előfizetésem
Hírlevél
Elváltál és azt gondolod, ez életed legnagyobb kudarca? Megmondjuk, miért ne tedd
A társadalmi és kulturális normák, amelyek szerint a házasságnak egy életen át kell tartania, mélyen beivódtak a gondolkodásunkba. Ez az elvárás, amely egy több száz éves dogmából ered, gyakran okoz szorongást és kudarcként éli meg a válást az, aki nem tudja elfogadni a változás természetességét.
Sokan nem azért kötnek házasságot, mert valóban megtalálták a hozzájuk illő társat, hanem mert a társadalmi nyomás vagy családi elvárás szerint „itt az idő”. Így a párkapcsolatok egy része nem tudatos döntés eredménye, hanem a megfelelés kényszere vezérli őket. Mi történik akkor, amikor a házasság, amiről azt hittük, hogy örökre szól, egyszer csak véget ér? Amikor az, ami eddig biztonságot adott, hirtelen kérdőjellé válik? A válás a mai napig sokak szemében stigma, azaz megbélyegzés – mintha egy láthatatlan jelzést kapnánk, amely életünk egy kudarcát mutatná, elrontottad.
De valóban a kudarc bizonyítéka volna? Vagy lehet egy új kezdet, amely mélyebb önismerethez, őszintébb kapcsolódásokhoz és valós választásokhoz vezet? Erről beszélgettünk Némethi Erikával, önismereti trénerrel és csoportvezetővel, aki szerint a válás gyakran nem az ok, hanem a következmény – egy belső érési folyamat lezárulása, amely új kapcsolódások és tudatosabb életvezetés irányába terelhet minket. „A párkapcsolat nem attól lesz jó, hogy örökké tart, hanem attól, hogy őszinték és önazonosak tudunk benne lenni.”
Csak az a sikeres párkapcsolat, ami egy életen át tart?
Erika szerint a mai kor emberére óriási társadalmi elvárás nehezedik, ami a házasságot illeti. „Nagyon sokáig élünk, miközben brutálisan felgyorsult a világ. A születéskor várható élettartam már Magyarországon is 70 év fölött van, de a kapcsolatok dinamikája soha nem változott még ilyen gyorsan.” A társadalmi elvárás azonban mit sem változott: a házasságnak örökké kell tartania. „Ez egy megszilárdult dogma, amit sokan még mindig természetesnek tartanak, holott a valóság teljesen más képet mutat. A kapcsolatokat is az élet változásaival együtt kellene kezelnünk, de pont a párkapcsolat az, ahol ezt nem tudjuk elfogadni.”
A korábbi generációk számára az élethosszig tartó házasság könnyebben kivitelezhető volt, hiszen az élet is lassabban zajlott. „A régi világban hónapok teltek el az első randi és az első szex között. Ma két-három óra múlva már ágyban vannak a párok. A kapcsolatok íve, ami régen évekbe telt, most hetek alatt zajlik le.” Erika szerint az, hogy egy huszonévesen megkötött házasság 80-90 éves korig tartson, egyre kevésbé életszerű. Ez azonban nem kudarc, hanem természetes fejlődési folyamat. „A válás nem egy bukás, hanem egy önismereti állomás, egy fordulópont, ahol az ember ráébredhet arra, hogy már nem ugyanaz, mint aki az esküvő napján volt.”
Amikor a házasság véget ér, az sokszor nem egy hirtelen esemény, hanem egy hosszú belső út vége. „Azt, hogy kit választunk párunknak, a tudatalatti sémarendszerünk határozza meg. És ahogy fejlődünk, változunk, úgy változnak ezek a sémák is.” Erika ezt így fogalmazza meg: „Reagálunk az életre és alakítjuk a sémáinkat. Utána kikecmergünk abból a sémából, amellyel választottuk a párunkat. Egyszer csak arra ébredünk, hogy már nem tudok hozzá kapcsolódni.”
Ez nem hibáztatás kérdése – sem az egyik fél, sem a másik nem „rontotta el”. Egyszerűen arról van szó, hogy két ember már nem ugyanabban a rendszerben működik. „A sémáink láthatatlan törvényszerűséggel vonzanak össze bennünket. De ami összekötött minket tíz éve, ma már nem biztos, hogy él, működik.”
