A Hamnet az Oscar-szezon legmegrázóbb filmje, amit mindenkinek látnia kell
A Hamnet 2025 egyik legjobban várt filmje volt, mely egy mély, személyes, megrázó történet a gyászról, a szerelemről és a fájdalom művészi transzformációjáról. A film Maggie O’Farrell 2020-ban megjelent, nagy sikerű regényét dolgozza fel és a legendás drámaíró, William Shakespeare életének kevéssé ismert, tragikus fejezetét állítja középpontba: feleségével való kapcsolatát és fiuk, Hamnet halálát, melyet az író a Hamlet című művében dolgozott fel.
Cloé Zhao filmje nemcsak a történelmi múltat, hanem az univerzális emberi tapasztalatokat is új fénybe helyezi, miközben a rendező sajátos, lírai stílusával és érzékenységével közelíti meg a témát. Zhao több interjúban is hangsúlyozta, hogy eleinte tartott a film elkészítésétől, mert úgy érezte, nincs elég élettapasztalata egy ilyen mélyen anyai, gyászról szóló történethez: elmondása szerint a Hamnet „mélységet és érettséget” követelt tőle, és a forgatás során saját, feldolgozatlan anyai veszteségeivel is szembe kellett néznie.
„Ha nem gyógyítom be ezt a sebet, életem második fele nagyon nehéz lesz” – fogalmazott. A filmben Zhao célja az volt, hogy a gyászt, a szeretetet és a művészi teremtést univerzális, mindenki számára átélhető tapasztalatként mutassa be. Nem a történelmi pontosság, hanem az érzelmi igazság volt számára a legfontosabb: „A szó szerinti igazság nem érdekel. Ami igazán számít, az a jelenlét, a disszonancia nélküli pillanat, amely képes időn és téren átívelni, és összekötni minket”.
Csendes ellentétek
A Hamnet a férfi és női energiák, a természet és civilizáció, a maradás és menekülés, a csend és kifejezés ellentétét is vizsgálja: a feleség, Agnes karaktere a természet, az intuíció, a csendes jelenlét megtestesítője, míg Shakespeare a civilizáció, az alkotás, a menekülés szimbóluma. A tragédia után mindketten másképp gyászolnak, és csak a művészeten keresztül képesek újra kapcsolódni egymáshoz.
A film forgatókönyve Maggie O’Farrell azonos című regényén alapul, amely 2020-ban jelent meg, és rövid idő alatt nemzetközi bestseller lett, majd maga is részt vett a forgatókönyv megírásában társszerzőként. Ez a közös munka kulcsfontosságú volt a film érzelmi és szerkezeti hitelessége szempontjából. O’Farrell elmondása szerint a regény ötlete már tinédzserkorában megfogant benne, amikor megtudta, hogy Shakespeare-nek volt egy Hamnet nevű fia, aki 11 évesen meghalt, és néhány évvel később született meg a Hamlet. Ez a párhuzam mélyen megérintette, és évekig kutatta a korszakot, Shakespeare életét, mielőtt nekilátott volna a regénynek.
Paul Mescal nemcsak orrszarvúval, de imposztor szindrómával is megküzdött a Gladiátor II forgatásán
A forgatókönyv megírása során a regény „belső”, leíró világát át kellett alakítani „külső”, vizuális történetmeséléssé. A filmben például Agnes belső monológjait gyakran testvérével folytatott párbeszédek váltják fel, hogy a néző számára is átélhető legyen az érzelmi folyamat. A forgatókönyv szerkezete is jelentősen átalakult: míg a regény időben ugrál, a film lineárisabb, hogy a néző könnyebben követhesse a karakterek fejlődését.
A Hamnet cselekménye a 16. századi Stratford-upon-Avonben játszódik, és egy írott prológussal indul, amely kiemeli, hogy a Hamnet és Hamlet nevek az akkori Angliában felcserélhetőek voltak, ezzel is előrevetítve a történet központi motívumát. A szereplőválogatás kiemelkedően tudatos és érzékeny folyamat volt, Zhao számára mindig is fontos volt, hogy a színészek ne csupán tehetségesek, hanem „autentikusak” legyenek, vagyis a karakterek lényegét már önmagukban is hordozzák.
A rendező elmondása szerint Paul Mescal kiválasztása Shakespeare szerepére egy véletlen találkozásnak köszönhető: Zhao a Telluride Filmfesztiválon találkozott vele és bár nem ismerte korábbi munkáit, azonnal érezte, hogy a színész
megtestesítheti a fiatal Shakespeare-t.
