előfizetésem
Hírlevél
A gyerekkor írja a forgatókönyvet a szerelemhez?
Miért választunk újra és újra olyan partnert, aki nem tud jól szeretni minket? Miért vonz a hiány, a távolság, vagy éppen az önfeladás élménye – még akkor is, ha tudjuk, hogy ezek hosszú távon rombolnak? A sématerápia szerint ezek a mintázatok nem tudatos döntések, hanem mélyen gyökerező, gyermekkori érzelmi tapasztalatok következményei. Buzási-Vég Viktória addiktológiai tanácsadó szakpszichológussal, sématerápiás konzultáns jelölttel beszélgettünk arról, hogyan alakítják ezek a korai sérülések a párkapcsolati működésünket, és miként lehet tudatos munkával kitörni az ismétlődő minták körforgásából.
Gondolkodtál már azon, miért húz mindig ugyanahhoz a típusú emberhez a szíved? Miért találod magad újra és újra hasonlóan működő kapcsolatokban – még akkor is, ha ezek nem tesznek boldoggá, sőt, néha kimondottan rombolóak? Miért tűnik úgy, hogy mindig ugyanazokba a kapcsolati helyzetekbe kerülünk? Miért vonzódunk újra és újra olyan emberekhez, akik mellett hasonló problémákkal találjuk szembe magunkat, mint korábban?
Nem vagy egyedül. Sokan tapasztalják, hogy bár tudatosan változást szeretnének, a párválasztási mintáik újra és újra visszavezetik őket a múltba. A sématerápia szerint ennek a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt elsőre gondolnánk. Buzási-Vég Viktória, az Örömteli Élet alapítója olyan nőkkel foglalkozik, akik gyermekként érzelmileg sérültek. A szakértő szerint a gyerekkorban átélt élmények, a szülői viselkedésminták és az ezekhez kapcsolódó érzések nagy hatással vannak arra, hogy felnőttként milyen párkapcsolati elvárásaink alakulnak ki.
A gyermekkori sérülések hatása a párválasztásra
Ezek az emlékek és tapasztalatok olyan sémákat alakítanak ki, amik tudattalanul is befolyásolják a döntéseinket – például azt, hogy milyen partner mellett érezzük magunkat „otthonosan”. Sokszor olyan embert választunk, aki megerősíti ezeket a korai tapasztalatokat, még akkor is, ha ezek valójában nem tesznek jót nekünk.
A szakértő hívja fel a figyelmet, hogy a sématerápia szerint a gyermekkori tapasztalatok alapján alakulnak ki olyan mentális minták, amelyeket „korai maladaptív sémáknak” nevezünk. Ezek a minták meghatározzák, hogyan látod magad, másokat és a világot. Az sem elhanyagolható szempont, hogy nemcsak a környezet – például a szülők vagy az iskolai élmények –, hanem a veleszületett személyiségvonások is befolyásolják ezeknek a sémáknak a kialakulását.
A traumafeldolgozás új iránya: ismerd meg a brainspotting módszert
„A probléma ott van, hogy ezek a sémák tudattalanul irányítanak minket. Addig, amíg nem kezdünk el tudatosan dolgozni rajtuk, újra és újra ugyanazokba a problémás helyzetekbe kerülhetünk. Ez azt jelenti, hogy olyan párt választhatunk, aki ugyanazokat a nehézségeket hozza el, mint amikkel gyerekként szembesültünk. A sémák úgymond harcolnak a fennmaradásért, így ismételhetjük a régi mintákat, amíg nem kezdünk el velük szembenézni” – mondja Buzási -Vég Viktória.
A szakértő szerint az egyik leggyakoribb korai maladaptív séma az érzelmi depriváció. „Ez akkor alakul ki, ha gyermekként nem kapjuk meg az érzelmi szükségleteink kielégítéséhez szükséges figyelmet, törődést, szeretetet vagy megértést. Ez előfordulhat akkor, ha például érzelmileg távolságtartó vagy elérhetetlen a szülő, vagy ha elbagatellizálják a gyermek szükségleteit, nehézségeit – például: »Ne legyél már ilyen érzékeny!«, »Ne hisztizz már!«,. De abban az esetben is kialakulhat ez a séma, ha a szülők élethelyzetükből adódóan nem tudnak olyan mértékben jelen lenni a gyermek életében, mint ahogy arra szükség lenne.”
