előfizetésem
Hírlevél
Ez a cikk neked szól, ha te is sokszor gondoltál arra, hogy „majd boldog leszek, ha…”
„Majd boldog leszek, ha…” – hányszor mondtuk már ezt? Valami vár ránk a jövőben, amitől azt reméljük, hogy akkor végre elérjük a boldogságot. De mi van, ha ez a jövő sosem érkezik meg? Mi van, ha az életünk épp most zajlik, miközben mi egy távoli, tökéletes pillanatra várunk, ami sosem jön el?
Egy-egy pillanatnyi reménykedés, hogy egy bizonyos dolog majd megoldódik, és akkor, abban a tökéletes, elérhető jövőben leszünk boldogok. Ismerős? De mi van, ha az a jövő sosem jön el? Mi van, ha közben az életünk elrohan mellettünk, és mi továbbra is csak várakozunk a „boldogságra”, miközben valójában már most is elérhetnénk? Miért van az, hogy valahogy mindig azt érezzük, hogy a nagy, sorsfordító pillanatok még váratnak magukra, mintha életünk csak egy üres előjáték lenne?
A társadalom ritmusa
„Ennyi idős koromra már nem itt kéne tartanom”, „Nekem már saját házam kellene, hogy legyen, nem egy albérletben kellene élni”, „Miért nem tudok már sikeres lenni?” Mindenki számára jól ismertek a fentebbi aggodalmak vagy hozzájuk hasonlók. A társadalom törvényei és elvárásai olyan erőteljesek, hogy képesek meghatározni, hogyan érezzük magunkat a mindennapokban, és hogyan formálják életünk tempóját. A folyamatos nyomás, hogy elérjük az elvárt mérföldköveket, miközben saját ritmusunkat próbáljuk megérteni, sokszor teljesen elszívja az örömet a pillanatokból.
A társadalom azt diktálja, hogy bizonyos dolgoknak egy bizonyos életkorig meg kell történnie, mintha minden más lenne másodlagos. Tényleg ennyi a boldogság titka? A ház, a karrier, a párkapcsolat, a gyerekek? Mi történik, ha egy-egy ember nem a társadalmi ütemterv szerint halad? Miért van az, hogy egyesek akkor érzik magukat teljesnek, ha az életben mindent precízen betartottak? Mi történik, amikor nem a társadalom diktálja, mikor kell boldognak lenni, hanem mi magunk határozzuk meg?
„Nem akarok tökéletes nő lenni”
Talán a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: boldogok lehetünk most is. Az életünk nem egy film, amiben az izgalmas részek csak a vége felé következnek. Az életünk itt van, most, ebben a pillanatban. A váróterem nem kell, hogy a mi életünké legyen. „Gyakran úgy nevelnek minket, hogy a boldogságot és a sikert elérendő célként kezeljük, amelyért keményen meg kell dolgozni. A társadalmi elvárások is azt sugallják, hogy először sikeresnek kell lennünk, és csak azután lehetünk boldogok. A pozitív pszichológia azonban kimutatta, hogy ez a megközelítés félrevezető: valójában a boldogság vezet a sikerhez, nem pedig fordítva” – emelte ki Kőszegi Zsuzsanna kineziológus és Three In One Concepts Advanced Trainer.
A boldogság folyamatos elodázása sokszor tudattalan védekező mechanizmus a szakértő véleménye szerint. A kineziológia azt vallja, hogy a testünk energiarendszerei megőrzik a múltbéli tapasztalatokat, és amikor feltételekhez kötjük a boldogságot, valójában a jelen megélésével járó bizonytalanságtól próbálunk megvédeni magunkat. Ha a boldogságot a jövőbe helyezzük, nem kell szembenéznünk a jelen pillanat kihívásaival és érzelmi terheivel.
Nem, nem késel le semmiről
A halogatás nem más, mint egy végtelen várakozás, egy bűntudat, hogy miért nem érkezett még el a nagy változás, és egy illúzió, hogy majd a jövőben valami mágikus módon megtörténik. De a valóságban az élet sosem fog úgy kinézni, ahogy azt mi eltervezzük. A „boldogság majd jön” elmélet sosem fog működni. Nem kell várni a tökéletes pillanatra – az most van. Az elvárások, amit a társadalom támaszt felénk, rengeteg ember életét elnyomják.
Miért érezzük folyamatosan, hogy lemaradtunk? Miért nem érezzük elég jónak magunkat? Mert a világ határozza meg, hogy mit jelent sikeresnek lenni, mit jelent boldognak lenni.
De a siker és boldogság nem univerzális.