Jessie Buckley-t már régóta figyelte és biztos volt benne, hogy Agnes karakteréhez „bátorság, hiúságmentesség és őszinteség” szükséges – ezek mind megtalálhatók Buckley játékában. A Buckley-Mescal páros között már a próbafelvételeken „szikrázott a levegő”, ami a film egyik legnagyobb erőssége lett. A gyerekszereplők kiválasztásánál a természetesség, a hiteles testvéri kapcsolat volt a fő szempont: az ikerpár, Jacobi Jupe (Hamnet) és Olivia Lynes (Judith) alakítása a kritikusok szerint „megdöbbentően intuitív”, „őszinte”, és a családi dinamika hitelességét erősíti. Szép motívum, hogy a filmet záró, színpadi jelenetben Jacobi Jupe bátyja, Noah Jupe alakítja Hamletet.
Zhao kiemelte, hogy a forgatás során „rituális, szinte szertartásszerű” légkört teremtettek, különösen a Hamnet halálát bemutató jeleneteknél. „Aznap mindenki tudta, hogy valami különleges történik. Olyan volt, mintha egy közös gyászszertartáson vettünk volna részt” – mondta. Jessie Buckley elárulta, hogy Agnes karakterének megformálásához nem a történelmi kutatás, hanem az ösztönösség, a „belső hang” vezetett. „Nem akartam előre elképzelni, ki is ez a nő, inkább hagytam, hogy a forgatás során, a többi színészre reagálva szülessen meg bennem” – fogalmazott.
Paul Mescal szerint Shakespeare figurája egyszerre volt „menekülő és alkotó”, aki a gyászt csak a művészeten keresztül tudta feldolgozni. „A legnehezebb az volt, hogy a karakter zárkózottságát, érzelmi elfojtását hitelesen jelenítsem meg, miközben a nézők számára is átélhető maradjon a fájdalma.” Jacobi Jupe, a fiatal Hamnet alakítója, arról beszélt, hogy a forgatáson „családként” működtek, és a közös táncpróbák, játékok segítettek abban, hogy a gyerekek természetesen, felszabadultan játszhassanak.
Forgatási körülmények és helyszínek
A Hamnet forgatása 2024. július 29-én kezdődött Walesben, majd Herefordshire-ben, Angliában folytatódott, és szeptember 30-án ért véget. A forgatás során a természetes fény, a valós helyszínek és a díszletek együttesen teremtették meg a film „élő”, tapintható világát - mintha valóban a 16. századi Angliában járnánk. A látványvilágot Fiona Crombie Oscar-jelölt díszlettervező álmodta meg, aki korábban az A kedvenc című filmen is dolgozott. Crombie célja az volt, hogy a terek – a Henley Street-i ház, az erdő, a Globe Színház – érzelmi jelentéssel bírjanak, és tükrözzék a karakterek belső világát.
A jelmezeket Malgosia Turzanska tervezte, aki a történelmi hitelesség mellett a karakterek személyiségét is meg akarta jeleníteni. A ruhák „életközeliek”, gyakran koszosak, kopottak, hogy a szereplők ne tűnjenek „21. századi embereknek, akik beöltöztek”, hanem valóban a korszak szülötteinek hassanak. A Hamnet képi világát Łukasz Żal, kétszeres Oscar-jelölt operatőr (Ida, Cold War, The Zone of Interest) teremtette meg. Żal és Zhao közösen dolgozták ki a vizuális nyelvet, amely a „lét és halál ciklusait”, a természet és a civilizáció ellentétét, valamint a gyász és szeretet univerzális tapasztalatát jeleníti meg.
Megnéztük az Üvöltő szelek filmes adaptációját, és tényleg nem mindenkinek való
A vágás során a hangdizájn, Max Richter zenéje és a vizuális effektek is szorosan egységet alkottak, hogy a film végső hatása „nukleáris erejű” legyen, ahogy azt több kritikus is megfogalmazta. A film végső kulcsjelenetében Richter 2004-es On the Nature of Daylight című műve csendül fel, amelyet Jessie Buckley javaslatára illesztettek be. Zhao elmondása szerint ez a zenei betét „feloldotta” a film befejezését, és új értelmet adott a színházi jelenetnek: „A kezek kinyújtása, a közös gyász, mind a zene hatására született meg a forgatáson”. A filmzene kritikailag is nagy elismerést kapott: nemcsak aláfestés, hanem a film érzelmi architektúrájának szerves része lett, különösen a gyász, a szeretet és a transzformáció témáinak megjelenítésében.
A Hamnet a 2025–2026-os díjszezon egyik legsikeresebb filmje lett, számos rangos fesztiválon és díjátadón aratott sikert – most pedig több jelöléssel várja az Oscar díjkiosztóját. A film sikere azt mutatja, hogy a személyes, érzelmi történetek, a női nézőpont, a művészi kísérletezés és a történelmi hitelesség ötvözete képes mélyen megérinteni a közönséget, és hosszú távon is hatást gyakorolni a filmművészetre.
előfizetésem
Hírlevél