előfizetésem
Hírlevél
Az olasz filozófia, ami csodát művel a mentális egészségeddel és az emésztéseddel
A rohanó világunkban egyre ritkábban élünk meg valódi pillanatokat. Ez az élet minden területére igaz. Az étkezés, ami régen közösségi élmény, családi szertartás, sőt, egy ünnep volt, mára gyakran háttértevékenységgé silányul, valami, amit „csak letudunk”, miközben e-mailekre válaszolunk, vagy újabb sorozatrészt indítunk el. Itt jön a képbe a „slow food” mozgalom, amely egyre nagyobb teret nyer világszerte: nem véletlenül.
A McDonald’s és más gyorséttermek térhódításával a 20. század második felétől kezdve egyre inkább elterjedt az a felfogás, hogy az étkezésnek gyorsnak, praktikusnak és hatékonynak kell lennie. Ez azonban nemcsak az ételek minőségére, de a mentális egészségünkre is rányomja a bélyegét. Szinte mindenki letudja az ebédszünetet 10 perc alatt, és jó esetben valóban csak az étkezésére figyel, rosszabb esetben azt a számítógép előtt fogyasztja el vagy rohan közben az utcán. Mindez negatívan hat a testünkre és a lelkünkre egyaránt.
Egy korábbi tanulmány szerint az emberek 60%-a legalább hetente háromszor képernyő előtt eszik, legyen az tévé, számítógép vagy telefon. Megállapították, hogy akik evés közben digitális eszközöket használnak, hajlamosabbak túlevésre, és alacsonyabb szintű elégedettséget élnek meg az étkezések után. Ennek oka, hogy megoszlik a figyelem, ezért az agy kevésbé érzékeli a teltségérzetet, ráadásul még az étel élvezeti értéke is csökken.
A slow food gyökerei: egy olasz válasz a globalizációra
Az olaszok mindig tudták, hogy mit és hogyan érdemes enni. A slow food mozgalmat is egy olasz, pontosabban Carlo Petrini alapította 1986-ban, válaszul arra, hogy egy McDonald’s étterem nyílt meg Rómában, a Spanyol lépcső közelében. Petrini nem egyszerűen ezzel akart tiltakozni a gyorséttermek ellen, hanem sokkal inkább egy olyan filozófia mellett állt ki, amely az étkezést tudatos, közösségi és kulturálisan gazdag tevékenységként fogja fel. Ezt ő és persze az egész ország nagyon jól tudta.
Elszáguld melletted az élet és bedarálnak a mindennapok? A slow living lehet a megoldás
A mai napig is közösségi élménynek számít, ahol az egész család, a rokonok és barátok szinte naponta összeülnek, és együtt étkeznek. A Slow Food International mára több mint 150 országban van jelen. A szlogenjük a „jó, tiszta és igazságos” étel. Azaz legyen ízletes, fenntartható módon előállított és méltányos körülmények között megtermelt. Ez utóbbi szintén kevés helyen adatik már meg, hiszen amellett, hogy mindent permetezünk, olyan emberekkel szedetjük le, termeljük be az alapanyagokat, akiknek ez az egyetlen megélhetési forrása.
Amivel összességében nem lenne baj, ha rendes fizetést kapnának érte. Jellemzően azonban szinte semmire nem elég az a pár dollár, amivel kiszúrják a szemüket.
Mit is jelent a slow food a hétköznapokban?
A slow foodra nem kell drága vagy bonyolult dologként gondolni. A lényeg az odafigyelés. Lassítsunk le, kapcsoljuk ki a tévét, tegyük félre a telefont és a laptopot, és adjunk időt magunknak, hogy valóban megízleljük azt, amit eszünk. A tudatos étkezés, azaz a mindful eating gyakorlása során a figyelmünket teljes egészében az ételre irányítjuk: az ízekre, az állagra, az illatokra, a falatok ritmusára. Számos vizsgálatot végeztek azzal kapcsolatban, hogy a tudatos étkezés nemcsak a testsúly szabályozásában segíthet, hanem csökkentheti a stresszt és javíthatja az emésztést is.
Gyakran ugyanis alábecsüljük, hogy mennyit is számít a figyelem. Amennyiben evés közben a telefonunkat nézzük, az nemcsak a fizikai jóllakottság élményét csökkenti, hanem a társas kapcsolatokat is háttérbe szorítja. Megfigyelték, hogy azok a családok, amelyek rendszeresen együtt vacsoráznak képernyő nélkül, erősebb érzelmi kötődést mutatnak, és a gyermekek körében alacsonyabb a depresszió és a szorongás előfordulása. Emlékszem, hogy régebben a szüleim nem engedték, hogy egyedül egyek a szobámban.
