A legnagyobb hazugság az önfejlesztésben az hogy mindig jobban kell lenned

Minden reggel azzal kezded, hogy rendbe teszed magad. Arcod, hajad, gondolataid. És minden este úgy fekszel le, hogy nem vagy biztos benne: ez ma elég volt. Az önfejlesztés korát éljük. De mi van akkor, ha nem akarok még jobb, még tudatosabb, még erősebb lenni? Ha nem előrébb mennék – csak mélyebbre? Nem tökéletesedni, csak őszintébben létezni.

A mentálhigiéné ma már alapvető fogalom a lelki egészség megőrzése érdekében. Coachok, pszichológusok, well-being tanácsadók állnak rendelkezésre, hogy segítsenek önmagad legjobb verziójává válni. És ez jó, tényleg az, csak közben valami elcsúszott.

A segítség igénybevétele egyre inkább teljesítménnyé vált. A „dolgozom magamon” státusszimbólum lett. Az „önismereti folyamatban vagyok” egy újfajta társadalmi valuta. És ezzel párhuzamosan nőtt az elvárás is: ha bajod van, csinálj vele valamit. Most, gyorsan, hatékonyan, mintha az élet fájdalma nem lehetne természetes része a létezésnek, csak megoldandó probléma.

„Bármennyire is sikeresnek látszódik az életed, amíg önmagaddal nem kapcsolódsz, addig megmarad az érzés, hogy valami hiányzik. Ha viszont sikerül megállnod, és őszintén, kíváncsisággal, elfogadással fordulni a belső világod felé, akkor – bármit is találsz önmagadban – az önelfogadás miatt megjelenik az önszeretet, öntisztelet is. Ez nagyobb siker, mint amit a külvilágban el lehet érni” – mondja Lévai Lívia coach, szupervizor.

Az nem szabadság, ha minden nap csekkolod az e-maileket, ideje végre megengedned magadnak a pihenést

A XX. század közepéig az emberi lélek működését alig kutatták a széles nyilvánosság számára érthető módon. Freud, Jung, majd a humanisztikus pszichológia (pl. Maslow) kezdték megnyitni a teret, de az igazi fordulópont a 2000-es évek után jött el: a pozitív pszichológia térnyerésével, a coachingipar és az online tanácsadási platformok robbanásszerű terjedésével.

Egy 2021-es Statista kutatás szerint az önsegítő könyvek globális piaca meghaladta a 13,2 milliárd dollárt – és folyamatosan nő. A Google-ön az „how to heal” (hogyan gyógyuljak meg) keresés 2020 és 2023 között 350%-kal emelkedett. Ez nem baj, de érdemes rákérdezni: nem akarunk néha túl gyorsan „megjavulni”?

A megoldáscentrikusság ára

Lévai Lívia felhívja a figyelmet, hogy a gyógyulás nem teljesítmény. Nem mérhető tréningekben vagy házi feladatokban. Sokszor épp az az első lépés, hogy kimondjuk: „Nem vagyok jól – és nem is kell most annak lennem.” Az olyan kérdések, mint a „Még mindig szorongsz? De hiszen már jártál terápiára!”, a „Miért nem vagy még túl rajta?” vagy a „Miért húz le még mindig ez a téma?” csak látszólag törődnek velünk; valójában szégyent keltenek. Azt sugallják, hogy a „nem jobban levés” egyenlő a kudarccal. Hogy aki még mindig fájdalomban van, nem elég ügyes, nem elég tudatos, nem elég erős. Pedig ez nem szégyen.

A coach arra is figyelmeztet, hogy bármit szabad érezni. „Lehetek nem-jól, és ha ezt elfogadom, akkor mélyebb szinten az önelfogadás kezd erősödni. Abbamarad a belső harc önmagammal - és ez az igazi gyógyulás. Az az igazi siker, ha már nem menekülsz önmagad elől. Egy jó szakember először ebben segít.”

Zsáner ide vagy oda, ha a szerelmet keresed, ne egy lista alapján dönts

Nem mindig fejlődni kell

Az őszinteség néha fájdalmasabb, mint a változás. Mert szembenézni azzal, ami van, nem csak azzal, ami lehetne, bátor dolog. És mégis ezt ritkábban választjuk, mint az újabb célokat, újabb technikákat, újabb „kihívásokat”. Pedig lehet, hogy épp arra lenne szükségünk: hogy ne akarjunk jobbak lenni, csak őszintébbek. Ne növekedni akarjunk. Hanem kapcsolódni. Ne fejleszteni magunkat, hanem meghallani, mit üzen a test, a lélek, a csend. Mert a boldogság nem állapot, hanem ritka pillanat.