előfizetésem
Hírlevél
Nem hisztis vagy – csak végre kimondtad, amit mások nem mernek
Van, hogy egy kapcsolat nem azért csendes, mert harmonikus – hanem mert túl sok minden marad kimondatlan. A konyhában már harmadszor csukódik be halkan az ajtó, csak nehogy csattanjon. Aztán inkább elmosogat valaki, mert a vita nem éri meg. Majd magában végigmondja azt a mondatot, amit a másiknak kellett volna hallania. De nem mondja. Mert „minek a balhé”.
A csend gyakran nem nyugalmat, hanem elfojtott feszültséget jelent. Főleg akkor, ha a békét mindig a saját igényeink háttérbe szorításával kell fenntartani. És főleg akkor, ha nő az ember.
Nem akartam veszekedni, inkább nem szóltam
Az asszertivitás a kommunikáció egyik legnagyobb kihívása – különösen ott, ahol a szeretet feltétele a békesség. Sokan nőttünk fel úgy, hogy nem tanultuk meg, hogyan lehet egyszerre szeretni valakit, és közben határt is húzni neki. A konfliktus = szeretetlenség. A nézeteltérés = veszély. Pedig egy egészséges kapcsolat nem attól mentes a vitától, mert mindig egyetértés van – hanem mert meg lehet benne szólalni anélkül, hogy a szeretet feltételeit félnénk elveszíteni. Egy kapcsolat, ahol nem lehet dühösnek lenni, nem békés – hanem elnyomó.
Szeghyné Gurin Eszter mediátor úgy látja, hogy a párkapcsolati mediációban gyakori hiedelem, hogy a konfliktus veszélyt jelent a kapcsolatra. Pedig ha biztonságos térben, közös megoldáskereséssel történik, épp ellenkezőleg – lehetőség a mélyebb kapcsolódásra.„Az asszertivitás nem csupán kommunikációs technika, hanem szemlélet: az önbecsülés, önismeret és kölcsönös tisztelet egyensúlya. Különösen nehéz azoknak, akik úgy nőttek fel, hogy a béke volt a szeretet ára. Fontos tudni: jogunk van érezni, kérni, nemet mondani – ezek nem önző, hanem önazonos viselkedések.”
Hogyan mondjam el a főnökömnek, hogy terhes vagyok?
A lányokat gyakran úgy nevelik, hogy elsődleges feladatuk a harmónia megőrzése legyen. „Ne kiabálj.” „Ne veszekedj.” „Legyél kedves.” Ezek a mondatok nemcsak gyerekkorban hatnak, hanem felnőtt nőként is visszacsengenek, amikor már rég más lenne a dolgunk, mint csendben maradni.
A konfliktus elkerülése azonban nem vezet valódi kapcsolódáshoz.
Csak ahhoz, hogy egy idő után eltűnünk a saját életünkből. Ha mindig alkalmazkodunk, ha minden döntésnél háttérbe húzódunk, ha sosem mondjuk el, hogy valami bánt – akkor előbb-utóbb már mi sem tudjuk, mit akarunk. Sok nő nem a másik haragjától fél – hanem attól, hogy a másik szeretete megszűnik, ha önmaga lesz. Ez a feltételes szeretet logikája. Ha nem vagy elég kedves, elhagy. Ha nem vagy elég türelmes, csalódik. Ha megmondod, hogy bánt, akkor te vagy a probléma.
A hosszú távú konfliktuskerülés – akár párkapcsolati, munkahelyi vagy családi térben – fokozódó szorongáshoz és az önazonosság elvesztéséhez vezethet. Sokan nem is tudják megfogalmazni, mire lenne szükségük, mert mások igényeihez igazodnak. A konfliktus = szeretetvesztés hiedelme sokszor gyermekkori tapasztalatokra épül, ahol a nézeteltérés kiabálással, bántással járt. Az erőszakmentes kommunikáció ezzel szemben lehetőséget teremt: megtanulható, hogy a konfliktus nem ellenség, hanem valódi párbeszéd kezdete – mondja szakértőnk.
