előfizetésem
Hírlevél
Sokan elveszítik a barátaikat, amikor kialakul egy párkapcsolatuk, de nem kell, hogy így legyen
A szerelem az egyik legszebb dolog az életben. Természetes, hogy amikor egymásra találunk a társunkkal, hirtelen az egész világ megszűnik létezni körülöttünk, de ha nem vigyázunk, ez akár a barátságaink kárára is mehet. Hogyan tartsuk meg az egyensúlyt a párkapcsolat és a baráti kapcsolatok között? Erre kerestük a választ.
A párkapcsolati elakadásaink megértéséhez mindenekelőtt érdemes ránéznünk a kötődési mintázatunkra, hiszen ez fogja megvilágítani, mit is jelent számunkra párkapcsolatban lenni, hogyan tanultunk meg kapcsolódni, milyen hiedelmeket hozunk magunkkal, és egyáltalán miért fordulhat elő, hogy a partnerünkkel való összeolvadás érdekében akarva-akaratlanul is kizárjuk a barátainkat a képletből.
Gencsy Gyöngyi trauma-informált kapcsolati mediátor és coach, a Jól kötődni podcast házigazdája szerint a klasszikus gyerekjáték példájával élve, ha a környezetünk kiskorunkban kellő érzékenységgel tudott ránk hangolódni, kíváncsi volt arra, hogy kik vagyunk valójában, akkor meg tudtuk tartani az eredeti formánkat, és így kerülünk be később egy párkapcsolatba is. Ha nem így történt, lehet, hogy az eredeti szívecske formánk addig súrlódott, míg háromszög nem lett.
Kicsiként megtanultuk, hogyan kapcsolódjunk háromszögként, és évekkel később is ezen a módon fogunk párkapcsolatot létesíteni, míg el nem kezdünk dolgozni az önismeretünkkel. Bevonzottam – szoktuk mondani, de tulajdonképpen arról van szó, hogy ha azt tanultuk meg, hogy háromszögként passzolunk egy házba, akkor azt a házat fogjuk keresni, amelynek háromszög formájú a bejárata. A kapcsolódás vágya a legerősebb, túlélési ösztön által vezérelt vágy, ami legyőzi az önazonosságot.
A barátainkkal együtt önmagunkat is elveszíthetjük
„Jó volna, ha időben edukálnának minket, hogy tudjuk azt, hogy a párkapcsolatoknak is megvan a maga természetes fejlődési ritmusa.” – véli Gencsy Gyöngyi. Ez a megismerkedéssel kezdődik, amit klasszikusan a rózsaszín köd vagy a mézeshetek szakaszának szokás nevezni. Ekkor még minden nagyon izgalmas, és idealizáljuk a másikat. A szorongó-ambivalens bizonytalan kötődési mintázattal rendelkező nők nagyon szeretik ezt a varázslatos időszakot, mert megkapják a közelség intenzitását.
Kutatások bizonyítják: a barátság sokkal fontosabb az életedben, mint egy szerelem
Már ebben a szakaszban megindulhat az a folyamat, amelynek során a barátokat egészen közel helyezzük a parkolópályához, pontosan azért, mert tudattalanul aktivizálódnak a gyermeki hiányosságaink, és azt várjuk, hogy a kielégületlenségeink most végre beteljesülhetnek ebben a kapcsolatban – végre látva vagyok, végre fontos vagyok, végre engem választanak. „Ez egy olyan erős beszippantó élmény, amellyel sajnos nem tud versenyre kelni egy baráti kapcsolat.”
Míg az összeolvadás kiapadhatatlan örömforrás a szorongó számára, a következő természetes szakaszban kopogtat a valóság az ajtón, és megérkezünk a szürkébb hétköznapokba. Nem kell elkerülőnek lenni ahhoz, hogy a másikban megszülessen az igény, hogy csinálja a maga dolgát is. Ez nem rossz, ez nem gond, a szorongó mintázattal érkező azonban elutasításnak éli meg. Ekkor lehet, hogy nem is tudja felvenni a kapcsolatot a külvilággal, mert annyira túlpörög a kapcsolati szorongása.
