előfizetésem
Hírlevél
Az önmagunkkal való szembenézéshez idő kell - És ezt nem lehet megspórolni
Napjainkban az önismeret egy szinte mindenkit foglalkoztató téma. Az önmagunkhoz vezető út felfedezését egyesek még csak fontolgatják, mások most teszik meg az első lépéseket, és megint mások már az életük szerves részévé tették. Bármely szakaszban is járunk, érdemes kézbe venni Andrási-Riha Zsófia és Limpár Imre Hogyan légy önmagad? című könyvét, hiszen remek gyakorlatokkal, kulturális ajánlásokkal és hétköznapi példákkal taglalják a lelkünket érintő kérdésköröket. Andrási-Riha Zsófiával beszélgettünk az önismereti munka kezdetéről és mikéntjéről.
Megélni vagy csak leélni?
Bár egyre nagyobb teret és elfogadást kap a mentális egészséggel való törődés, mégis sajnos sokan a mai napig „úri huncutságként” aposztrofálják. Természetesnek tekintik, hogy elmerülnek a feladatok végtelen áradatában, beleragadnak a kudarcok hálójába és pesszimistán szemlélik az életet. „Nagyon sokan úgy gondolkodnak, hogy csak legyünk túl rajta valahogy, a napunkon, a hetünkön, az életünkön. A második világháború évei alatt ténylegesen túl kellett élni, de nekünk már szerencsére egy minőségi lehetőségtárból merítve kellene megélnünk az alternatíváinkat” – mondta Andrási-Riha Zsófia pszichológus.
Hozzátette, hogy bizonyos élethelyzetek tényleg nehezek, de többek jellemzően a nagyszüleik transzgenerációs terheit hurcolják magukkal, így ők is csak túlélnek, miközben ezeket a helyén kell tudni kezelni és értelmezni. A jóléti társadalmunkban ténylegesen megélhetjük az életünk, ha foglalkozunk önmagunkkal, ki tudjuk használni a lehetőségeinket és minden helyzetben képesek vagyunk meglátni, merre van tovább.
Szüle Zsolt: A repülés a legbiztonságosabb közlekedés, az aviofóbia pedig legyőzhető
Élethosszig tartó kutakodás
A belső munka két fontos eleme az információgyűjtés és a gyakorlatba való átültetés. Biztosan mindannyian kitöltöttünk már valamilyen személyiségi tesztet, viszont a szakember kiemelte, hogy bármilyen komplex tesztről is beszélünk, egy referenciából csak egyféle dolgot tudhatunk meg magunkról. „Fontos, hogy minél több irányból lássuk meg önmagunkat, és ehhez muszáj elmenni akár egyéni, akár csoportos önismereti foglalkozásra. Az egyik egyetemi tanárom mondta, hogy
a zseblámpa önmagát nem világítja meg.
Ez egy fontos kulcsgondolat, hiszen hiába dolgozunk magunkon, lesznek olyan vakfoltjaink, amelyekre otthon, egyedül nem fogunk rálátni. Lehet ez egy annyira traumás részünk, hogy a védelmünkben a tudattalan nem engedi felszínre hozni, de az is előfordulhat, hogy azt az énrészünket egyszerűen nem jó irányból közelítjük meg.” A szakember kiemelte, hogy az ilyen tesztekkel leginkább a képességeinket és a hangulatunkat mérhetjük fel, de ez nem számít önismeretnek.
Jó kiindulási alap, ha nyitottak és érdeklődők vagyunk: pszichológiai könyvekkel, podcastokkal és előadásokkal elkezdhetünk információkat csipegetni magunkról, de másik kérdés ezeknek az életben való hasznosítása. A megszerzett tudást be kell tudni építeni és tesztelni a mindennapokban.
Az önismereti gyakorlatok is nagy hasznunkra válnak, ezek azonban elmélyülést igényelnek, és nem „ledarálható” feladatok. „Az, ha hajlandó vagyok időt szánni magamra, nem egyenlő azzal, hogy péntek este egy arcmaszkot felteszek. Az önmagunkkal való szembenézéshez idő kell, amelyet nem lehet megspórolni. Élethosszig tartó kutakodás, önreflexió és visszajelzések sorozata.”
Az Operaház kulisszáiból tudósít a spicc-cipők és tütük világáról Czank Lívia újságíró, mi pedig nem tudunk betelni vele!
