Szeretethiányt okozhatnak a gyerekkorunkból származó minták
Miért hisszük el, hogy a boldogság és az önszeretet csak a hibátlanságban létezik? A világ “filterezett” tökéletességet követel, miközben elrejti a legfontosabb igazságot: a szépség és az erő a sebezhetőségünkben rejlik. Mi lenne, ha abbahagynánk a harcot a hibáink ellen, és megtanulnánk szeretni azt, akik igazán vagyunk?
Képzeld el, hogy egy tükör előtt állsz. Látod a mosolyod, a szemed csillogását és talán a leggyorsabban a hibákat veszed észre. Egy apró ráncot, egy kis bőrhibát, vagy valami mást, amit a társadalom “tökéletlenségnek” bélyegez. Elengeded vagy épp kritikus szavakat suttogsz magadnak? Sajnos legtöbbünkre az utóbbi igaz. Világunk tele van olyan üzenetekkel, mint hogy „Légy jobb, gyorsabb, vékonyabb, okosabb!” Az önszeretet azonban nem erről szól. Az önszeretet ott kezdődik, ahol a tökéletesség iránti vágy véget ér.
„Szeretlek, de csak ha…” – A feltételes szeretet gyermekkorunk árnyéka
Gyermekkorunkban mindenki számára mások voltak a szeretet kulcsai. Akár lehetett ez egy jó jegy az iskolában, tiszta szoba vagy jó magatartás. Ezek az apró minták lassan belénk égtek, és azt sugallták: csak akkor vagyunk szerethetőek, ha megfelelünk. De mi történik vagy mi történt volna, ha nem érjük el a kitűzött célt? Gyermekként talán bűntudatot éreztünk, mintha a szeretet értékes ajándék lenne, amit csak bizonyos feltételek mellett érdemlünk meg. És ez az érzés felnőttként is tovább él bennünk. Az a belső hang, ami azt mondja:
Nem vagy elég jó.
„Családunknak meghatározó szerepe van abban, hogy mennyire tudjuk magunkat elfogadni és szeretni. A legfontosabb tényezők egyike az úgynevezett feltétel nélküli elfogadás, amire szükségünk van elsődleges gondozónktól. Ez azt jelenti, hogy bármit is teszünk, azt éreztetik velünk, hogy szerethetőek vagyunk, lényünk jó és melegséget érdemel” – magyarázta Kovács Orsolya, a BeBalanced Pszichológiai Pont vezető pszichológusa.
Hollywood provokatív filmekkel lázad a szépségideálok ellen, a való világban mégis sokan mindent feláldoznak a tökéletes külsőért
Ha ezt nem tudja kifejezni és éreztetni a szülő és a szűkebb környezet, akkor olyan tükröket kap a gyermek, amiben azt éli meg, hogy vele valami baj van, és félni kezdhet a szeretetvesztéstől. Emiatt a személyiségét már az alapján igyekszik formálni, hogy kerülje el a szeretetvesztést, nem pedig az alapján hogy mire lenne igénye és hogyan húzzon egészséges határokat maga köré. Ez később megnyilvánulhat abban a szakértő elmondása szerint, hogy nem olyan kapcsolatot, társat vagy épp pályát választunk, amire igazán vágynánk, ami negatívan hat érzelmi jólétünkre.
Így téveszt meg a tökéletesség mítosza
Nap, mint nap tökéletesre szerkesztett, filteres képek, sikertörténetek jönnek velünk szembe. A világ azt üzeni: „Légy hibátlan, és akkor boldog leszel.” De vajon igaz ez? Miért hajszoljuk azt az elérhetetlen ideált, amely nem is valóságos? A tökéletesség kultusza nemcsak a testképet, de a karriert, a kapcsolatokat és az önértékelésünket is befolyásolja. Az igazság az azonban, hogy emberek és sebezhetőek vagyunk, hibázunk, nem tökéletes a testünk vagy bőrünk és ez így van rendjén.