Sőt, szinte tilos volt bevinni bármit is, aminek persze a fő oka az volt, hogy mindent kiöntöttem volna a szőnyegre. Bár akkoriban a képernyő előtt étkezés nem okozott akkora gondot, maximum a tévé előtti fogyasztás jelenthetett problémát, ennek ellenére szigorúan fogtak. Minden reggel együtt fogyasztottuk el a nap első étkezését, emellett vacsorához is közösen ültünk le az asztalhoz, beszéltük meg a napi történéseket. Már egészen kicsi koromban is.
El sem tudom képzelni, hogy mit éreznek és gondolnak ma a gyerekek, ha ez nem történik meg. Bármilyen étkezésről is van szó, igyekszem nem használni semmilyen eszközt, nincs ebéd közbeni munka, e-mail vagy YouTube videó sem. Maximum az olvasás jöhet szóba. Más tészta persze a kávéfogyasztás, azt már engedélyezem magamnak napközben a gép előtt. Bár valószínű, hogy ez sem a legjobb választás.
Slow living: A tökéletesség hajszolása kiégéshez vezet, ezért keresik egyre többen a lelassulást - szakértőkkel beszélgettünk
Kulináris élmény kontra kalória-bevitel
A slow food problémája nem csak a fogyasztásnak a módjáról szól, hanem az ételhez való viszonyunk újradefiniálásáról is. Ahelyett, hogy csak tápanyagforrásként tekintünk az ételre, újra felfedezhetjük benne a kreativitást, a kultúra és az öröm forrását. Nekem ez speciel főleg utazások alatt adatik meg, amikor tényleg csak az étellel, a különleges alapanyagokkal, az ízek összhatásával foglalkozom. Itt képes vagyok lelassulni, nem csak befalni az ételt, hogy aztán mehessek is tovább.
Talán mondani sem kell, hogy ilyenkor mindig jobb az emésztésem, mert lassan fogyasztom el a reggelit, az ebédet és a vacsorát, van időm arra, hogy mindent megrágjak, majd megemésszek. Egy francia vizsgálatból kiderült, hogy azok, akik hosszabb időt szánnak az étkezésre, és az ételt élményszerűen fogyasztják, általában vékonyabbak, mint azok, akik gyorsan és figyelmetlenül esznek, annak ellenére, hogy esetleg több kalóriát visznek be egy-egy alkalommal.
A slow food filozófia tehát része egy tágabb, „slow living” irányzatnak, amely az étel minden területén a tudatosságot, az egyszerűséget és az értékek újraértékelését hirdeti. Nem az a cél, hogy mindent lelassítsunk, hanem hogy tudatosabban válasszuk meg, mire szánunk időt. Az étkezés pedig éppen az a tevékenység, amely kiváló kiindulópont lehet: minden nap csináljuk, ráadásul alapvető szükséglet, miért ne lehetne belőle is egy élmény?
Lassú és figyelmes étkezés
Felmerült benned a kérdés, hogyan valósíthatnád meg mindezt? Hogyan tudnád tényleg képernyőmentessé tenni az étkezéseidet? Az első és legfontosabb, kapcsolj ki mindent. Már ez az egy lépés is jelentősen növelheti az étkezések minőségét. Érdemes lehet továbbá társaságban étkezni, családi vacsorákat vagy baráti brunchokat tartani, hiszen az étel mindig közösségben ízlik a legjobban. De, ha ez nem valósítható meg, akkor jó megoldást jelenthet az is, hogy kizárólag a konyhaasztalnál étkezel.
„Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted” - így hatnak ránk a gyermekkori szabályok
Ne vidd be a tányért a nappaliba vagy a hálószobába. A telefon maradjon a konyhán kívül, így nem lesz mihez nyúlni két harapás között. Még fontosabb, hogy készíts saját ételeket, hiszen tudniillik, hogy a két kezünkkel készült fogásokkal más viszonyt alakítunk ki. Értékeljük az alapanyagokat, az időt, amit belefektettünk, nem beszélve arról, hogy így rengeteg pénzt és kalóriát takaríthatunk meg. Utóbbit persze csak akkor, ha egészséges dolgokból főzünk. Ha mindez megvan, akkor lassítsunk le, próbáljunk meg minden falatban valami újat felfedezni.
A slow food filozófia nem egy újabb hóbort, hanem egy válasz a globális problémára: az elidegenedésre, a kapkodásra, a kapcsolatok megszűnésére. A megoldás azonban egyszerű: lassítsunk le. Egy falat íz, egy pillanat csend, egy mosoly az asztalnál, lehet, hogy pont ezek hiányoznak az életünkből, hogy boldogok lehessünk.