előfizetésem
Hírlevél
Az egyik legfiatalabb nő, akit boldoggá avattak Magyarországon: Bódi Mária Magdolna
Némi túlzással azt is mondhatni, hogy szeptemberben a világ nagy része Veszprémre figyelt, több ezer ember volt a helyszínen, míg számos országból online követték az eseményt, mert mind tanúi akartak lenni valami olyasminek, ami ritkán történik meg Magyarországon: boldoggá avattak egy fiatal lányt. De kicsoda ő? Miért nem hallottunk róla korábban? És mit tett, hogy a Szentek közé kerülhet?
Bódi Mária Magdolna mindössze 23 éves volt, amikor 1945-ben meghalt. Gondolhatnánk is, hogy valami különleges küldetés vagy politikai ügy miatt, de ennél egyszerűbb, mégis nehezebb dologról van szó: hű maradt önmagához. A története első hallásra akár egy régi legendának is tűnhet, de Magdi nagyon is valóságos, hús-vér fiatal nő volt, akinek a mindennapjai nem sokban különböztek a körülötte élő fiatalokétól. Ezért is olyan érdekes az útja.
Egy egyszerű lány a Balaton-felvidékről
Magdi 1921-ben született Szigligeten, egy szegény, dolgos cselédcsaládba. Szülei papírok nélkül éltek együtt, így sem polgári, sem egyházi házasságot nem köthettek, ami akkoriban megbotránkoztató volt az emberek körében. Magdit egész gyerekkorában „törvénytelen gyerek” címkével gúnyolták, de ő ezzel nem sokat törődött. Már kislányként makacsul kitartott amellett, amit gondolt, és amiben hitt. Miközben a többi gyerek játszott, ő olvasott, templomba járt, és próbált segíteni ott, ahol tudott.
Egy alkalommal például egy árva kisfiúnak gyűjtött ruhát a faluban, és addig járt házról házra, míg mindent össze nem szedett neki. Tíz évesen már pontosan tudta, mit jelent másokért tenni, és ez a hozzáállás később minden cselekedetében megmutatkozott. Nagy lendülettel kereste, hogy hol segíthet, és akkor sem csillapodott a lelkesedése, amikor mások kigúnyolták, vagy furcsán néztek rá emiatt. Sőt, olyan erős volt benne a tettvágy, hogy az másoknak már gyanús volt.
Bűnbánó prostituált helyett misztikus papnő: ki volt valójában Mária Magdolna?
Gyárban dolgozott
Tizenhét évesen, egy balatonfűzfői népmisszión érezte először, hogy életét a szegényeknek és a nélkülözőknek akarja szentelni. Szerzetes szeretett volna lenni, ám a származása miatt elutasították. Magdi azonban nem adta fel. Hogy legyen némi pénze, a Nitrokémia-gyárban kezdett dolgozni, három műszak mellett is járt misére, és segítette a nála fiatalabb lányokat. Kortársai szerint mindig volt egy kedves szava, mindig mosolygott, és soha nem félt kiállni mások mellett.
Egykori munkatársai úgy emlékeznek rá, mint aki „mérgező közegben is jó légkört teremtett”. Magabiztos volt és egyszerre nyugodt, ebből pedig senki és semmi nem tudta kimozdítani. Még 1945 tavasza sem, amikor a front átvonult a Balaton-felvidéken, és mindenki félt a fosztogató katonáktól. Teljesen megszokott volt, hogy a helyieknek bújdosni kellett, hogy nem mertek kimenni az utcára, és sajnos az is, hogy az óvóhelyeket megtalálták az erőszakkal támadó ellenséges katonák. Litéren, ahol akkor Magdi élt, a nők és gyerekek is óvóhelyre menekültek.
Így történt, hogy egy nap, amikor a katonák betörtek, ő próbálta védeni a többieket. Bátran szembeszállt a támadó katonákkal, majd futni próbált, de utolérték, és több lövéssel megölték. Magdi 23 éves volt. Nem tett semmi rendkívülit – nem volt vezető, nem volt aktivista –, csak hű maradt ahhoz, amit igaznak érzett. Ez tette őt különlegessé.
A hétköznapi lányok szentje
Magdi története nem csodákról vagy legendákról szól, mint sok más boldoggá avatott személy esetében. Sokkal inkább arról, hogy a hétköznapi életben is lehet nagy dolgokat tenni másokért és önmagunk tisztaságáért. Egykori ismerősei azt mondják, olyan volt, mint „egy lány közülünk”, aki nem akart másnak látszani, de mindig talált időt arra, hogy segítsen. Pont ez teszi érdekessé a történetét. Magdi élő példája annak, hogy
nem kell híresnek lenni ahhoz, hogy maradandót hagyjunk magunk után.
Bátorsága és önazonossága pedig ugyanúgy inspirálhat egy fiatal lányt, aki épp most keresi a helyét a világban, mint hetven évvel ezelőtt inspirálta a körülötte élőket. Nem meglepő, hogy évtizedek óta tisztelik a vértanú lányt, és hogy Mindszenty József püspök már 1945-ben elindította a boldoggá avatási eljárását. Hosszú évtizedek munkája után pedig 2025. szeptember 6-án Veszprémben végre kimondták: Bódi Mária Magdolna a boldogok között van.
Keresztény, és közben influenszer: hogy fér meg egymás mellett a kettő?
Ez az egyházi gesztus persze sokaknak pusztán egy vallási ügy, de szerintünk többről van szó. Egészen pontosan arról, hogy egy hétköznapi, egyszerű fiatal lány is bekerülhet a boldogok és a szentek közé. Hogy a hősiesség nem mindig látványos, és hogy a csendes bátorság is képes megváltoztatni a körülöttünk lévő világot.
Jegyezzük meg a nevét!
Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása azért is különleges, mert nagyon kevés fiatal, világi nő került eddig a boldogok sorába. A katolikus egyházban a szentté és boldoggá avatottak többsége pap, szerzetes vagy mártír misszionárius, és csak ritkán kerülnek közéjük olyanok, akik a mindennapi életükben, „civilként” váltak példaképpé. Vagyis kevés hasonló példát találni, kivéve az olasz Chiara Badanot, akit 2010-ben, mindössze 18 évesen avattak boldoggá.
Chiara súlyos betegséggel küzdött, de derűvel és szeretettel fordult mások felé, és mindennapi kitartása sokak számára vált példává. Magdi története tehát a vértanúság mellett arról is szól, hogy az önzetlenség hétköznapi élethelyzetekben is hősiessé válhat, és hogy a szentség nem kiváltságosoknak fenntartott állapot, hanem bárki számára elérhető, aki következetesen a szeretet és a tisztaság útját járja.
