Japánban légzés, Amerikában mantra – így változik a meditációs trend világszerte

A meditáció napjainkban messze túlmutat a spirituális gyakorlaton. Sokkal inkább egyfajta globális mozgalom, amelynek formái és értelmezései kontinensről kontinensre változik. A 21. századi ember, aki a rohanó városokban, a digitális információ áradatban és a mindennapi stressz közepette éli a mindennapjait, folyamatosan keresi a belső békét ígérő dolgokat. A kérdés viszont az, hogy melyik meditációs technika a legelterjedtebb, és melyik lehet az a fajta, ami sokaknak beválhat.

Ez az egyik kulcskérdés, amelyre a gyakorlók, a mesterek és a kutatók is keresik a választ.

Ázsia, a meditáció örök forrása

Amikor meditációról beszélünk, akkor Ázsia, azon belül India neve elkerülhetetlenül felmerül. Az ország a jógafilozófia, a védikus tradíciók, valamint a buddhizmus bölcsője, ahol a meditáció még ma is szakrális gyökerekkel bír. „Szerintem fontos tudni, hogy nagyon sok meditációs technika van. De tudni kell, hogy nem minden vallásos ember meditál Ázsiában sem” - mondta el Horváth Ágnes, alvástréner és mindfulness oktató. Hozzátette, hogy vallástól függetlenül is lehet meditációt gyakorolni.

Az indiai ashramokban a mantra-meditáció, a pranajama légzőgyakorlatokkal összekötve, valamint a transzcendentális meditáció különösen népszerű. Mindez nem csak relaxációt takar, hanem segít a tudat mélyebb rétegeinek megismerésében is. Ágnes szerint a legfontosabb, hogy spiritualitástól és külsőségektől mentes technikát válasszunk, abban ugyanis jobban el tudunk mélyedni. Megkérdeztem a szakembert, hogy mennyit kell tudnia egy átlag embernek a meditáció, a mindfulness hátteréről ahhoz, hogy maximálisan kihasználhassa az előnyeit.

„Magáról a meditációról, vagy az ázsiai kultúráról nem szükséges tudni ahhoz, hogy elsajátítsuk a meditációt. A mindfulness egy »buddhizmus nélküli buddhizmus«, tehát spiritualitástól mentes. A mindfulness tanfolyamon a résztvevők egy másfajta, elfogadóbb szemléletmódot sajátítanak el, ehhez nem szükséges ismerni a budhhizmus eszméit.”

Új élet a világ túlsó végén - így talált a háromfős család új otthonra Bali szigetén

Bali, ami népszerűvé tette ezt a szemléletmódot

Bali szigetén a hindu-buddhista örökség sajátos keveredése figyelhető meg. A helyiek számára a meditáció ugyanis szorosan kapcsolódik a napi rituálékhoz és a templomi szertartásokhoz. A nyugati utazók körében a „sound healing”, avagy a hangterápia gongokkal, hangtálakkal, valamint a vezetett vizualizációk hódítanak. A sziget ennek köszönhetően vált a spirituális turizmus egyik középpontjává, ahol a keresők gyakran úgy vélik, egyszerre vesznek részt egy ősi és modern kísérletben a belső harmónia megteremtésére.

A probléma inkább az, hogy szinte minden a turizmusról szól. Amikor Balin jártam, csak azért tudtam megtapasztalni ezt a belső békét, ezt a nyugalmat, mert egy jógatábor keretein belül fedeztem fel a szigetet. Olyan „túravezetőnk” volt, aki ismeri a sziget minden apró zugát, ezáltal tudta, hova kell vinnie bennünket, ha még valódi spiritualitást akarunk találni Balin. Mert ez sajnos nagyon nem egyszerű. Az viszont biztos, hogy aki tudja hol keresse, az meg is találja itt azt a meditáció típust, ami őt megnyugtatja, ami őt elvezeti a belső békéjéhez.

Itt tanultam meg azt is, hogy az átlagos jógaórák végén általában relaxációt tartanak, nem meditációt. Ágnes elmondta, hogy persze jó, ha van egy lezárása az órának, de tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a kettő közötti különbség. „A mindfulness is sok meditációt használ, mint pl. a légzésfigyelés vagy a test figyelése. Érdemes mindenkinek megtalálnia azt a fajta meditációt, ami számára működik és hasznos. De szerencsére már erre is vannak tanfolyamok, amik keretein belül több félét is megtanulhatunk.

A női energia otthona: így segíthet a feng shui, ha kisbabára vágysz

Sokan jelentkeznek úgy hozzám is, hogy korábban már meditáltak, de úgy érezték, nem ment nekik túl jól. A kezdeti nehézségek gyakoriak egy kezdő meditáló számára. Jóga óra után lévő levezetés nem mindig meditáció, ezért a meditációt és a relaxációt sokan összekeverik. Ráadásul sok tévhit kapcsolódik a meditációhoz, ezáltal a kezdő gyakorlók túlzott elvárásokat állítanak fel önmaguk számára vagy azt hiszik, a meditáció azt jelenti, hogy »nem gondolok semmire« vagy »kiüresítem a fejem«.

Afrika, a ritmus és a közösség szentélye

Amikor spiritualitásról beszélünk, akkor legkevésbé talán Afrika jut az ember eszébe. Kevesen gondolnák, de ezen a kontinensen is találunk meditációhoz hasonló gyakorlatokat. Bár nem mindig nevezik ezt annak. A sivatagi berberek (Észak-Afrika őslakosai) vagy a szufi rendek (iszlám misztika hiedelem- és szokásrendszere) körében népszerűnek számít a zikr, avagy az isten nevének ritmikus ismétlése, amely a tudat kitágítására szolgál. A közösségi dobolás és tánc is olyan transzállapotot idéz elő, mint amire a meditáció képes.

Az emberek vágynak arra, hogy valami lecsendesítse az elméjüket, hogy ne a gondolatok bombázzák őket.

Sokan a meditációban azt tapasztalják, hogy nem megy, unatkoznak, állandóan gondolatai vannak, elkalandoznak, elalszanak, nem sikerül megnyugodniuk. Ezek a tapasztalatok, ha valaki otthon, egyedül végzi a gyakorlást, eltántoríthatják azokat, akik kezdőként vágnak bele a meditációba, végül pedig azt mondhatják: a meditáció nem nekem való. Jó, ha ott van egy oktató, vagy csoport, akik segítenek átlendülni a meditáció kezdeti nehézségein.”

A modern ember és a mindfulness

Amerika és Európa Ázsiát, és valamelyest Afrikát követi ezen a területen. Nálunk például a meditáció kettős arcot mutat. Egyfelől egyre népszerűbbek az orientális technikák, mint a vipassana és a zen meditáció, másfelől viszont egyre inkább újjáélednek a régi keresztény hagyományok, a kontemplatív imák (intenzív csodálkozás, tiszta észlelés) formájában. A modern ember gyakran tekint terápiás eszközként a meditációra, amely segít lelassulni, újraértelmezni a mindennapokat. A nagyvárosok jógastúdióban, wellness központjaiban, spirituális fesztiváljain tulajdonképpen a kelet és a nyugat keveredik egymással.