előfizetésem
Hírlevél
Egyre több önsegítő könyvet olvasol, mégis elveszettebbnek érzed magad? Nem vagy egyedül!
A könyvesboltok polcain egymás mellett sorakoznak azok az alkotások, amik a boldogságról, annak receptjéről, a siker kulcsáról, önfejlesztésről írnak. Sokan hetente vásárolnak új köteteket, jegyzetelik ki a motiváló idézeteket, próbálnak ki gyakorlatokat, mégis, alig változik valami. Sőt, néha nagyon úgy fest, hogy minél több “hasznos” tanácsot olvasunk, annál elveszettebbnek érezzük magunkat. Ez a self-help paradoxon, avagy a rengeteg tudás és ötlet nem biztos, hogy megnyugvást hoz, sok esetben pont az ellenkezőjét váltja ki.
Van, amikor az önfejlesztés félrecsúszik
Az önfejlesztés alapvetően nem rossz, hiszen az eredeti célja az, hogy tudatosabbá és kiegyensúlyozottabbá tegyen bennünket. A gond ott kezdődik, hogy a fejlődést önmagunk átalakításával, lecserélésével azonosítjuk. Ha tehát úgy tekintünk a személyiségünkre, mintha abban hiba lenne, amit ki kell javítani, akkor a könyvekben olvasható tanácsok tovább fokozzák az elégedetlenséget, a frusztrációt, nem pedig enyhítik azt, ahogy kellene.
Ezt Szabó Eszter Judit, kommunikációs szakember, újságíró, a Pszichoforyou alapítója, a 20 önismereti kérdés és válasz, valamint Az otthon hidege című könyvek társszerzője, a Pszichoforyou párkapcsolati kibeszélő és Balance Projekt című podcast-adások műsorvezetője is megerősítette. „Szerintem sokan önigazolást keresnek ezekben a könyvekben - amiből viszont hiányzik a felelősségvállalás. Ha csak addig jutok el, hogy “oké, most már tudom, mi a bajom/ki a hibás azért, hogy rosszul vagyok”, az még mindig egy áldozatszerep, aminek nem része a felelősségvállalás, valamint hiányzik belőle az erő, ami lehetővé teszi, hogy változtassak.
Egy könyv olvasásából ez a tapasztalás, a cselekvő erő hiányzik, ahogy az is, hogy megadjam valakinek - akár egy terapeutának, akár egy csoportnyi velem közösen gyógyuló embernek - azt a bizalmat, amit valahol valamikor elvesztettem. A gyógyulás, az önismeret nagyon sokszor a sebezhetőségünk megmutatásáról, a gyengeségeim felvállalásáról is szól, ami nagyon nehéz egy olyan ember számára, akinek sérült a bizalma.
Ha valaki a felnövéstörténete során azt tapasztalta meg, hogy éppen azok bántják, akiktől szeretet, figyelmet és törődést kellett volna kapnia, akkor hogyan és miért gondolná, hogy egy ismeretlen emberben megbízhat, feltárhatja előtte a legmélyebb titkait? Sokan ez elől a lehetőség és félelem elől menekülnek egy újabb és újabb önsegítő könyvbe.”
Nem vagy kevésbé ember, ha nem posztolod tele az Instagramot a fájdalmaddal
Hozzátette, az is jellemző, hogy sokan konkrét iránymutatást keresnek ezekben a könyvekben - miközben ez egy ilyen könyvtől nem várható el - az olvasó életének, helyzetének, körülményeinek ismerete nélkül. Önsegítő könyvet olvasni nem minden esetben egyenlő az önismereti munkával, az annak csak egy része. Ez egy olyan tevékenység, amelynek során kaphatunk szempontokat, kapaszkodókat és szavakat, amelyek segíthetnek verbalizálni egy problémát.
„Ez egy nagyon fontos lépés, de ahhoz kevés, hogy az életünket feszítő kérdésekre adekvát válaszokat adjon. Mi ezért is indultunk ki annak idején kérdésekből, amikor a 20 önismereti kérdés és válasz - Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz című könyvünket írtuk, és ezért érzem fontos küldetésnek a Pszichoforyou-t: segítünk abban, hogy az embereknek legyenek szavaik a nehézségeikre, de nem gondoljuk magunkról, hogy ezzel meg is tudjuk oldani minden problémájukat.“
A túl sok információ ára
A bőség zavara valós jelenség, hiszen egy-egy könyv elolvasását követően úgy érezzük: megvan a kulcs, a megoldás, de a következő kötet már teljesen más módszert gondol jónak. Emiatt az egészet újra akarjuk kezdeni.
Idővel a folyamatos keresés egy önálló céllá válik.
A rengeteg, sok esetben egymásnak ellentmondó tanács pedig belső bizonytalanságot szül, ezáltal könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot a saját belső iránytűnkkel. „Nagyon fontos látni, és sokan nem veszik számításba, hogy egy könyv rengeteg felismerést hozhat, de ettől önmagában még nem változik meg az érzelmi működésünk. Gyógyulni a traumából/megismerni önmagunkat egyfelől nagyon sok pozitívumot hozhat az életünkbe, de egyfajta identitásválsággal is együtt jár: ha én például már nem vagyok többé az a “jó kislány”, aki soha senkivel nem konfrontálódik és mindig mindenkivel kedves, akkor egy ponton el kell engednem az identitásomnak azt a tartóoszlopát, hogy engem mindig mindenki szeret.