A szakértő elmondása szerint szükséges megváltoztatnunk azt, ahogy magunkról és értékességünkről gondolkodnunk. Szabjuk át bátran a belső mércéinket, ne fogadjuk el adottnak azt, amit erről belénk neveltek. Fogadjuk el, hogy éppen a hibázásaink tesznek minket emberivé és teremtenek terepet arra, hogy változzunk és tanuljunk önmagunkról. A felesleges szigor valójában csak gátolja a pozitív érzéseket önmagunk felé.
A belső konfliktus, ami fogva tart
Az önelfogadás útja gyakran rögös, hiszen út közben belső konfliktusokkal találkozhatunk. Sokszor megkérdezzük magunktól: „Ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, vajon elvesztem a motivációmat a fejlődésre?” A változás azonban azt fejezi ki, hogy képesek vagyunk szeretettel és türelemmel fordulni önmagunk felé, itt és most akár, a jelen pillanatban. Amikor megbékélsz a tökéletlenségeiddel, nem azt mondod, hogy feladod álmaidat vagy céljaidat. Épp ellenkezőleg: leveszed magadról az önmarcangolás terhét, és megnyitod az utat a tiszta, szabad léptek előtt.
Miért törődünk azzal, mit gondolnak rólunk mások, ha az a boldogságunk rovására megy?
„Ha nem érezzük magunkat elég jónak, azt vegyük egy jelzésnek, hogy szükségünk van önismereti munkára - ehhez pedig másra vagy másokra. Mások tükrében tudunk megváltozni, így fontos új egészséges támogató kapcsolatot formálnunk terapeutánkkal vagy egy önismereti csoporttal” – emelte ki a vezető pszichológus.
Felvállalni azt, akik valójában vagyunk?
Sokszor van az, hogy félünk a sebezhetőségtől és inkább a tökéletesség látszatába menekülünk. Félünk attól, hogy ha megmutatjuk a valódi arcunkat, akkor elutasítanak minket. De mi lenne, ha a sebezhetőség nem gyengeség, hanem erő lenne? „Sokan ideálokat kergetnek, mert az a gyógyító fantázia dolgozik bennük, hogyha elérik vagy legalábbis kívülről visszaigazolják azt, hogy "menők" , akkor az hozza majd el a várt boldogságot vagy a szerethetőségük bizonyítékát. Ez nem fog bekövetkezni. Ez csakis belső munkával érhető el, aminek a folyamata kevésbé ismert és bizonyos szakaszokban félelmetes is lehet” – fejtette ki Kovács Orsolya.
Az önszeretet felszabadító ereje
Hatalmas megkönnyebbülést hozhat az, amikor végre rájössz, hogy nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy végre szerethető is legyél. A tökéletlenség elfogadása olyan, mint amikor lefejted magadról azokat a rétegeket, amelyek mindig is akadályozták, hogy önmagad lehess. Az élet nem egy tökéletes festmény, hanem egy izgalmas kollázs. A hibák, a kihívások, a gyengeségek mind részei ennek a képnek.
Az Instagram betiltja a beauty filterek használatát, de vajon segít ez az eltorzult énképeken?
Ha csak a tökéletességet keresed, kihagyod azokat az apró, de értékes részleteket, amelyek valóban széppé tesznek téged. Ahogy szépen lassan megtanuljuk magunkat, és leásunk személyiségünk mélyére, elkezdjük látni értékeinket és elfogadni sérüléseinket, hibáinkat. Innentől már másként fogunk rájuk tekinteni a szakértő elmondása szerint, hiszen éppen ezek a hibák vezetnek minket legközelebb igazi lényünkhöz. Tehát úgy képzelhetjük el, hogy tulajdonképpen a belső munka során újraépítjük a kapcsolatot magunkkal, ami valódi szabadságot és egyben kontrollt ad életünk felett.
Elég vagy! Nem azért, mert tökéletes vagy, hanem azért, mert te vagy.
A tökéletlenségedben rejlik a valódi erőd és szépséged. Szeresd magad úgy, ahogy vagy – nem azért, mert mások ezt várják el, hanem mert megérdemled.