Amennyiben el is kezdi felvenni a kapcsolatot a barátnőivel, nem garantált, hogy egészséges módon fogja ezt megtenni. „Ezek a kapcsolatok gyakran nem hozzáadnak az életünkhöz, hanem ventillálásra, a feszültség enyhítésére kezdjük használni őket, mert magunkban nem találjuk a stabilitást, nem látjuk tiszta szűrőn keresztül a párkapcsolatunkat.” – hívja fel a figyelmet a szakértő. Ha nem egy érett barátnő ül a matchánk túloldalán, akkor lehetséges, hogy a beszélgetés végül játszmákra gerjeszt.
Egészséges kapcsolatokhoz egészséges önismeret kell
Az igazi támogatás az egyensúly keresése és fenntartása során, ha lehorgonyzunk önmagunkban, és megtaláljuk a kivezető utat a félelemvezérelt működéseinkből. Tiszta szűrőn keresztül a saját igényeinkre hangoltan tudjuk majd meghatározni, hogy milyen mértékben van szükségünk a párkapcsolatunkra, és milyen mértékben a baráti kapcsolatainkra. Ehhez meg kell ismernünk, hogy a párkapcsolaton kívül hogyan tudjuk megélni önmagunkat, de ez egy szorongónak nem mindig egyszerű.
Gencsy Gyöngyi szerint a szorongó-ambivalens bizonytalan kötődési mintázat alapvető beállítása, hogy „én nem vagyok oké, de a kapcsolat oké”, tehát „nekem kell egy kapcsolat ahhoz, hogy én okénak érezhessem magam”. Ezt az elvet követve, ha a párkapcsolatban hullámzik a hajó, akkor a szorongó mindent elkövet azért, hogy kiegyensúlyozottság legyen. „Ez általában azt szokta jelenteni, hogy elfojtom magam, tehát saját magamról mondok le, vagy mindenről, ami a párkapcsolaton kívül van.”
A férfi-nő barátságok szépsége abban rejlik, hogy két különböző energia találkozik
A szakértő szerint fontos, hogy önismereti úton át tudjuk dolgozni magunkban ezt a mintázatot, hogy ne csak a párkapcsolaton vagy közeli kapcsolatokon keresztül definiáljuk magunkat, hanem először forduljunk befelé, és határozzuk meg önmagunkat. „Azt szeretem javasolni ilyenkor, hogy merjünk ott maradni a nehéz élményeinkkel, mert azok lesznek a legnagyobb fejlődési pontjaink, azokon keresztül fogjuk meglátni, hogy mi is az, amit eddig megpróbáltunk elfedni vagy kikerülni.”
A támogató női kapcsolódás mítoszai
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sok nőnek nincs is közeli barátja, vagy nehézséget okoz számukra a női barátságok ápolása. „Szerintem nagyon sokan női kapcsolatokban sérültünk meg, női kapcsolatokból hozunk magunkkal olyan élményeket, amik fájdalmasak, és esetleg feldolgozatlanok.” – emlékeztet a coach. Ez lehet az anyával való kapcsolat, egy testvéri kapcsolat, vagy egy tágabb családban értendő női mintázat, amelyben generációról generációra adjuk át egymásnak a rivalizálást.
„A legjobb barátnő mítoszát is érdemes picit átgondolni, mert az összeolvadtság élmény keresése nagyon könnyen le tud csapódni a legjobb barátnőségben.” Ezért is fontos az önismereti munka, mert fejlődünk és érünk általa, és akkor a barátság fogalmát már nem biztos, hogy az fogja kimeríteni, hogy össze legyünk kötve valakivel, hanem hogy úgy tudjunk időt tölteni egymással, ahogy az kielégítő mindkettőnk számára, hiszen
a baráti kapcsolataink ugyanúgy a biztonság keresése köré szerveződnek.
Ha a női családtagok nem modelleztek egy szeretetteljes női kapcsolódást, ahol láthattuk és megtapasztalhattuk volna a támogatást, akkor azt ugyanúgy meg kell gyászolni. Legyen szó baráti vagy párkapcsolatról, a bennünk lévő űr megismerése és betöltése az, ami sokkal önazonosabb kapcsolódásokhoz fog bennünket vezetni. Minden velünk kezdődik – ahogy szép lassan kapcsolatba kerülünk a belső világunkkal, meg fognak érkezni a számunkra megfelelő emberek is az életünkbe.
