előfizetésem
Hírlevél
Az influenszerek eredetileg az ötvenes évek Amerikájában születtek meg
Az influenszer-kultúra nem újkeletű: már az ’50-as évek Amerikájában is azok reklámozták a cigarettát és a rúzst, akikért rajongtak az emberek. Most végig vettük, honnan is ered az influencerkedés, kik voltak az első „úttörői” a szakmának és megvizsgáltuk, mi is kell ma ahhoz, hogy valaki influenszer legyen.
Kezdjük egy kis törivel: a második világháborúból az Egyesült Államok győztesként került ki, ipari hatalommá vált, a pénz- és hiteltámogatások miatt pedig az 1950-es, ’60-as években több jövedelemmel és megtakarításokkal rendelkeztek az amerikaiak, mint valaha. Mindez arra sarkallta őket, hogy költsenek: ruhára, szórakozásra, magazinokra, technológiára (főként tévére) és persze minden másra.
Nagy volt a versenyszellem a márkák között, mindenki azt akarta, hogy az ő termékét vásárolják meg, ne a konkurenciához menjenek az emberek. A cégek be akarták teljesíteni az amerikai álmot azzal, hogy még több pénzt keresnek, és egy marketingzseni segítségével kitalálták, hogy olyanok arcával reklámozzák a termékeiket, akiket nap mint nap látnak az emberek a legkedvesebb szórakozásuk, tévénézés közben.
Ez adta az ötletet a Vigyél a Holdra! című filmhez, Scarlett Johansson és Channing Tatum NASA-romkomjához, ami tökéletesen bemutatja, hogy mekkora ereje van a marketingnek akkor, ha ügyesen használják. Ha olyan emberek ajánlják a termékeket, akikre felnézünk. Az ő hangjuk ugyanis sokat nyom a latban, véleményükre pedig sokszor sokkal többet adunk, mint bárki máséra. Ez a történet azonban nem most, hanem közel 80 évvel ezelőtt kezdődött a fekete-fehér képernyős világban.
Fokozatosan alakult ki az influencerkultúra
Az 1950-es évek Amerikájában elsősorban azok válhattak influenszerré, akik sokat szerepeltek a tévében, hiszen a készülékeket már akkor is napi rendszerességgel, órákon át bámulta a nép. Nem csoda, hogy sokszor úgy érezzük, ismerősökké, barátokká válnak azok, akikkel mindennap találkozunk a képernyőn, ezért érzelmileg is közelebb érezzük őket magunkhoz, mint egy teljesen idegen, korábban soha nem látott arcot. Ezt a tényt egészen korán felismerték a márkák, akik először az 1946-os Faraway Hill című sorozatban kezdtek el hirdetni.
Hat dolog, ami miatt mindenkinek ajánljuk Kajdi Csaba Cyla könyvét
Akkor még nem létezett persze influenszer, a márkák magát a sorozatot használták arra, hogy népszerűsítsék a termékeiket – a legtöbb ilyen termék pedig a szappan volt. Amikor 1949-ben elkészült az első nagyobb ívű, kimondottan délutáni vetítésre kerülő sorozat (These Are My Children), kifejezetten emiatt nevezték el szappanoperának. Az amerikai színészek és a színésznők növekedő népszerűségét látva viszont egyre nyilvánvalóbbá vált a márkák számára, hogy nemcsak egy-egy sorozattal, hanem hús-vér emberekkel kellene reklámozni a termékeiket.
Az első influencer nem is nő volt
Sokak számára meglepő lehet, mert jelenleg sokkal több a női influenszer, de a világ első influencere férfi volt. Ennek igen egyszerű oka van: a nagy amerikai jólét miatt nem volt szükség arra, hogy a két családfenntartó legyen, és főként a háborúból hazatérő férfiak tették ki az ’50-es évek amerikai munkaerőpiacának nagyját. A nők otthon maradtak háztartást vezeti, gyereket nevelni, takarítani, sütni-főzni - ez alatt az idő alatt pedig ment náluk a tévé.