Az csak rajtad múlik, hogy mit tartasz fontosnak, és mit nem. Miért nem kezdhetjük el most? Miért nem élhetjük meg a boldogságot, amíg elérjük a céljainkat? Talán a legfontosabb kérdés az, hogy hogyan hozzuk meg azt a döntést, hogy mi nem egy váróteremben élünk, hanem mi magunk alkotjuk az életünket, saját tempónkban, saját szabályaink szerint. Nem kell a társadalom órájához igazodni.
„Nem az a pozitív ember, aki mindig mosolyog”
Így írja a múlt a jelen boldogságát
A boldogságunk nem a véletlenen múlik – sokkal inkább azon, hogy milyen mintákat hozunk magunkkal a gyerekkorunkból. A családi nevelés formálja az önértékelésünket, a kapcsolati dinamikáinkat és azt is, mennyire vagyunk képesek megélni a jelent. De vajon felismerjük-e ezeket a hatásokat? És ami még fontosabb: tudunk-e változtatni rajtuk? A szakértő elmondása szerint a gyermekkorban elsajátított boldogságminták alapvetően befolyásolják felnőttkori életünket.
Akik boldog környezetben nőnek fel, könnyebben találnak célt és értelmet az életükben. Ezzel szemben, ha azt látjuk, hogy szüleink folyamatosan a jövőbe tolják a boldogságukat, mi is ezt a mintát követjük. „A kineziológiai megfigyelések szerint ezek a minták izomfeszültségek és energetikai blokkok formájában is megjelenhetnek. Gyermekként megtanuljuk, hogy a boldogság eléréséhez teljesíteni kell bizonyos feltételeket, például „ha jó jegyet kapsz” vagy „ha jól viselkedsz, akkor boldog lehetsz”.
Ezek a belső programok felnőttként is hatással vannak ránk, és hajlamosak vagyunk saját magunkkal szemben is hasonló elvárásokat támasztani” – magyarázta Kőszegi Zsuzsanna. Ahogy már erről korábban is szó esett, a modern társadalom is erősíti ezt a mintát, azt sugallva, hogy a boldogság az anyagi javaktól és az életkomforttól függ. A reklámok azt a téves üzenetet közvetítik, hogy ha megvásároljuk a legújabb termékeket, akkor boldogabbak leszünk. Ez azonban csak pillanatnyi elégedettséget nyújt a szakértő elmondása szerint, és eltávolít minket a valódi, belső boldogság forrásaitól.
Engedd el a „majd ha…”-t, és kezdj el élni!
Mindig valami hiányzik… vagy mégsem? A „majd boldog leszek, ha…” csapdája folyamatos várakozásra kárhoztat minket, miközben a boldogság nem egy távoli célállomás, hanem egy jelenben megélhető állapot. De hogyan tanulhatjuk meg elengedni a késleltetett boldogság illúzióját, és hogyan ismerhetjük fel azt, ami már most is ott van bennünk? „A "majd boldog leszek, ha..." gondolkodásmód elengedésének első lépése, hogy meghatározzuk, számunkra mit jelent a boldogság. Ez azt jelenti, hogy időt és energiát szentelünk annak, hogy megkérdőjelezzük a családi mintákat és társadalmi elvárásokat” – tette hozzá a szakértő.
A traumáról beszélni fontos, de egyáltalán nem mindegy, hol teszed
Zsuzsanna elmondása szerint kineziológiai szempontból több technika segíthet ebben a folyamatban. A kineziológia támogatja a belső tisztulást és azon érzelmi terhek felszabadítását, amelyek gátolnak bennünket a boldogság megtapasztalásában. Az izomtesztelés segítségével feltárhatjuk a tudatalattinkban rejlő blokkokat, amelyek a boldogság megélését akadályozzák.
A tudatosabb élet kialakításához segítségünkre lehet
- Fókuszunk irányítása – Koncentráljunk arra, amit szeretnénk, ne arra, amit el akarunk kerülni, mert az energiánk oda áramlik, ahol a figyelmünk van.
- A jelen megélése – A boldogság nem a jövőben, hanem a jelen pillanatban található. A mindfulness és egyéb tudatos jelenlétet segítő technikák támogatják ezt a folyamatot.
- Hála gyakorlása – A hálagyakorlatok segítenek felismerni életünk meglévő örömforrásait, pozitívabb szemléletmódot kialakítva.
- Saját boldogság-pillanataink tudatosítása – A nehéz időkben is találhatunk apró boldog pillanatokat, amelyek közelebb visznek a saját boldogság-definíciónkhoz.
- Szeretetkapcsolatok ápolása – Az igazi boldogság gyakran a szeretetteljes emberi kapcsolatokban rejlik, nem pedig az anyagi javak birtoklásában.
- A boldogság nem egy távoli sziget, amit egyszer majd elérünk – hanem egy ajtó, ami mindig előttünk áll. Rajtunk múlik, hogy még várunk, vagy végre kitárjuk, és belépünk rajta.