előfizetésem
Hírlevél
Elakadással küzdesz? Így segíthet a SzomatoDráma túljutni életed nehéz periódusain
Emlékszel még, amikor gyerekkorodban „életet játszottál?” Felvettél egy kötényt, és akkurátusan utánoztad, ahogy édesanyád főz a konyhában, esetleg a kezedbe vetted kedvenc műanyag kalapácsod, és édesapádat mímelted, ahogy a pincében barkácsolt? Nagyjából ugyanezen (különböző szerepek mély átélésének képességén) alapul a SzomatoDráma módszertana is, de ez a játék már nemcsak azzal kecsegtet, hogy felkészít az életre. Több dimenzióban tanúskodik a múltadról, jelenedről, a fizikai, mentális és lelki valóságodról, de megvillanthat előtted egy kívánt jövőképet is. Feltéve, ha hagyod magad vezetni.
„Azt hittem, hogy az elmúlt években áthatolhatatlan falakat húztam fel magam köré. Ma rájöttem, hogy azok korántsem falak, csak függönyök, amiket bármikor el tudok húzni” – foglalta össze tömören az egyik társaim a saját tapasztalatait a Dr. Buda László pszichiáter és a kehidakustányi Evergreen Health medical wellness szálloda, egészség- és életmódközpont első, közös elvonulásán. Ha másból nem, hát ennyiből már jócskán érzékelhető, hogy a szervezők elérték céljukat (amit előzetesen úgy fogalmaztak meg, szeretnék, ha a résztvevők képessé válnának a testi tünetek és betegségek mögött meghúzódó lelki-érzelmi-kapcsolati tényezők felismerésére és megértésére). Az összes jelenlévő gyökeres változáson ment keresztül és – ha tökéletes gyógyulásról nem is, tiszta lapról és új nézőpontokról egytől egyig mindannyian beszámoltunk az elvonulás végén.
A szomatodrámáról dióhéjban
Hanyatt fekszem az Evergreen Health gyönyörű jóga termében: körülöttem gyengéden pislákolnak a gyertyák, kedvesen, védelmezőn ölel körbe az exkluzív környezet. Karjaim szorosan összefogva, és – bár társam mellettem ülve duruzsol a fülembe, mereven bámulok magam elé. Azt kívánom, bár abbahagyná, és inkább szabad mozgásra invitálna. Akkor talán elmúlna a fájdalmam, könnyebb lenne létezni.
Van abban valami szürreális, ha arra kérik fel az ember lányát, hogy „legyen valaki gerince.” (Mint például az idézett esetben.) Esetleg dereka, évtizedek óta alkalmazott fájdalomcsillapítója, belső derűje vagy épp testvére. Az összes szerepben „megfordultam” az Evergreen Healthben tartott, ötnapos elvonulás során, köszönhetően a SzomatoDráma módszernek. A technika lényege (ahogy Dr. Buda László a Mit üzen a tested? című könyvében fogalmaz), hogy „a testünk részeit, szerveinket, sejtjeinket vagy biológiai folyamatainkat a saját képzeletünk segítségével személyesítsük meg, kivetítve a térbe, hogy az érzékszerveink számára közvetlenül megtapasztalhatóvá tegyük a bennünk zajló folyamatokat.”
Bár László és két szárnysegédje, Mayer Márta és Bujtás Ágnes SzomatoDráma szakemberek „játéknak” hívnak minden egyes kört, a Márti által első nap csendben az asztalra helyezett százas zsebkendő és az első szárnypróbálgatások után mindannyiunknak leesett a tantusz: hiába játszunk, a saját sebeinket megvizsgálni, feltépni, meggyógyítani (vagy legalábbis arra kísérletet tenni) sokkal több, mint játék.
Önirónia, humor és elképesztő bátorság szükséges ahhoz, hogy a saját magunk és a(z egyébként korábban ismeretlen) társaink elé tárjuk a lelkünk legféltettebb, sokszor tudattalanul hordozott csomagjait és kísérletet tegyünk annak kibontására. A „hogyan” persze, már egy egészen más kérdés.
A traumafeldolgozás és a képzőművészet összefonódása egy izgalmas önismereti utazás kezdete
A megszemélyesítés ereje
Ahogy minden folyamat, úgy a SzomatoDráma is a probléma felvetésével kezdődik. Az Evergreen Healthben tartott elvonuláson (amelyen rendszerint délelőtti és délutáni „foglalkozásokon” találkoztunk) a négyes fogatunk egy tagja ragadta magához a szót (így ő lett az aktuális játék főszereplője) és vázolta fel mindazt, ami épp foglalkoztatja, és amit fontosnak tart azzal kapcsolatban. (Mindezt – természetesen – a szakemberek gyengéd vezetésével.)
Ezt követően lehetősége nyílt arra, hogy megalkosson egy élő „szoborcsoportot”: ebben a fázisban jó, ha az érintett úgy helyezi el a térben a történetének szereplőit, különböző karaktereit, ahogy belső világának szóban forgó részletét elképzeli. (Ehhez minket, a társait hívta segítségül, hogy – például – jelenítsünk meg egy-egy bajos testrészt, vagy – átmenetileg – vegyünk magukra egy érzet, esetleg érzelem szerepét.)
Megvan az a pillanat, amikor a színházban felmegy a függöny, elhalkul a közönség és elindul a darab? Csendes, szent momentum ez, amikor az ember pisszenni sem mer, nehogy megzavarja a színészek munkáját. Hasonló játszódik le a SzomatoDráma során is, azzal a különbséggel, hogy a szereplők nem egy előre megírt forgatókönyv alapján mozognak, beszélgetnek vagy kerülnek konfliktusba. „Mindössze” annyi a feladatuk, hogy engedjék, hogy hasson rájuk a helyzet és megérezzék a spontán születő impulzusokat, amely alapján megindul közöttük a kommunikáció. (Ebben a fázisban egyébként minimum Oscar-díjas alakítások születnek.)
