előfizetésem
Hírlevél
A karácsony nem a szeretetről, hanem a kimerülésről szól, ha nem engeded el a tökéletességet
Ahogy közelednek az ünnepek, szinte egyszerre érzünk izgatottságot és feszültséget. Szeretnénk, ha minden tökéletes lenne: a lakás illatozna, a karácsonyfa pont úgy csillogna, mint a Pinteresten, miközben mindenki tökéletes mosollyal várná a vacsorát. De valahol legbelül már most tudjuk, hogy ez a hajszolt tökéletesség sokszor nem örömet, hanem nyomást eredményez.
A karácsony a szeretet ünnepe, legalábbis annak kellene lennie. Mégis egyre több nő éli meg ezt az időszakot szorongva, kimerülten, a tökéletesség hajszájában. A XXI. századra miért vált a pihenés helyett rohanássá az év legszebb időszaka? Hogyan lehetne végre igazán megélni a pillanatokat? Kocsis-M. Brigitta coach segít megérteni a bennünk zajló érzéseket.
Az év vége közeledtével egyre fáradtabbak, türelmetlenebbek vagyunk, és a „szeretet ünnepe” helyett néha csak a listáinkat látjuk magunk előtt. Kocsis-M. Brigitta szerint a valódi ünnep nem a tökéletes díszítésről vagy a csillogó ajándékokról szól, hanem arról, hogy merünk-e megállni egy pillanatra a legnagyobb forgatagban.
Amikor november végén előkerülnek a fényfüzérek és a karácsonyi dalok, a nyomás és az öröm különös keverékét kezdjük el érezni. Egyszerre vágyunk a meghittségre, mégis rohanunk, listákat írunk, és próbálunk megfelelni mindenkinek, a családnak, a gyerekeknek, a munkának, sőt a közösségi médiának is. Aztán mire eljön a szenteste, gyakran már annyira kimerültek vagyunk, hogy épp az vész el, amiért az egészet csináltuk: a nyugalom, az együttlét, a szeretet.
Hogyan maradjunk valódiak a karácsonyi kapcsolati kirakat mögött?
A coach szerint ez nem véletlen: a karácsonyról alkotott képünket ma már filmek, reklámok és a közösségi média is formálja. „Ott mindenki gyönyörűen feldíszített fa előtt áll, ragyog, nevet, minden idilli. A valóság viszont sokkal hétköznapibb és ettől sokan azt érzik, hogy amit ők meg tudnak teremteni, az valahogy kevés. A nőknél ez különösen erős: szeretnék a karácsonyt ‘tökéletesen’ teljesíteni, a ház ragyogjon, az étel finom legyen, a család elégedett, ők maguk pedig csinosak és mosolygósak. Ez egyszerűen túl sok.”
Amikor a készülődés már nem öröm
A legtöbben azt gondoljuk, hogy az ünnepi szabadság a pihenésről, a bekuckózásról és az együtt töltött időről szól. A valóság azonban gyakran az, hogy mire elérkezik a karácsony, teljesen kimerülünk – testileg és lelkileg is. A takarítás, a bevásárlás, a menütervezés és az ajándékvadászat közben valahogy elvész az a könnyedség, amit a gyertyafényes estéktől várnánk.
Kocsis-M. Brigitta szerint ez az a pont, amikor már nem az öröm, hanem a kényszer vezérel minket. „Amikor a készülődés egy kipipálandó listává válik, amikor már nem élvezzük, amit csinálunk, az azt jelzi, hogy elveszítettük az ünnep lényegét. Ilyenkor már nem arról szól a karácsony, hogy szeretettel készülünk a kapcsolódásra a szeretteinkkel, hanem arról, hogy megfeleljünk valamilyen elvárásnak – akár másokénak, akár a saját fejünkben élő, idealizált képnek.”
