Annyit panaszkodunk, hogy az már az egészségünkre is károsan hat

Panaszkodunk a villamoson, a buszon, az orvosi rendelőben, a boltban, a vasárnapi asztalnál, talán azt is mondhatjuk, hogy beivódott a kultúránkba, és egyfajta összekötő kapocsként szolgál embertársainkkal. De vajon lehet negatív hatása is hosszútávon?

Az ember gyakran panaszkodik, amikor negatív élmény éri, annak érdekében, hogy azonnali feszültségoldást érjen el. Amikor valaki elpanaszolja sérelmét, az adott pillanatban enyhülést hozhat, mert a negatív érzelmeket így „kivetíti” a környezetre. Ugyanakkor a folyamatos panaszkodás nem vezet a probléma megoldásához, sőt, a negatív gondolkodás spiráljában rögzítheti az egyént, akadályozva a konstruktív változást.

A krónikussá vált panaszkodás nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is káros lehet: a negatív energia és pesszimizmus gyakran átterjed a környezetre, így a panaszkodó viselkedés akár a párkapcsolat vagy a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok romlásához vezethet. De hogyan hat a rendszeres panaszkodás a csoportdinamikára és a közösségi normákra? Más kultúrák hogyan értelmezik és kezelik a panaszkodást? Milyen önsegítő vagy terápiás módszerek bizonyultak hatékonynak a panaszkodás átalakításában?

Így alakítják a sorsunkat a hétköznapok Lady Whistledownjai – pszichológus mesélt a pletyka erejéről

Ezekre a kérdésekre egy, az MBCT (mindfulness-alapú kognitív terápia) technikájával is dolgozó segítő szakember, Takács József pszichológus, MBCT tanár adta meg a választ. „Ha a közösség tolerálja, vagy szívesen vesz részt a panaszkodásban, illetve nem tudatos ennek hatását illetően, akkor pont olyan, mint az ásítás, azaz ragadós. Persze közben mindenki kifárad és az élet egyre nehezebbnek tűnik. Magas stresszt, szorongást és depressziót hozhat, és a közösség negatívan értékeli az őt körülvevő világot.

Könnyen nehezteléshez is vezethet, a szerencsésnek, kivételezettnek címkézett egyénekkel vagy csoportokkal szemben.” Hozzátette, hogy a panaszkodás izolációt és passzivitást hozhat, az előszobája az önsajnálatnak is. „Az önsajnálat persze valahol kielégítő is, egyfajta szimpátia a saját szenvedéseinket illetően, feszültséget vezetünk le vele, de sajnos a magunk kárára. Ami hiányzik belőle, az az együttérzés, mert az magában foglalja a szándékot is, hogy cselekedjünk magunk vagy a másik érdekében, ezáltal csökkentve a szenvedést.”

Kultúránként eltérő

Takács József elmondása szerint a panaszkodás individualista társadalmakban, például Európában vagy Észak-Amerikában inkább tolerált, mint kollektivista kultúrákban, például a Távol-Keleten, ahol a harmóniát nagyra értékelik, ezért kevésbé toleránsak vele, mert normaszegést jelent. „Individualista társadalmakban is addig tolerált inkább, amíg pozitív változást hoz. Ha passzivitással társul, akkor kevésbé. Hasonlóképpen működik, mint például a nosztalgia: számunkra, Kelet Európában egy pozitív töltetű kifejezés, minden városban néhány ilyen vendéglátóhely, miközben angol nyelvterületen ez egy negatív jelentésű kifejezés, a múltba való fájdalmas visszavágyódást értik rajta.

A panaszkodás átalakításában fontos lépés hiedelemrendszereink, a belső beszédünk tudatosítása és felismerése. A tudatos jelenlét különösképp segíthet tetten érni pl. a "nekem semmi sem sikerül" típusú túláltalánosításokat, és más kognitív torzításokat. Az önegyüttérzés gyakorlása kimondottan hatékony eszköz, úgy az érzéseink érvényesítésében, mint a felelősségvállalásban. Bármilyen terápia segíthet megérteni a szenvedésünk okát, miközben eszközöket is kapunk és felelősséget is vállalunk a jólétünkért.”

A mentális problémák még mindig tabunak számítanak, pedig a transzgenerációs traumákkal érdemes szembenézni

Megküzdési technikák

A különböző kultúrák egyéni és csoportos szinten is számos hatékony technikát dolgoztak ki, amelyek célja az érzelmi konfliktusok, a negatív gondolatok és a panaszok konstruktívabb kezelésének támogatása. Legyen szó párterápiáról, családterápiáról vagy egyéni coachingról, a lényeg az, hogy felismerjük a kialakuló érzelmi mintákat, majd tudatosan lépjünk túl rajtuk – akár a gondolkodás átkeretezésével, akár a mindfulness és az önreflexió rendszeres gyakorlásával.

Az MBCT (mindfulness-alapú kognitív terápia) a panaszkodó, negatív gondolatokkal terhelt személy esetében két fő irányból közelíti meg a problémát:

a tudatos jelenlét fejlesztésén és a gondolatok, érzelmek mátrixos újra értelmezésén keresztül.

Tehát a panaszkodó személlyel úgy dolgozik, hogy először is tudatosítja a negatív gondolatok megjelenését, majd különböző meditatív és kognitív technikákkal támogatja az egyén képességét arra, hogy elválassza magát ezekről a gondolatoktól. Ezzel csökken a panaszkodás gyakorisága és intenzitása, mert az egyén megtanulja elfogadni a negatív élményeket úgy, ahogy azok vannak, anélkül, hogy azokat személyes támadásként élje meg.

Így válik lehetővé, hogy a panaszkodás helyett tudatosan, „észlelő módon” reagáljon az élet kihívásaira, ami hosszú távon nagyban hozzájárul a mentális jóléthez.