Állandó szorongásban
A konfliktuskerülés mögött gyakran nem a másik, hanem a saját múltunk áll. Lehet, hogy gyerekként a véleményért megszégyenítés járt. Lehet, hogy egy régi kapcsolatban minden őszinteség veszekedést szült. Vagy soha senki nem mondta el: határokat húzni nem bűn – hanem létjogosultság.
Szeghyné Gurin Eszter úgy látja, hogy az asszertív jogok ismerete segít visszatalálni a belső biztonsághoz. Jogunk van kifejezni érzéseinket, akkor is, ha más nem ért egyet. Jogunk van hibázni, kérni, nemet mondani, meggondolni magunkat. Ezek nem kiváltságok, hanem alapjogok, amelyek a támogató kapcsolatok feltételei. Minél többször kiállunk magunkért, annál erősebbé válik az önbecsülés – és ez az önérvényesítés alapja is. Konfliktushelyzetben fontos a tiszta kommunikáció, a másik hibáztatása helyett érzések és igények megfogalmazása – így születhet valódi megoldás.
Egy amerikai tanulmány szerint a nők 75%-a nyilatkozott úgy, hogy gyakran nem mondják el a véleményüket munkahelyi vagy párkapcsolati helyzetekben, hogy „elkerüljék a feszültséget” (APA, 2023). A hosszú távú konfliktuskerülés pedig nemcsak kapcsolati, de egészségügyi problémákhoz is vezethet: a folyamatos stressz, önelnyomás és belső szorongás immunrendszeri és mentális terheket ró a szervezetre (Harvard Health Publishing, 2021).
Aki rendben van magával, annak tényleg boldogabb a párkapcsolata? Szakértőt kérdeztünk
Mindez nem azt jelenti, hogy kiabálni kell – de azt igen, hogy a „szép csend” ára sokszor túl magas. A saját integritásod. A mediátor arra figyelmeztet, hogy amikor valaki tartósan háttérbe szorítja saját érzéseit a béke érdekében, egy idő után ő maga is eltávolodik attól, aki valójában. Az önfeladás eleinte megnyugvást hozhat, de hosszú távon kiüresedéshez, frusztrációhoz és akár testi tünetekhez is vezethet: fejfájás, emésztési zavarok, szorongás jelezhetik, hogy régóta fojt el valamit.
„Az ügyfeleim gyakran mondják: »Azt hittem, azt szeretné, hogy olyan legyek…«, miközben ezek a beszélgetések sosem történtek meg. Ilyenkor az egyik fél mindig ad, a másik pedig hozzászokik, hogy csak az ő igényei számítanak. Egy kapcsolatban nemcsak a jelenlét, hanem a hang is számít. És
néha a legnehezebb mondatok nyitják meg az utat a valódi közelség felé.
Egyik páciensemnél – aki maga is hosszú utat járt be a belső elakadásokkal való munkában – a férj egyetlen mondata világított rá a mélyebb működésre: »Na, itt egy újabb dolog, amiért bántani tudod magad.« Ez az egyszerű mondat fájdalmas, mégis pontos tükör volt.” - hívja fel a figyelmet a szakértő.
Az igazi kapcsolat nem attól erős, hogy nincs benne konfliktus. Hanem attól, hogy a konfliktus után is van benne helye a szeretetnek. Az asszertivitás nem önzés – hanem önvédelem. És egy olyan nő, aki megtanul kiállni magáért, nem „hisztis” lesz, hanem hiteles. A kérdés csak ez: meddig vagy hajlandó hallgatni, hogy más jól érezze magát – miközben te lassan eltűnsz? És mikor jön el az a pillanat, amikor már nem attól félsz, hogy megzavarod a békét – hanem attól, hogy örökre elveszíted önmagad?