Ez a megfelelés sokszor egészen apró dolgokban is megmutatkozik. A tökéletes terítő, a háromféle köret, a díszek szimmetriája – mind olyan részlet, amiről úgy hisszük, nélküle nem teljes az ünnep. Közben pedig észrevétlenül távolodunk attól, amiért az egészet elkezdtük.
Gyermekkori minták és a közösségi média átka
A karácsony különleges időszak: ilyenkor nemcsak a nappalinkat díszítjük fel, hanem valahol a múltunkat is. A fények, az illatok, a zene, mind-mind visszavisznek abba az időbe, amikor még gyerekek voltunk, és egyszerűen csak vártuk a csodát. De ezek az emlékek nemcsak nosztalgiát hozhatnak, hanem elvárásokat is: a karácsony mindig több, mint egy ünnep.
A nők szabadságától a modern önmegvalósításig, Virginia Woolf üzenete ma erősebben szól mint valaha
„Ez az időszak bekapcsolja bennünk a gyerekkori mintákat, azt, ahogyan mi láttuk az ünnepet otthon, ahogyan édesanyánk, nagymamánk készült rá” – mondja Kocsis-M. Brigitta, aki arra is kitér, hogy sokan azt próbálják újrateremteni, amit gyerekként megéltek: a roskadásig telt asztalt, a csillogó díszeket, a ragyogó rendet. Mások épp ellenkezőleg, ha gyerekként feszültséget, vitát, hidegséget éltek meg az ünnepek alatt, most mindent megtesznek azért, hogy végre más legyen.
„Akármi is az oka a megfelelési kényszernek, a lényeg ugyanaz: nem a jelenben vagyunk. Egy régi képhez, egy emlékhez viszonyítva akarjuk megélni a karácsonyt. Ez pedig akaratlanul is visszavisz minket gyerekszerepbe: próbálunk megfelelni valakinek, vagy éppen elhatárolódni tőle, de egyik sem szabad döntés. A karácsonyban benne van a család, a gyermekkor, a szülők és a nagyszülők árnyéka. De ha ezt tudatosítjuk, már nem kell újra és újra ugyanazt a mintát követnünk. Eldönthetjük, mit tartunk meg, és mit engedünk el. Ez az igazi szabadság, felismerni, hogy nem muszáj ugyanazt a szerepet játszanunk, amit tíz vagy húsz éve” – tette hozzá a szakértő.
A decemberi hírfolyam a közösségi médiában egy végtelen karácsonyi képeslapnak tűnik. Tökéletesen díszített fák, hófehér asztalok, nevető gyerekek, harmonikus családok, mintha mindenkinek pont olyan élete lenne, amilyet a reklámfilmek ígérnek. De ahogy a tanácsadó mondja, ez a kép sokkal inkább egy kirakat, mintsem a valóság.
„A közösségi média felerősíti a megfelelési kényszert. Ott mindenki tökéletesnek tűnik – a ház, az outfit, az ajándék, a hangulat. Sokan már nem az élményt akarják megélni, hanem a gyönyörű posztot vagy a lehengerlő videót létrehozni, ami majd bizonyítja, hogy ‘nálunk minden rendben’. Csakhogy ezzel pont a lényeget veszítjük el.”
A folyamatos külső mérce az egyik legnagyobb lelki csapda, mert elhiteti velünk, hogy a szeretet kimutatható a dekoráción, a csomagoláson vagy a filtereken keresztül. Pedig a legszebb pillanatok azok, amelyeket sosem posztolunk: amikor együtt nevetünk, amikor valaki csendben megölel, vagy egyszerűen csak jólesik együtt lenni.
Ha észrevesszük, hogy türelmetlenek vagyunk, siettetjük magunkat vagy a családunkat, és már az apróságok is vitát szülnek, az annak a jele, hogy a karácsony elvesztette a lényegét. A szakember szerint a legfontosabb, hogy ilyenkor ne bűntudatot érezzünk, hanem észrevegyük, pontosan mi történik velünk. Amint tudatosítjuk, hogy a készülődés már nem örömet ad, hanem nyomást, onnantól kezdve lehetőségünk van változtatni rajta.