Ha “derült égből” elkezdek nemeket mondani, határokat húzni, az konfliktusokat generálhat, amelyeket érzelmileg nem könnyű egyedül elhordozni. Főleg egy olyan embernek, aki retteg a konfliktusoktól - és sokszor nem alaptalanul, hiszen, az a tapasztalása, hogy ha ellentmond, vagy a saját igényeire és szükségleteire figyel, akkor annak büntetés - érzelmi, verbális vagy fizikai abúzus - a következménye.”
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Eszter kiemelte, hogy egy könyv nem tud meghallgatni, nem támogat bennünket érzelmileg, nem tart olyan helyzetben, hogy ellent mondunk és ez által csalódást okozunk másoknak. Szemben például egy terapeutával, akivel ezeket a helyzeteket meg lehet beszélni.
„Egy könyv sokszor hatalmas lendületet adhat, de amikor az ott olvasottakat cselekvésbe akarjuk fordítani, és nem sikerül érzelmileg is meghaladnunk a berögzült sémákat, annak csalódás lehet a vége, és vezethet ahhoz a téves következtetéshez, hogy még több könyvet kell elolvasnom, ahelyett, hogy belevágnék egy egyéni vagy csoportos terápiába.”
A kritika nélküli fogyasztás útvesztője
A könyvek gyakran leegyszerűsítik az életünk komplex problémáit is. Egyetlen szokás, egy reggeli rutin vagy gondolkodásmód-váltás csodákat ígérhet. Ha azonban nem jön a várva várt eredmény, akkor hajlamosabbak vagyunk saját magunkat hibáztatni, hogy biztosan bennünk van a hiba. Ez idővel jelentősen lerombolhatja az önbizalmat, és akár függőséget is okozhat, hiszen jön a “következő nagy ötlet”, egy újabb könyv, egy újabb lehetőség. A valódi fejlődéshez azonban nem inspirációra van szükség, hanem önismeretre és kritikus gondolkodásra.
„Szerintem, ha nagyon belecsavarodunk az önsegítő könyvekbe, akkor az egy ponton túl akár kontraproduktív is lehet. Lesznek ugyan szavaink a nehézségeinkre, de attól még érzelmileg nem biztos, hogy le tudjuk követni azokat. Ehelyett elkezdünk intellektualizálni, egyre többféleképpen meg tudjuk magyarázni, hogy ki, mit és miért csinál jól vagy rosszul - minket is beleértve - de ettől még nem feltétlenül fogunk másképp működni, mások reakcióit a helyén kezelni.”
Az önsegítő könyvek helyes használata
Az önsegítő kötetek akkor működnek igazán, hanem fogyasztási cikként, hanem munkaeszközként tekintünk rájuk. Egyetlen könyvet is érdemes lehet hetekig olvasni, emészteni, hiszen mire minden gyakorlatot kipróbálunk, megfigyeljük a hatásukat, az időt vesz igénybe. Ahhoz, hogy csak azt tartsuk meg, ami valóban illeszkedik az életünkhöz, nem elég néhány nap, amíg elolvassuk a lapokat.
Van egy pszichológiai módszer arra, hogy időben észrevedd, mikor fog elönteni a szorongás
„Érdemes figyelni arra, hogy az adott könyv milyen attitűddel van az olvasó felé. Ha nagyon konkrét és megkérdőjelezhetetlen igazságokat fogalmaz meg, nem teszi oda az adott következtetés vagy üzenet mellé, hogy ezeket az állításokat az olvasó egyéni helyzete, megélése stb. árnyalhatja, az mindig gyanús. Szerintem azok a jó önsegítő könyvek, (és a hiteles segítő szakemberek) amelyek nem igazságokat nyilatkoztatnak ki, hanem árnyalatokat mutatnak meg.
Amelyek nem felülről lefelé beszélnek az olvasóhoz, hanem egyenrangú partnerként tekintenek rá, és kicsit azt érezzük közben, mintha ott ülne velünk és fogná a kezünket. Csak sajnos a működésünkből fakadóan hajlamosabbak vagyunk a címkézésre és az egyszerűsítő üzenetekre rezonálni.” A szakember megemlítette, hogy azt is érdemes nézni, mennyire tágítja a perspektívánkat az adott könyv, figyel-e az olvasóra, tekintettel van-e az eltérő életlehetőségekre.
Ahogy más élethelyzetekben, egy-egy ilyen könyv olvasása közben is érdemes az érzéseinkre figyelni: mit érzek, amikor a szerző “beszél hozzám”. Tekintettel van-e rám? Kioktat, vagy partnerként tekint rám? Reflektál magára, vagy csak okoskodik? Felvállalja-e a saját sebezhetőségét, vagy csak elvárja, hogy ezt az olvasó megtegye?
„Ahogy egy szülő-gyerek viszonylatban is minden tanácsnál és intelemnél többet ér a példamutatás, úgy ezeknek a könyveknek is az adja szerintem az igazi értékét, ha a szerző nem prédikál, hanem egy olyan útról/helyről mesél, ahol már ő is járt.” Az önfejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha nem csak könyvekből áll a folyamat. Személyes tapasztalatokra, másokkal való beszélgetésre, szakemberrel való konzultációra is szükség van ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat, hogy formáljuk a személyiségünket.
Ezáltal a könyvekben olvasott tanácsok valóban testre szabottak lesznek, irányt mutathatnak, de csak akkor, ha tudatosan használjuk őket. A self-help paradoxon lényege, hogy a túl sok tanács, információ és módszer sokakat elbizonytalaníthat. A kulcs itt is a mértéktartás, hiszen nem kell minden könyv, minden tanácsát megfogadni, elég, ha néhányat, a számunkra relevánsakat raktározzuk el az agyunkban, építjük be a mindennapjainkba. Ezáltal az önfejlesztés valóban a javunkra válhat, nem pedig egy újabb stressz forrássá növi ki magát.
