellemetlen érzésektől. Bár az állítás nem felel meg a valóságnak, a cél a harmónia vagy a másik védelme, nem pedig a szándékos félrevezetés.
- Manipulatív hazugságok - ebben az esetben a hazugságot tudatosan, manipulációs célból használják, hogy befolyásolják a másik személy döntéseit vagy viselkedését. Az érzelmi vagy társadalmi hatalom megszerzése, illetve egy bizonyos szituáció alakítása, vagy előnyszerzés állhat a háttérben.
- Önátverés - bár elsőre nem tűnik tipikus hazugságnak, az önátverés is egy fontos forma, amikor az egyén saját magát hitegeti olyan dolgokkal, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Ez a védelmi mechanizmus segíthet az érzelmi komfort biztosításában, ugyanakkor torzíthatja az önismeretet és a valóságérzékelést.
Ezek a kategóriák gyakran átfedik egymást – egy adott hazugság több szinten is értelmezhető. A formák megítélése nagymértékben függ a kommunikációs kontextustól, az alkalmazás motivációjától és az esetleges következményektől is.