Bár főszereplőként önmagában az is felkavaró, amikor kívülről, nézőként szembesülünk a veszekedő sejtekkel, vagy régóta fájlalt szerveinkkel, ez szinte egy pillanat alatt alakul át olyan megrendítő jelenetté, amely még durvább felismeréseket hoz
. (Különösen akkor, amikor főszereplőként belépünk az egyik szerepbe és elkezdünk interakcióba lépni a különböző karakterekkel.)
Családon belüli évtizedes viszályok, transzgenerációs örökségek, lerendezetlen feszültségek, fájdalmas emlékképek és felszakadni kívánó sebek bukkannak elő a gondosan megformált, izgő-mozgó szoborcsoport interakcióiból, míg a játék során – előbb-, vagy utóbb – eljutunk valamiféle feloldáshoz. („Többnyire a kimondás, az érzelemkifejezés, a megbocsátás és elengedés aktusain keresztül,” – írja Dr. Buda László a már emlegetett kötetben.)
Akár sikerül feloldani ezeket a konfliktusokat, akár nem, a szakemberek rendre a harmóniateremtés felé terelik a játékot: a főszereplő minden esetben lehetőséget kap arra, hogy olyan konstellációba helyezze a már emlegetett szoborcsoportot, amely számára befogadható, kellemes és – hosszú távon – jó érzésekkel tölti fel.
A traumafeldolgozás új iránya: ismerd meg a brainspotting módszert
A SzomatoDráma egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy nemcsak a főszereplőben történik feloldozás, hanem a résztvevőkben is. Az még csak hagyján, hogy rendre olyan szerepek találják meg az embert, amelyet rá szabtak (a magam részéről egy idő után már arra is ráéreztem, melyik szerepet fogja a társam rám osztani), de az eljátszandó szerepnek a számára is van valamiféle mélyebb mondanivalója. (Miután például egy társam játékában a „belső derű” szerepét játszottam, rájöttem, hogy nem kell „megerőszakolni magam” a boldogsághoz: a derű a legcsekélyebb pillanatokban is ott van és örömmel lép be az életembe. Mindenféle erőlködés nélkül.)
Gyógyít, de hogyan?
Aki valaha megpróbálta már újjáépíteni magát bármiféle kórházban, nagyon jól tudja, hogy a környezet legalább ugyanolyan fontos tényező a gyógyulásban, mint a célzott kezelés. Az Evergreen Health exkluzív közege, regionálisan és európai mércével is kiemelkedő szolgáltatásai (a centrumban a nyugati- és a keleti orvoslás innovatív vizsgálatai is megtalálhatók, de a preventív jellegű gyógyászat, genetikai vizsgálatok és öregedés elleni kezelések is fellelhetők az ajánlataik között) nemcsak a pihenésre, hanem a megújulásra is lehetőséget teremtenek. (És akkor a szívélyes, szó szerint értendő vendéglátást még meg sem említettem.)
A központ és Dr. Buda László idén még két alkalommal (július 3-6. között, és – előre láthatólag – novemberben) indítanak egy-egy elvonulást, amely László további köteteinek – Mit üzen a lelked? Mit üzen az életed? – tematikáján alapul és az egészséges létezést tűzte ki céljául.
A helyszín mellett (természetesen) a SzomatoDráma hatásai sem elhanyagolhatók: a módszer ugyanis nemcsak a jógateremben berendezett „színpadon” fejti ki a hatását. Bár az átélt érzelmek először egy elszabadult ménes erejével vágtatnak végig az emberen, ez még csak a kezdet: a katarzisból származó tapasztalatok a hétköznapi krízis helyzetekben újra felbukkannak, ám már korántsem a bántó, hanem az „átírt” formájukban. („Aha, ez épp olyan szituáció, mint amiről a játékom szólt. Hogy is lett vége annak a szcenáriónak?” – gondolkodtam el magamban egy héttel az elvonulás után, amikor épp ugyanolyan krízishelyzetben találtam magam, mint amit „problémásként” fémjelezve vittem be a SzomatoDráma-csoportba.)
Igenis kell a múltat bolygatni - egy Disney-mese is segíthet a transzgenerációs traumáiddal való munkában
Dr. Buda László szerint „a SzomatoDráma felépítése lehetővé teszi, hogy azokat az összefüggéseket, amelyek a játék első szakaszában feltárulnak előttünk, aktív, cselekvő módon rendezzük újra magunkban a saját gyógyulásunk érdekében.” A pszichiáter könyvében kifejti: míg az első gyógyító mozzanat egyértelműen az eltemetett érzelmek átéléséből fakad (nem véletlenül érkezett Márti egy százas zsebkendőcsomaggal a központba), addig a másik, fontos pont az önmagunkhoz való viszonyunk, és a játék során megjelenő, fontos kapcsolataink rehabilitációja, pozitív érzelmekkel való feltöltése.
A belső világ „kivetítése”, a fájdalmas gócpontok megszemélyesítése, a rég eltemetett érzelmek újra élése és feloldozása olyan AHA-élményekkel és gyors eredményekkel járnak, amelyek – a bevezetőben emlegetett – függönyként lebbentik fel a fátylat a tudatalattinkban cipelt traumákról. Bár a mai világban hajlamosak vagyunk eltagadni a fájdalom szükségességét, tény: csodás dolgok születhetnek a negatív érzelmek átéléséből. Az ilyesfajta gyógyulás pedig csodásabb formát ölthet, mint ahogy azt valaha elképzelted!