Innen tudhatod, hogy a párkapcsolati szorongás tetőfokán mégis a megfelelő ember mellett vagy

Az ideális partner kiválasztása során nincs jobb iránytű a saját önismeretünknél. Sokan mégis előbb aggódunk azon, hogy vajon mi megfelelünk-e a másiknak, mint azon, hogy egyáltalán tetszik-e nekünk az adott férfi. Titokban arról álmodozunk, hogy végre minket is kiválasszon egy herceg, de ezzel a mentalitással eltávolítjuk magunkat a képletből, mielőtt még felismerhetnénk, hogy mik is a valódi vágyaink.

„Honnan tudhatom, hogy a megfelelő ember mellett vagyok?” – tettem fel kétségbeesetten a kérdést egy workshopon, ahol a párkapcsolati szorongás oldása volt a téma. A válasz nemcsak tükröt mutatott, amelyben tisztábban láthattam a saját elakadásaimat, de ahhoz is hozzájárult, hogy végre változtassak az életemen.

Gencsy Gyöngyi trauma-informált kapcsolati mediátor és coach, a Jól kötődni podcast házigazdája szerint ha a fenti kérdésre egy lépésről lépésre haladó útmutatást várunk, akkor csalódni fogunk, ennél ugyanis egy sokkal árnyaltabb és összetettebb témáról van szó. Nem létezik kipipálandó csekklista, amiből megtudhatjuk, hogy a megfelelő ember mellett vagyunk-e vagy sem. Ez a kérdés kifelé irányul, a másikat vizsgálja, pedig a választ magunkban kell keresnünk.

A traumák feldolgozása időt, távolságot igényel – Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval

Képzeljünk el egy ipari méretű reflektort, amellyel kétségbeesetten pásztázzuk a külvilágot, hogy aztán belül igazodni tudjunk hozzá. Amikor azon kattogunk, hogy alkalmas ember mellett vagyunk-e vagy sem, vagy hogy mi elég jók vagyunk-e a másik számára, az nem jelent mást, mint hogy a szorongásunk átvette felettünk az irányítást. Hogy fény derüljön arra, kik is vagyunk valójában, mi a jó nekünk, és egyáltalán mit várunk egy párkapcsolattól, befelé kell fordítanunk ezt a reflektort.

Érzelmi hullámvasút

Szorongó-ambivalens bizonytalan kötődési mintázattal rendelkező nőként néha csak örülnénk, ha valaki kívülről elmondaná, mégis mi szerint kellene eldöntenünk, hogy egy kapcsolat jó-e vagy sem. Nem tudunk lehorgonyozni, nehezen találjuk a középpontunkat, nincs meg a tengely, ami mentén a világot szemlélhetjük – viharos hullámok vannak, bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Nincs más választásunk, mint megállni, lélegezni és befelé koncentrálni – nekem mire van szükségem?

Természetesen elkezdeni befelé forgatni a reflektort egyáltalán nem könnyű, hiszen az idegrendszer is rá van hangolódva a bizonytalan kötődési stílusra, így idővel az éberség és a szorongás ismerős állapottá válik. Az agyunk márpedig előbb választja az ismerős poklot, mint az ismeretlen mennyországot. Ha gyerekként éberen kellett figyelnünk a környezetünk hangulatingadozásaira, akkor ha találunk is egy nyugodt párt magunk mellé, lehetséges, hogy unatkozni fogunk a kiszámíthatóságban.

Felismerni a működést

Egy párkapcsolat tükrén keresztül nagyon jól tudunk dolgozni önmagunkon. Gencsy Gyöngyi arra biztat, hogy nézzük meg, hol vagyunk elégedetlenek: mi nem működik, mi az, ami triggerel? Amikor például a szerelmünk figyelmét elvonja egy üzenet, miközben épp a napunkról mesélünk neki, előfordulhat, hogy az idegrendszerünk az érzelmi adattárát fellapozva arra a következtetésre jut, hogy erre az emberre nem lehet számítani, mi pedig nem is vagyunk fontosak, megint nem törődnek velünk.

Egy hétig minden nap telefon nélkül mentem sétálni, megszenvedtem, de csak ajánlani tudom

„Az önmagamhoz való kapcsolódást és a reflektor befelé fordítását az segíti, ha nem azt mondogatom, hogy igen, én egy szorongó kötődő vagyok, hanem azt kérdezgetem, hogy mi okoz nekem feszültséget, és ezt a feszültséget hogyan tanultam meg kezelni.” – véli a szakértő. A fenti példánál maradva vizsgáljuk meg, honnan ered a sérelem, és mi az ösztönös válaszunk rá – felháborodva ráborítunk mindent a másikra, esetleg sértődve elvonulunk, vagy lefagyunk? Ezeknek a dinamikáknak sosincs nyertese.

Szabad együttérezni

Amikor szorongás által vezérelt reakciót adunk a párkapcsolatunkban, akkor az kapcsolati szinten nem visz előre, de nagyon fontos, hogy ne szégyenítsük meg magunkat érte. „Ekkor egy biztonságot kereső működés aktiválódik, melynek során vagy nekimegyünk a veszélynek, vagy kimenekülünk a helyzetből. Fontos, hogy ezt elméletben értsük, mert akkor a saját önbántásunk helyett együttérzéssel tudunk fordulni a szorongó működésünk felé.” Az ítélkezés csak megrekesztene az állapotban.