Aki gyerekként nem kapott elegendő érzelmi figyelmet és támogatást, felnőttként azt a hiedelmet alakíthatja ki, hogy a kapcsolatokban az ő szükségletei nem fontosak. Ennek következtében könnyen lemondhat az elvárásairól, és olyan helyzetekben maradhat, ahol nem kapja meg azt, amire szüksége lenne. Ez akár pszichés problémákhoz és egészségügyi gondokhoz is vezethet. Ráadásul gyakran vonzódik olyan partnerekhez, akik érzelmileg elérhetetlenek, és nem képesek figyelmet fordítani az ő igényeire.
Az önfeláldozás csapdája
„Egy másik séma az önfeláldozás séma, ami akkor alakul ki, ha a gyermek azt tanulja meg, hogy mások szükségletei mindig fontosabbak, mint a sajátjai. Ez kialakulhat például akkor, ha a gyermek dolga a szülő fizikai és érzelmi szükségleteinek betöltése, miközben a saját szükségletei háttérbe szorulnak – ezt hívjuk parentifikációnak.
De ide tartozik az is, amikor a szülők csak akkor mutatnak szeretetet, ha a gyermek a kedvükre tesz és mások igényeit előtérbe helyezi. És még valami, ami nagyon fontos: amikor a gyermek azt tanulja meg, hogy ha a saját igényeit helyezi előtérbe, akkor önző, és ezért rosszul kell éreznie magát” - mutat rá a pszichológus.
Az önfeláldozó séma: több nőt érint, mint gondolnánk
Aki ezzel a sémával él, hajlamos elnyomni a saját szükségleteit, mert fél attól, hogy másokat terhel velük. Gyakran úgy érzi, ha a saját igényeit figyelembe veszi, akkor önző. Emiatt inkább mások boldogságát helyezi előtérbe, miközben önmagát feláldozza – ez hosszú távon érzelmi kimerültséghez vezethet. Az ilyen emberek gyakran olyan párkapcsolatba kerülnek, ahol a másik visszaél az áldozatkészségükkel, vagy olyan partnert választanak, aki „megmentésre szorul”.
Miért ismételjük a régi hibákat a szerelemben?
„A sémák miatt hajlamosak vagyunk a megszokott, még ha káros mintákat is választani, mert félünk a változástól” – magyarázza Buzási-Vég Viktória. Egy nő például, aki gyerekkorában nem kapott elég szeretetet, könnyen választhat érzelmileg elérhetetlen partnert, mert ez az ismerős dinamika számára biztonságérzetet kelt. Tudattalanul próbálhatja pótolni a gyermekkori hiányokat, de ez legtöbbször nem vezet sikerre, inkább megerősíti a már meglévő sémát: „nem vagyok szerethető” vagy „úgysem figyelnek rám”.
A szakértő kiemeli: „Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a választások nem tudatos döntések, hanem mély, belső érzelmi hajtóerők eredményei.” A sématerápia segít megérteni, hogy a visszatérő párkapcsolati minták nem véletlenszerűek, hanem mélyen gyökerező, gyermekkori tapasztalatokból táplálkoznak.
Erotika a festővásznon: meztelenség, mint mondanivaló Fülöp Luca művészetében
Az érzelmi depriváció vagy az önfeláldozás mintái tudattalanul hatnak a választásaidra, és könnyen vezethetnek ismétlődő, akár romboló kapcsolati helyzetekhez. A változás első lépése a tudatosság: felismerni, milyen séma irányít, és milyen korai élmények állnak a háttérben. A terápia segítségével fokozatosan lehetőség nyílik ezeknek a mintáknak az átírására. Bár ez hosszú és sokszor nehéz folyamat, elvezethet ahhoz, hogy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat alakíts ki.