előfizetésem
Hírlevél
Te is csak akkor érzed magad jól, ha valamit elvégeztél, befejeztél, kipipáltál?
Több évtized iskolai rendszer, gyakornoki munkák, kezdő pozíciók. Elvállalunk mindent annak érdekében, hogy eljussunk egy megbecsült pozícióba, ott ugyanis „nyugalom vár ránk. Majd akkor élünk.” A tervvel egy probléma van: elfelejtjük élvezni az életet. Amíg ugyanis arra várunk, hogy egyszer majd könnyebb lesz, igenis elfelejtünk élni. Ez a hustle culture lényege, amely teljesen beszippantja az embert egy mókuskerékbe. Drelyó Ágnes pszichológussal ezt vettük górcső alá.
A hustle culture-t egyfajta társadalmi elégedetlenség hajtja, amely abból adódik, hogy az ember elveszni látszik. Az angol kifejezés - a túlhajszolás kultúrája - egy olyan társadalmi jelenséget foglal magába, amely azt az életfelfogást népszerűsíti, hogy a folyamatos munka, a termelés, valamint az önfeláldozás a siker kulcsa. „Valójában azt az eszmét árulja, hogy minél többet dolgozunk, annál értékesebb és sikeresebb emberek leszünk. Ez szervesen kapcsolódik a kapitalizmus ideológiájához. A kizsákmányoló személy ott a tőkés, de ma már nincs szükség egy felettünk álló emberre, aki belehajszol minket a folyamatos munkavégzésbe, mivel mi magunk válunk a saját magunk kizsákmányolójává.” – kezdi Drelyó Ágnes.
A szabadság égisze alatt egyfajta rabszolgasorsba taszítjuk magunkat, mivel azonban az állandó teljesítmény nyomáskényszere alatt éljük az életünket, nem vagyunk képesek szabaddá válni. „Ennek az életmódnak a sajátossága, hogy még a szabadidő is valamiféle munkával vagy önfejlesztéssel telik. Ez a fajta életmód ugyanis a pihenést a lustasággal azonosítja és tévesen, haszontalan dolognak tartják az emberek. Ma már az önértékelést is befolyásolja, hogy valaki mennyit dolgozik, és a munkájával mennyit ér el. Az úgynevezett rise and grind hozzáállás a jellemző.”
A rise and grind egy motivációs kifejezés, a mai kor emberére használják, aki korán kel, és erős munkamorált diktál saját magának. A kifejezés a social media platformokon már külön hashtag-et is kapott. Használói gyakran munka előtt már edzenek, amit meg is osztanak a közösségi platformokon, ahol keményen és éjjel-nappal dolgozó emberként mutatják magukat.
„Ez egy tipikusan vállalkozói és multicéges látásmód és hozzáállás. Ezek az emberek azt mutatják, hogy ők a folyamatos, 24/7 munkában hisznek, és a munkával töltekeznek. Ezzel az életmóddal az a probléma, hogy nagyon hamar mentális és fizikai kiégéshez vezethet.” Az állandó munkavégzés a személyes kapcsolatok elhanyagolását vonja maga után. Nem lesz ugyanis idő a munkán kívül másra és kizárólag a teljesítményhez kötött tevékenységek nyernek értelmet.
A világ legegyszerűbb dolgának tűnik, mégis rettentő nehéz - az édes semmittevés művészete
Hogyan lehet a hustle culture ellen védekezni?
A szakember szerint meg kell tanulni tudatosan nemet mondani. A hustle culture társadalmi modellként áll a mai fiatalok előtt, és toxikusan hathat a pszichére, mivel könnyen az áldozatává válhatnak. Amikor ugyanis bekerül valaki egy ilyen körforgásba, akkor saját magát is a teljesítménye alapján kezdi megítélni. „Az életet több egyenlő területre kell felosztani. Az egészség, karrier, barátok, pénzügyi helyzet, környezet, szexualitás és munka egyaránt fontosak, és egyiket sem szabad elhanyagolni. Fontos, hogy úgy határozzuk meg magunkat, hogy nem robotok vagyunk, hanem jogunk van ahhoz, hogy időnként semmit, vagy teljesen értelmetlen dolgokat is csináljunk.”
Pedig jól tudjuk: az embert nem kizárólag a teljesítményéért lehet jutalmazni és értékelni, és az életet nem érdemes egy-két prioritásnak alárendelni. „Az életet több területre kellene lebontani, és azokból különféle élvezeti forrásokat találni. Ha nem lesz, ami töltsön minket, az kiégéshez vezet. A munka fontos, de ha ez lesz az identitás meghatározó köve, akkor az illető sérülékennyé válhat, ami alatt össze lehet roppanni.”
A munka ugyan egzisztenciális biztonságot ad, és fontos személyiségszerep, de jelentőségét muszáj csökkenteni, hogy az ember élete ne egy verseny, vagy teljesítmény legyen. A szakember szerint a boldogság egy állapot, amely jó, és amelyet nem lehet mérni. Számtalan módszer létezik, amely segítségedre lehet az önmagadhoz való visszatérésben, ilyen a mindfulness, magyarul tudatos jelenlét is, amely kiváló ellenszere lehet a hustle culture-nek, mivel segít lelassulni, visszakapcsolódni a jelenhez és önmagunkhoz.
Olyan tevékenységeket kell keresni, amelyek teljesen kikapcsolják az embert. Egy másfél órás elfoglaltság, ami összpontosításra kényszerít, új erővel és más nézőponttal ruház fel bennünket. A cél, hogy ne robotpilótaként végezz olyan cselekvéseket, ami már rutinosan is megy. Ilyen kikapcsolódás lehet például az önkénteskedés - az önkéntes munka azért jó, mert másoknak segítesz könnyebbé tenni az ő életüket.
5 mindfulness gyakorlat elfoglalt embereknek, ami észrevétlenül változtatja meg az életedet
„Az önkénteskedés arra jó, hogy úgy legyünk hasznosak, hogy az nincsen teljesítményhez kötve, mert nem származik belőle valódi profit. Felismerhetjük, hogy nem kell mindig erősnek lennünk. El kell fogadnunk ugyanis a tökéletlenségünket. Merjünk kiégni, merjük azt mondani, hogy elegem van! Sebezhetőek vagyunk, elfáradhatunk. Sőt! Segítséget is kérhetünk.”
Az is segíthet, ha naponta egy órára repülő üzemmódba teszed a telefonod, munkaidőn kívül, hogy biztosan engedd az elmédet pihenni.
Nem, nem kell mindig elérhetőnek lenned munkaidőn túl!
Ebben az egy órában csak te vagy a fontos, engedd meg magadnak, hogy valóban a saját, testi-lelki egyensúlyodban létezz. Egy bizonyos énkép erőltetése káros lehet. Akik állandóan lekötik magukat, azok nem szembesülnek saját magukkal. Néha viszont muszáj önmagunkkal találkozni, és csendet teremteni magunk körül. Menjünk edzeni, hagyjuk az agyunkat unatkozni, és igen, néha nem árt átgondolni a dolgokat.