Nem a hűtlenség, hanem a külön kassza teszi tönkre a legtöbb kapcsolatot? Szakértővel beszélgettünk
Mit tapasztalnak a nők és a férfiak egy rövid házasság után?
Fontos kérdés, hogy a nők vagy a férfiak számára mit a legnehezebb érzelmileg feldolgozni egy rövid házasság után. Szerepet játszanak-e a neveltetési mintákban rejlő negatív érzések, mint a kudarc, elutasítottság vagy elégtelenség érzései? Némethi Erika szerint „először is, a sémáink azok, amelyek a gondolkodásainkat határozzák meg. Úgyhogy amikor arról beszélünk, hogy valaki tudatos, akkor tulajdonképpen nem is a sémáira kell, hogy tudatos legyen, hanem a gondolkodását kell felfedezni és megérteni.
Tehát nem az emberi törvények, nem az emberi erkölcs, nem az emberi dogmák és az emberek által szült gondolatok azok, amik igazából vezetik az életet, hanem magát az életet kell nézni. Éberré kell válnunk arra, hogy hogyan gondolkodunk magáról a párkapcsolatról. Az a dogma, hogy tarts ki életed végéig, okozza, hogy a válást sokan kudarcként élik meg. Ha ehhez az idejét múlt, életszerűtlen elváráshoz mérjük magunkat, a válás kudarc lesz”.
Válás után – hogyan tovább?
A válás után különösen nehéz lehet egy új kapcsolatba belevágni, főleg kisgyerekkel. Erika szerint azonban ez is része lehet az önismereti útnak: „Hála az égnek, az élet nem áll meg, és újra tudunk kapcsolódni. Egyre több a mozaikcsalád, az egyedülálló szülő, és ez már nem ritkaság, hanem része a valóságnak.” Ami fontos, az a belső elfogadás: nem történt „bűn” vagy „hiba” azzal, hogy egy kapcsolat véget ért. Azok, akik az idealizált házasság eszményéhez ragaszkodnak, sokszor boldogtalanokká válnak, mert nem tudják elfogadni az élet változását. Minél hamarabb elfogadjuk az élet valóságát, annál könnyebben tudunk hozzá alkalmazkodni.
Megelőzhető a válás?
Erika szerint a hosszútávon működő kapcsolat kulcsa nem a kompromisszumokban vagy az „egymáshoz való idomulásban” rejlik. Sokkal inkább a valódi, kíváncsi nyitottságban. „A nyitottság nem azt jelenti, hogy lesem a másik kívánságait. A nyitottság azt jelenti, hogy meg akarom érteni őt. Megérteni, hogy mit miért csinál. Hogy mitől boldog, mitől fél, mit nem mond ki, és miért nem mondja ki. Ez az a kapcsolódás, ami biztonságot ad, ahol önmagunk lehetünk. Ha tudom, hogy a másik ért engem, akkor merek önazonos lenni, elmondani, mitől tartok, mit álmodtam, mire vágyom.”
Válás az esküvő után két évvel? Nem akkora kudarc, mint egyesek gondolják
Ezzel szemben a legtöbben eldöntik a saját fejükben, hogy mit gondol a másik, milyen „kellene” legyen, és ennek mentén kezdik el irányítani a kapcsolatot. Ebből születik a félreértés, a távolság, és végül az elhidegülés. „Ahol sok az elvárás, ott sok a félelem. Ahol félelem van, ott nem lehet őszintének lenni.” A kapcsolatokat pedig nem elvárásból, hanem szeretetből kell építeni. Nem idomítani kell a másikat, hanem olyan társat választani, akivel önazonosan tudunk létezni.
A válás egy új kezdet az önismeret felé
A szakértő összegzése szerint a válás nem vég, hanem egy új szakasz kezdete lehet – ha nem szégyenként, hanem önismereti lehetőségként tekintünk rá. „A kapcsolataink olyanok, mint az évszakok. Kezdődnek, tartanak, és egyszer csak véget érnek. Ez természetes. És ha ezt elfogadnánk, nem harag, hanem hála lenne a végükön.” A „házasság nem cél, hanem eszköz”, az önazonos élethez, az őszinte kapcsolódáshoz, és ahhoz, hogy megértsük: az emberi élet folyamatos változás, amelyben a párkapcsolat is átalakul. És ez nem tragédia, hanem az élet rendje. A válás nem kudarc, hanem egy belső fejlődés természetes állomása.