Mivel ők voltak az elsőszámú célcsoport, ami a vásárlóerőt illeti, a márkák olyan „influenszerekkel” akartak reklámozni a márkák, akik (elsősorban) nekik kedveztek. Ezért szerződtették le a karrierje kezdetén járó szívtipró színészt. James Deant, hogy legyen a Pepsi arca. Nem sokkal később Milton Berle, a „Mr. Television”-ként ismert műsorvezető kezdte el a Texaco benzint népszerűsíti a showműsorában – ezzel pedig úgy befolyásolta esténként az amerikaiak életét, hogy ők közben észre sem vették. Másnap reggelente ugyanis ezrek, milliók tankoltak a Texaconál, ami a forgalom kimagasló növekedéséhez vezetett.
Egy évvel később már a kor legnagyobb férfi sztárja, Humphrey Bogart kezdte el reklámozni az Eversharp Pens tollait, holott a színész akkor kifejezetten ellene volt a tévészerepléseknek, csak mozifilmekben volt hajlandó szerepelni. 1952-ben már Superman, George Reeves is beadta a derekát és busás jövedelemért a Kellogg’s Corn Flakes reggelipelyhet kezdte el reklámozni. Talán mondani sem kell, de a reklám első vetítése után minden amerikai kisfiú ilyen reggelire vágyott – a Kellogg’s népszerűsége pedig az egekbe szökött.
Fontos még megemlíteni Bing Crosby befolyását is: ő volt Amerika egyik leghíresebb rádiósa, aki az ’50-es években bevásárolta magát egy amerikai narancslé márka (Minute Maid Frozen Orange Juice) tulajdonosai közé. Nemsokára azonban rájött, hogy sokkal több embert tud elérni, hogy ha az arcával is leforgatnak egy reklámot. Így már mindenki tudta, hogy ő is ilyen narancslevet iszik, a nők pedig ilyet kezdtek vásárolni férjüknek és a gyerekeiknek a reggeli mellé otthonra.
Marilyn Monroe-tól Sydney Sweeney-ig, miért nem tudjuk elengedni a szexszimbólumokat
Marilyn Monroe volt az első női véleményvezér
James Dean reklámja után a női sztárokkal forgatott reklámfilmek is forogni kezdtek a tévében. Ők alapvetően több dolgot el tudtak adni, mint a férfiak, a háziasszonyok kötődni, barátnőikké tudták őket fogadni, ráadásul a márkák még jobban ösztönözni tudták a férfiakat a vásárlásra. Épp ezért döntött úgy az Union Oil Royal Triton, hogy az ő benzinjüket nem férfi sztár, hanem egy nő, egészen pontosan a kor legnagyobb szexszimbóluma fogja reklámozni: Marilyn Monroe!
Az volt az elképzelés, hogy Monroe titokzatos és szexis külsejével ráveszi a férfiakat arra, hogy reggelente az Union Oil benzinkutjain tankoljanak, így akár vele is összefuthatnak, mikor a munkába mennek. A cég még óriási, életnagyságú Marilyn Monroe kartonfigurákat is kitett a benzinkutak elé, hogy még több férfi tankoljon náluk. Természetesen, emiatt csak még több együttműködésre kérték fel a színésznőt: hamarosan már Wilton cigerattákat, Rayve sampont és a Westmore kozmetikai termékeket is Marilyn promotálta, de vagy egy tucat márka állt sorban azért, hogy vele reklámozhasson.
Szexszimbólumok reklámozták a cigit, a benzint, a sampont
Jogosan mondhatjuk tehát, hogy voltaképp Marilyn Monroe volt az első női influenszer. Nem sokkal utána Lucille Ball, a vörös hajú amerikai ikon következett és hívta fel az emberek figyelmét arra tévében, hogy Philip Morris cigarettákat szívjanak, mert az a legjobb – holott ő köztudottan a Chesterfield cigarettákat részesítette előnyben. A világ egyik legszebb nőjének hívott színésznő, Elizabeth Taylor is egyre több tévéreklámot forgatott az ’50-es évek közepe felé: vele főként szépségápolási szereket reklámoztak, mert érthető módon, minden nő rá akart hasonlítani.
