Muraszaki Shikibu – a japán udvarhölgy, aki megírta a világirodalom első regényét

Vannak olyan írók, művészek, akik hiába alkottak maradandót, nem maradt fenn a nevük, és vannak, akikét ki sem lehet törölni a kollektív emlékezetből. Murasaki Shikibu valahol a kettő között lebeg. Nem tudjuk pontosan, mikor született vagy mikor halt meg, de a valódi nevét sem ismerjük, hiszen a Japánban, a Heian-kor közepén egy udvarhölgyet nem illett a saját nevén emlegetni.

A „Muraszaki” egy regényhősre utal, a „Shikibu” pedig apja hivatalnoki rangjából származik. És mégis: ezzel a névvel vált halhatatlanná.

Muraszaki Shikibu – egy nő, akinek identitását elfedte a korabeli arisztokrata udvari etikett, képes volt létrehozni a világirodalom első regényét. Egy történetet, amiben egy uralkodó férfit jelenít meg – idealizálva, mégis leghétköznapibb, legemberibb élethelyzeteit is papírra vetve. Arra a papírra, ami „túlélt” ezer évet, de máig érvényes mondanivalót hordoz.

A Heian-kor fénye és árnyéka

Muraszaki a 10–11. század fordulóján élt, a Heian-korban amikor a japán udvari kultúra elérte csúcspontját: ez volt az az időszak, amikor a japánok a szépséget, a finomságot, a művészetek iránti érzékenységet mindennél többre tartották. Ekkor született meg a kifejezetten japán irodalom, ami fokozatosan vált le a kínai hatástól, és a kana írásjelek által új irodalmi műfajok bontakoztak ki.

A waka költészet aranykorát élte, különösen a Kokin wakashū összeállítással. Ez volt az első japán császári versantológia. A próza is fejlődésnek indult, ekkor jelentek meg a monogatari (elbeszélések) és a nikki (naplók). A képzőművészetben a yamato-e stílus dominált – tipikus japán festészeti irányzatként szabadabb kompozíciók, élénk színek és a japán irodalomból, valamint a mindennapi életből merített témák kapcsolódnak hozzá.

A vallási életben a Tendai és a Shingon buddhizmus ezoterikus iskolái léptek működésbe; ezek szertartásai párhuzamba állíthatók a bonyolult udvari rituálékkal. A Tiszta Föld tanításai is ezidőtájt kezdtek terjedni, amik az Amida Buddha iránti egyszerű hitet hirdették, és különösen a késő Heian-kor társadalmi válsága idején adtak vigaszt az embereknek. A korszak utolsó szakaszát ugyanis helyi zavargások és tartományi katonai csoportok közötti fegyveres harcok jellemezték.

Az arisztokrata udvari élet csillogása mögött pedig intrikák, hatalmi harcok, szerelmi bonyodalmak és a mulandóság fenyegetése húzódott. Muraszaki Shikibu műve ennek a sokszínű korszaknak az emblematikus alkotása.

Kultúrák összevarrása – magyar hímzések japán kimonókon Pór Andrea kezei nyomán

A Gendzsi szerelmei

A Gendzsi monogatari, magyar fordításban A Gendzsi szerelmei, kb.1000 és 1012 között keletkezett. A több mint ötven fejezetből álló nagyregény Hikaru Gendzsi, vagyis a „fény hercege” életét, szerelmeit és csalódásait követi végig konzisztens, szinte tankönyvi regényszerkezetbe ágyazva. A monumentális történet nem csupán romantikus kalandok sorozata, sokkal inkább egy mélylélektani utazás. A történetben olyan hétköznapi, emberi érzések köré gyűlt kérdések bontakoznak ki, mint a vágy, a hűtlenség, a kötelességtudat vagy akár az elmúlás.

Gendzsi alakja egyszerre hős és áldozat: a politikai játszmák következményeként elveszíti rangját, és egy alacsonyabb beosztású hivatalnok szerepébe kényszerül. Beleszeret mostohaanyjába, csalódását pedig szerelmi viszonyok sorozatában éli meg, amik rendre zátonyra futnak. Ezeken keresztül a regény a korszak nemességének életét és szokásait tárja elénk.

Ami igazán lenyűgöző ebben az írásban, hogy több, mint ezer évvel ezelőtt egy nő olyan férfialakot teremtett, akinek esendőségei ma is ismerősek lehetnek számunkra, mégis tabuként kezeljük ezeket. Megismerve a történetet, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy

tényleg ennyire nem változunk semmit?

Tényleg ennyire egyetemesek az emberi érzések, dilemmák? Manapság is ugyanúgy keressük a boldogságot, félünk a magánytól, vágyunk beteljesülésre, és ugyanúgy ki vagyunk téve a hatalom akaratának, mint akkoriban – férfiként is, nőként meg pláne.

Muraszaki nem csupán íróként, de női íróként is maradandót alkotott. Mondhatni, a női írásbeliség diadala volt ez. Bátorsága arra is rávilágít, illetve arra is emlékeztet, hogy a női hangok gyakran ott törnek utat, ahol senki sem számít rá. Muraszaki korában egy nőnek nem volt lehetősége a politikában vagy a nyilvánosságban hivatalos szerepet vállalni, ő mégis belépett ebbe a világba, nem is akárhogyan.

Művészetek tengelypontján

A Gendzsi szerelmei nem pusztán irodalmi mű. Már a 12. században megjelentek az első illusztrált tekercsek, a Genji monogatari emaki, amik a világ legrégebbi regényillusztrációinak számítanak. Később a történet számtalan formában élt tovább: noh és kabuki színpadokon, ukiyo-e fametszeteken, Edo-kori lakktárgyakon és textiles mintákon.

A Gendzsi-motívum a kortárs designban is utat tör magának: illatszerek csomagolásán, selyemsálakon, papír-írószer termékeken, plakátokon, digitális illusztrációkban is visszaköszön. Muraszaki öröksége manapság is eleven inspiráció, ami folyamatosan remixelődik, újraértelmeződik.