Nem kell mártírhalált halnunk az ünnepek alatt
„A karácsony sokunk fejében még mindig egy teljesítendő projekt. De mi lenne, ha idén máshogy csinálnánk? Ha nem a ‘kell’, hanem a ‘jólesik’ lenne a kulcsszó? A tudatos lassítás első lépése az, hogy észrevesszük: rohanunk. A szeretet ünnepe feladattá, kipipálandó listává vált. Amikor ezt felismerjük, már félig úton vagyunk a változás felé” – mondja Kocsis-M. Brigitta.
A szakember szerint a legtöbben úgy érzik, hogy mindent maguknak kell megoldaniuk. Minden vendégfogást, ajándékot, díszítést, takarítást. Pedig a „mindent egyedül” hozzáállás az egyik leggyorsabb út a kimerüléshez. A lassítás itt nem feltétlenül azt jelenti, hogy semmit sem csinálunk, inkább azt, hogy tudatosan választunk.
A szakember szerint a tudatos lassítás kulcsa a belső engedély: meg kell engednünk magunknak, hogy ne legyen minden tökéletes. Lehet segítséget kérni. Lehet rendelni sütit. Lehet nemet mondani egy vendégségre. És lehet egyszerűen pihenni is. Ezek nem gyengeségek, hanem tudatos döntések az önszeretet jegyében. Hiszen a karácsony a szeretet ünnepe, de nemcsak másoké, hanem önmagunké is.
„A karácsony nem december 24-én este kezdődik, amikor meghalljuk a csengőszót a karácsonyfa alatt. Hanem akkor, amikor elkezdünk gondolkodni az ünnepi időszakról. Megtervezzük, hova megyünk vendégségbe, mi lesz a menü, kinek milyen ajándékokat veszünk. Érdemes már ilyenkor kicsit ‘alultervezni’, vagyis tudatosan pufferidőket hagyni a naptárban. Ha a korábbi években azt éreztük, hogy túl rohanós, túl fárasztó volt az ünnepi készülődés, picit vegyünk mindenből vissza: eggyel kevesebb sütemény, eggyel kevesebb vendégség, eggyel kisebb karácsonyfa” – teszi hozzá a coach.
Nem csak Károly, hanem már saját családja is gyötörte Diana hercegnét
A másik fontos dolog pedig az, hogy nem kell mindent egyedül intéznünk. „Semmi szükség arra, hogy mártírhalált haljunk a karácsonyi ajándékok beszerzése, az ezerfogásos menü elkészítése, a vendégsereg fogadása és a teljes ház kitakarítása során. Kérjünk konkrét segítséget: egyrészt a családtagoknak is adhatunk egyenes, tiszta feladatokat, másrészt a vendégeket is bevonhatjuk abba, hogy hozzájáruljanak a karácsonyi terülj-terülj asztalkámhoz. Ne ‘valakitől’ várjuk a ‘bármi’ segítséget: legyünk proaktívak, és konkrét személynek címezzük a konkrét, tényszerű kérést, mit hozzon, miben segítsen. Ez a másiknak is könnyebbség és jó érzés, hiszen tudja, mivel járulhat hozzá az ünnephez” – javasolja a szakember.
Az ünnep nem a díszekről, nem a menüről, nem a listák hosszáról szól.
A karácsony akkor válik igazán különlegessé, amikor jelen vagyunk, figyelünk egymásra, és megéljük az együtt töltött pillanatokat. Nem az számít, hányféle étel van az asztalon, milyen a fa vagy mennyire tökéletes a díszítés, hanem az, hogy tudunk-e figyelni egymásra, nevetni, beszélgetni, kapcsolódni. Ha a tökéletességet hajszoljuk, mindig csak azt látjuk, ami hiányzik. De ha megállunk, és hálát adunk azért, ami van, megtapasztalhatjuk az ünnep igazi lényegét: az örömöt, a szeretetet és a kapcsolódás.