Híresebb reklámjai közé tartozik a Lustre-Creme sampon, a Lux szappan, a Max Factor vörös rúzsa, valamint a Woodbury arc-és testpúdere, de a Whitman's Sampler csokoládé is éveken át vele reklámozott. Nemcsak színésznők váltak influencerekké az ’50-es években: a három Olimpiai aranyat nyert úszó, Esther Williams, „Amerika sellője” is elég sok mindent reklámozott, a Canada Dry szénsavas üdítőtől kezdve fürdőruhákat, medencéket (!), kozmetikumokat és testápoló krémeket is.
A ’60-as, ’70-es évekre a modellekből lettek az influencerek
Az évtized végéhez közeledve már egyáltalán nem volt kirívó szép nőket és férfiakat, statisztikákat és modelleket alkalmazni egy-egy termék hirdetésére. Nem minden márka tudta ugyanis megengedi magának, hogy globális arcokat foglalkoztasson: minél többet szerepeltwk, annál nagyobb gázsit kértek a hírességek. Az 1960-as évek elejére egyre több ismeretlen arc bukkant fel a képernyőkön autókat és motorokat népszerűsítve, de az élelmiszerek és az italreklámok is elképesztően felkapottak voltak.
Lájkokért és követőkért fizetünk a mentális egészségünkkel - de vajon megéri?
Újdonságnak számítottak a fehérneműreklámok, melyeket Jane Russell színésznő honosított meg azzal, hogy melltartót reklámozott a tévében, az idén 95. életévét betöltő Barbara Eden pedig harisnyákat reklámozott először a nőknek, történelmet írva ezzel. A következő évtizedekben a modellek vették át a nagy színészek és színésznők szerepét az influenszer-kultúrában, kezdve Twiggy-vel és Jean Shrimptonnal, majd Cheryl Tiegs, Amerika első szupermodellje, Lauren Hutton, a világ akkori legjobban fizetett topmodellje és a Charlie angyalai főszereplője, Farrah Fawcett voltak a reklám- és influencer királynők a ’70-es és a ’80-as években.
Ma már bárki lehet influenszer
Bár a klasszikus amerikai szépség jegyéhez közeledve még mindig sokat szerepeltek a reklámokban az olyan modellek, mint Christie Brinkley vagy Elle Macpherson, az évezred végéhez közeledve egyre több új arcot mutattak be a tévében. Olyanokat, akik a korábbi gondolkodás alapján nem igazán illettek volna egy háziasszony képernyőjére. Ilyen például Iman, aki sötét bőrszíne ellenére a ’80-as évek egyik legkeresettebb topmodelljévé vált, ledöntve a korlátokat a divatmárkák kampányaiban.
De említhetnénk Beverly Johnsont is, aki 1974-ben az első afroamerikai nőként megkapta az amerikai Vogue címlapját. A publikálás után szabályosan megrohamozták őt azok a márkák, akik immár az afroamerikai nőknek is szerettek volna hirdetni – korábban viszont nem volt erre lehetőségük. Az 1979-ben pedig a 14 éves Brooke Shields lépett nagyot előre, a ’90-es években pedig a nagy szupermodell-generáció tagjai, Cindy Crawford, Claudia Schiffer, Naomi Campbell, Christy Turlington és Linda Evangelista voltak azok, akik a mai értelmű véleményvezéreknek és reklámarcoknak számítottak.
A 2000-es évekre átvették a helyüket a popsztárok és a tinifilmek színésznői, ma már pedig szinte bárkiből lehet influencer, akinek van mondanivalója, mert nincsenek határok. A legnépszerűbb ma Cristiano Ronaldo, akit 670 millió felhasználó követ az Instagramon. Utána következik Lionel Messi, aztán Selena Gomez, Kylie Jenner és Dwayne Johnson. A TikTokon Khaby Lame-et követik a legtöbben (160 millióan), ő mindenféle szórakoztatóipari vagy sportolói múlt nélkül vált elképesztően híressé azzal, hogy vicces videókat tett közzé. Mindez az bizonyítja, hogy akár a leghétköznapibb emberből is lehet influenszer.
