Így tudod megkülönböztetni, hogy pánikrohammal vagy szorongással állsz szemben

Szapora szívverés, sötét gondolatok, feszültség, légszomj - a pánik és a szorongás bár hasonló tüneteket mutathatnak, eltérő a dinamikájuk és kiváltó okaik. Kezelési lehetőségeik miatt fontos, hogy pontosan különböztessük meg őket

Az utóbbi 20 évben egyre hajlamosabbak vagyunk mindennapi, de eltérő stresszreakciókat pánik vagy szorongás néven beazonosítani, ami a legtöbb esetben nem állja meg a helyét. Mindkettő stresszre adott érzelmi válasz, azonban esetenként más-más kezelést igényelhetnek. Dr. Drelyó Ágnes pszichológus segít tisztázni, hogy mi a különbség a két állapot között.

Érzelmi állapotok

A pánik és a szorongás intenzitásban, időtartamban és kiváltó okaikban is eltérnek. A szorongás folyamatos aggodalmaskodásként jelentkezik, hiszen feszültség, nyugtalanság és ingerlékenység jellemzi. „A szorongás egy tartósan elhúzódó általános félelemérzet vagy aggodalom, amelynek sokszor nincsen egyértelmű kiváltó oka. Jövőbeli eseményektől vagy lehetséges helyzetektől való félelem jellemzi. Aki szorong, az rendszeresen 'mi lesz, ha...' típusú gondolatokkal küzd.

Ez azért történik, mert a jövőre az illető egy olyan vaksággal tekint, amely miatt nem képes megjósolni, hogy mi fog történni. Ez a bizonytalanság az érzelmi, kognitív és fizikai állapotot is áthatja.” – kezdi Ágnes. Mivel a szorongás a fizikai állapotot is befolyásolhatja, ezért olyan tünetek, mint az emelkedett pulzus, izomfeszülés, izzadás, alvászavar, krónikus kimerültségérzet, koncentrációs nehézségek is jelentkezhetnek.

A szorongás éppen ezért speciális stresszreakciónak is tekinthető.

Gyakran napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is fennállhat. Talán a legnagyobb különbség a szorongás és a pánik között az, hogy utóbbinak teljesen más az időtartama.

Mi a különbség egy pánikroham és egy szorongásos roham között? Itt a válasz

„A pánik hirtelen fellépő, intenzív félelemérzet, amely szintén gyakran jár testi tünetekkel, és akár életveszély érzetét is keltheti az egyénben, akkor is, ha valójában nincsen életveszélyben az illető. Ez az életveszélyérzet a pánikroham legtipikusabb tünete.” A szakember úgy írja le, hogy a pánik hirtelen kezdődik, és iszonyú gyorsan fokozódik: akár egy percen belül szélsőséges állapotba kerül az illető, ami nagyon ijesztő tud lenni. Ez is együtt jár fizikai tünetekkel, mint a szapora szívverés és légszomj, mellkasi fájdalom, remegés, izzadás vagy szédülés.

„Különbség a szorongáshoz képest, hogy légszomj és mellkasi fájdalom ott nem jellemző. Ha valakinél megjelenik a pánik, nagyon fontos, egy orvosi segítséget kell kérni, mert civilként nem nagyon tudja valaki eldönteni, hogy abban az esetben pánikreakcióról vagy szív- és érrendszeri problémáról van szó.”

A pánik gyakran társul halálfélelemmel, vagy azzal az érzéssel, hogy az illető úgy érzi, hogy meg fog őrülni. Összességében egy mentális kontrollvesztett állapotról van szó. „Szerencsére a pánikroham viszonylag rövid ideig, 10–30 percig tart, így gyorsan lezajlik. Az állapot magától csökken, az energiája egy idő után kifullad. A szorongás ezzel szemben tartós félelem.”

Kiváltó okok

A kiváltó okok mind a szorongás, mind a pánikbetegség esetében hosszas érzelmi és kognitív megpróbáltatásokra és kimerülésre vezethetők vissza. Olyan extrém terhelés válthatja ki, amellyel az egyén „én ereje” az adott helyzetben már nem tud megküzdeni. Fontos tisztázni azonban, hogy akármennyire is fél valaki egy helyzettől, nem tud előidézni pánikrohamot.

A pánikrohamok kialakulásának hat leggyakoribb oka

„A pánikot nem tudjuk előidézni, mert a semmiből tör ránk. Hirtelen jelentkezik, és van, hogy az illető nem is érti, miért. Viszont onnantól megmarad benne a félelem, hogy mikor törhet rá újra. A szorongásnak ezzel szemben tudatában vagyunk, de általában benne marad az illető a félelmet keltő helyzetben. Aki úgy éli meg a világot, hogy nincs rá hatása, hogy mi történik vele, az bármire tud úgy tekinteni, mint valódi vészforrásra.”

Szorongásra és pánikra való hajlam lehet idegrendszeri sajátosság is. Mindkét állapotra jellemző, hogy nem lehet egy-egy tényezőhöz kötni, mert több dolog együttes fennállása esetén fordulnak elő. „Biológiai, pszichológiai és környezeti okai is lehetnek annak, ha valakinél jelentkezik a pánik vagy a szorongás. Biológiai ok lehet, ha van rá genetikai hajlam. Egy olyan családban, ahol szorongásos zavarok gyakrabban fordulnak elő és érzékenyebb idegrendszeri struktúrával bírnak, az őket érő hatásokra rosszabbul vagy érzékenyebben reagálhatnak.

Ennek megfelelően a szorongás sajnos valamilyen szinten tanulható is. Ha a családi környezetben a minta erre hajaz, akkor én is megtanulok szorongani, és átveszem azt a látásmódot, hogy nem tudom az engem érő dolgokat befolyásolni – csak megtanulok tőlük félni, és túlélni az ezzel járó helyzeteket.”

Biológiai tényező lehet az agy kémiai zavara is, amelyet a szerotonin, a noradrenalin és egyéb neurotranszmitterek egyensúlyának felborulása okozhat. Ezek is kialakíthatnak pánikbetegséget, ez az állapot pedig a már említett extrém kimerültségnek is lehet az eredménye, amely kimerültségnek nem biztos, hogy tudatában van az illető. Sokan például túlélésük érdekében leszoknak arról, hogy tudatosítsák érzelmi reakcióikat, és nem engedik be a negatív érzelmeket a tudatukba.