előfizetésem
Hírlevél
Elérkezett a lélekboncolgató könyvek ideje, olvass, és töltsd fel a lelked
Volt már olyan könyv a kezedben, amit nem tudtál letenni, pedig nem is a történet sodort, hanem az érzés, amit keltett benned? Az a furcsa, ismerős vibrálás, amikor egy mondat eltalál, mintha rólad szólna – és hirtelen már nem is csak olvasol, hanem egyfajta párbeszédet folytatsz önmagaddal. Talán épp ezért fordulunk mostanában egyre többen a könyvekhez: mert hiányzik az elmélyülés, a csend, a figyelem, amit a hétköznapok zajai elnyomnak.
Az olvasás újra személyes élmény lett – menedék, önismereti tükör és terápia egyszerre. De mi történik velünk, amikor egy történet megérint, és miért épp most érezzük ennek az erejét a leginkább? Mi, könyvmolyok, jól tudjuk, hogy az olvasás nem csupán szórakozás, hanem mély, belső lelki utazás is. Egy könyv képes elrepíteni minket egy olyan világba, ami kiszakít a mindennapokból, és lehetőséget ad arra, hogy szembenézzünk saját gondolatainkkal és érzéseinkkel. A hűvösebb időszakban különösen vágyunk erre a „bekuckózós” élményre: a nap alig kacsint az égre, és mi hajlamosak vagyunk többet bent tartózkodni.
Ez a könyvmolyok számára felpezsdítő lehetőség. Végre nyugodtan olvashatunk, elmélyülhetünk a történetekben, és olyan könyvet választhatunk, ami tényleg rólunk szól. Nincs sürgető érzés, hogy „szép az idő, muszáj kimozdulni”, így teret kap a lassítás és a figyelem önmagunk felé fordítása. A hidegebb hónapokban megengedhetjük magunknak azt a luxust, amit a napsütéses napokon ritkábban élhetünk át: elmerülni a könyvek világában, hagyni, hogy átjárjon a történet, és feltöltődjünk belülről is. De mért is van bennünk mostanság ez az érzés? Az irodalomterapeuta mindenre ad nekünk választ!
Amikor a csend olvasásra hív
A hidegebb évszakokban valahogy természetesebben fordulunk befelé: a lelassult ritmus, a hosszabb esték, a kuckózásra hívó hangulat mind az elmélyülést támogatják. Borbély Zsuzsa irodalomterapeuta szerint ez nem véletlen: „Előfordulhat, hogy a hűvösebb hónapokban jobban ráhangolódunk a befelé figyelésre, mint az aktív nyári időszakban.”
A nyár könnyedsége után a hidegebb hónapok csendje mintha egy másik térbe vezetne: ide már nem a rohanás, hanem az önreflexió illik. Ilyenkor a könyv több lesz, mint szórakozás – egyfajta kapu önmagunkhoz. A hosszabb esték és a belső nyugalom lehetőséget adnak arra, hogy átrendezzük gondolatainkat, újraértékeljük érzéseinket és terveinket. Egy könyv ilyenkor segít értelmet adni annak, ami bennünk zajlik, és kíséri a belső folyamatainkat, miközben finoman teret ad a lassításnak és a feltöltődésnek.
Így teszi tönkre az idegrendszert a digitális túlterheltség, de tehetsz ellene
Olvasni kell, hogy megértsük önmagunkat
Az olvasás a legtöbbünk számára kikapcsolódás, de valójában az egyik legősibb önismereti eszköz. Az angolszász országokban nem véletlenül létezik a „Books on Prescription” program, ahol a háziorvos könyveket írhat fel receptre – a depressziótól az étkezési zavarokig számos lelki problémára.
Magyarországon az irodalomterapeuták inkább szépirodalmi művekkel dolgoznak. „A szépirodalom lehetőséget ad arra, hogy rálássunk az élethelyzeteinkre, felismerjük a mintáinkat” – mondja Borbély Zsuzsanna. „Egy regényben megjelenhet egy kapcsolat, ami nagyon ismerős, vagy egy szereplő, akiben magunkra ismerünk. Az olvasás tükörként működik: mindenben magunkat látjuk, amit olvasunk.”
A történet tehát nem csupán fikció – lehetőség a felismerésre. Egy-egy karakter, aki feldühít, vagy egy mondat, ami napokig velünk marad, mind arról árulkodik, milyen kérdéseket hordozunk éppen magunkban.
Amikor a történet gyógyít
Az irodalomterápiás folyamatban nem a terapeuta adja meg a választ, hanem az olvasóban születik meg a felismerés. „A könyvek segítenek abban, hogy kimondjuk, amit eddig talán nem tudtunk szavakba önteni” – magyarázza a szakértő.
Ez azonban nem helyettesíti a pszichológussal vagy pszichiáterrel végzett munkát, inkább kiegészíti azt. Az olvasás gyengéd, mégis mélyen ható önismereti gyakorlat: egy belső párbeszéd, amihez csak egy könyv és egy kis figyelem kell.
Menekülés vagy feltöltődés?
Nem mindig akarunk mélyre menni. Van, amikor a könyv menedék – egy sziget, ahol végre nem kell megfelelni, gondolkodni, dönteni. A jelenlegi gazdasági és társadalmi bizonytalanságban ez különösen fontos: egy történet segíthet átvészelni a nehezebb időszakokat.
„A könyvek segíthetnek túlélni, amikor a valóság túl sok” – mondja az irodalomterapeuta. „Egy fantasy-világ, mint a Harry Potter, átmeneti megnyugvást adhat, ha épp nem érezzük jól magunkat egy munkahelyen vagy kapcsolatban. De érdemes figyelni: mi az, ami ebben a világban megvan, ami a mi életünkből hiányzik?” A menekülés tehát nem mindig rossz. Néha épp ez a pihenés, ami ahhoz kell, hogy másnap újra nekivágjunk a valóságnak.
Nem minden szakítás romantikus, egy barát elvesztése is gyász, csak senki nem beszél róla
Mit üzen a könyv, ami velünk marad?
Van, hogy egy könyv csak elringat, máskor viszont nyomot hagy. Napokkal később is visszacseng egy mondat, vagy újra felidézünk egy jelenetet – és ekkor kezdődik a valódi munka. „Érdemes megfigyelni, melyik mondat marad velünk, min gondolkodunk még napokkal később is” – javasolja Zsuzsanna. „Ha nincs ilyen, az sem baj, nem minden történet szól hozzánk. De ha valami megérint, érdemes megvizsgálni, miért.” Az irodalomterápia lényege éppen ez: nem kötelező „hasznosan” olvasni. Csak jelen lenni, figyelni, hogyan rezonálunk arra, amit a történet elénk tár.
A könyv nem csupán történet, hanem tükör és útitárs: megmutatja, mire figyeljünk önmagunkban, és segít eligazodni a belső világunkban. Amikor egy mondat vagy egy karakter mélyen megszólít, nem csak olvasunk – kapcsolatba lépünk saját érzéseinkkel és gondolatainkkal. Az olvasás ilyenkor nem menekülés, hanem feltöltődés, a lélek halk, mégis erőteljes gyógyulása. Épp ezért lehet olyan erős a hatása: vezet, világít, és kíséri az önismeret útján – egy könyvben találjuk meg a receptet a saját lelki egyensúlyunkhoz.