Lássuk a láthatatlant
A lelkünkkel kapcsolatos gondolatok legtöbbször megfoghatatlanok, láthatatlanok, így segíthet, ha vizualizáljuk ezeket. Az elmélyítést például egy felfelé szélesedő spirálként képzelhetjük el, amelyen felfelé sétálunk. Ez nagyon fontos része az önismeretnek, mivel egy-egy témát időről időre előtérbe kell hozni, hogy egyre több ismeretet szerezzünk az adott területen. Ha foglalkozunk egy témával, akkor levonunk tanulságokat, majd a megszerzett tudást átültetjük a gyakorlatba.
Ezután figyelni kell, mekkora sikerrel alkalmazzuk, hiszen a művelet folyamatos gyakorlást is igényel. Utána kissé el kell engedni a témát, hagyni mélyülni és leülepedni magunkban, majd később ismét elővenni. Ilyenkor megvizsgáljuk, hogy már ügyesebben látunk-e rá a problémáinkra, mondjuk egy konfliktuskezelésnél jobban kezeljük-e a konfliktust. Ha az eredmény nem megfelelő, akkor irányt kell változtatni, és más nézőpontból közelíteni. A szakember elmondta, hogy
ezt hívják átkeretezésnek.
„Ha egy körvonalon mindig ugyanabba az irányba megyünk, akkor csak egy irányból lesz hozzá megoldásunk, vagy épp egy fallal találjuk szembe magunkat, amelyen nem jutunk keresztül. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk, mert még ez sem sikerült. Meg kell kérdezni magunktól, fordultunk-e legalább három fokkal arrébb, próbáltuk-e megkerülni a falat, vagy csak állunk előtte.
Ha merek és tudok nézőpontot váltani, azzal már többet és jobban látok önmagamból, illetve nagyobb perspektívával szemlélhetem a problémát.” Andrási-Riha Zsófia hozzátette, hogy ez a technika segít, hogy ne ragadjunk bele a passzív elszenvedésbe, hanem aktív cselekvőkké váljunk a tényleges javulás érdekében.
Biológiai és mentális érettség
Az, hogy a megélt éveink alapján felnőttek vagyunk, még nem biztos, hogy a mentális érettségünket is tükrözi. Lehet valaki egy ötvenéves többdiplomás családfő, miközben a mentális kora egy gyermek szintjén maradt. Fontos felmérnünk, hogy egy szituációra adott reakciónk milyen korosztály viselkedésének felel meg. A felnőtt, érett gondolkodáshoz pedig elengedhetetlen az önállóság. A gyermekkor elengedése nehéz lehet, hiszen felnőttként számtalan felelősség szakad a nyakunkba.
„Sokan az oktatási rendszerben találnak menedéket, és két-három egyetemet is elvégeznek, így még harmincévesen is diákként élnek. Mások a külföldre költözéssel menekülnek az otthoni nehézségek elől, de az sem független felnőtt lét, ha a szülők minden szükségletünket kielégítik házzal, autóval, heti ebédmenüvel és mosodai szolgáltatással. Többeknek ijesztő lehet a felnőtt lét: hivatali ügyeket intézni, orvoshoz menni, albérletet kivenni, megküzdeni a mindennapi feladatokkal” – emelte ki a szakember.
Fuller Bianka: Neurológiai és pszichés hatásai vannak, ha túl sok időt töltünk a képernyő előtt
Elmondta, hogy az önállóságra szoktatást már ötödik osztály körül el kell kezdeni nyári ottalvós táborokkal, hogy mire valaki megszerzi az érettségit, ne csak a lexikális tudása, hanem gondolkodása és az élethez fűződő viszonya is tükrözze az érettséget.
Önismereti tippek:
- Keressünk jó szakembert. Sokan eljutnak az elhatározásig, hogy külső segítséget kérjenek, de nem tudják eldönteni, kihez forduljanak. Ahogy Andrási-Riha Zsófia fogalmaz, manapság a legtöbb jó szakember csapatban dolgozik, így segítő teameket érdemes keresni, ahol sokszor nem is nekünk kell pszichológust választani, hanem a problémánkhoz leginkább passzoló segítőt kapjuk.
- Ne akarjunk másnapra időpontot. Előfordulhat, hogy egy sokak által ajánlott szakemberhez hamar bekerülünk, de ez leginkább lemondás miatt történhet. Általánosságban háromhetes várakozással érdemes számolni.
- Ameddig várakozunk, érdemes heti szinten részletesen áttekinteni a hetünk történéseit. A „Ha az életem egy film volna” nevű önismereti feladattal visszatekinthetünk az elmúlt napjainkra. Hogyan oldottunk meg helyzeteket? Hol akadtunk el szituációkban? Adjunk címet a hetünk „filmjének”, és készüljünk fel a következőre.
