El sem hinnéd, milyen volt a karácsony Jane Austen, Viktória királynő és Sisi idejében

Amikor ez a cikk megjelenik, a legtöbben már kibontottuk az ajándékainkat, összetörtünk egy-két karácsonyfadíszt (véletlenül vagy szándékosan), fogyott a bejgliből, a halból vagy a káposztából, de még nem vesztünk össze minden családtagunkkal. Úgyhogy épp itt az ideje egy kis jóllakott nosztalgiázásnak kétszáz évvel ezelőttről.

Karácsony a régenskorszakban

Az 1775-ös születésű Jane Austen élete egy részét a régenskorszakban élte (a „regency” az 1811 és 1820 közötti periódus volt, ekkor játszódik a Bridgerton is), nem csoda, hogy a Büszkeség és balítélet, valamint az Emma is ekkor játszódnak. Az írónő idején a karácsonyi időszak nagyon különbözött a mai ünnepektől, sok ma ismerős brit (és magyar) szokás – például a Mikulás és az ajándékok cseréje karácsony reggelén – még nem létezett, a György korabeli ünnepi időszakok sokkal hosszabb ideig tartottak, mint ma: december 6-tól január 6-ig.

Ez elsősorban a család és a barátok ünneplésének ideje volt, sok evéssel és ivással párosulva - vagy otthon gyűltek össze magánpartikra, vagy bálokra, táncmulatságokra, nagy lakomákra és vacsorákra jártak. Az Austen család tagjai mindannyian lelkes előadóművészek voltak, akik imádták a szójátékokat és a találós kérdéseket, az amatőr színházi előadásokat, a verseket, az irodalmi felolvasásokat és a társasjátékokat, amelyekben Jane kiemelkedően teljesített, unokaöccsei és unokahúgai nagy örömére. Sőt, nem voltak ellenére a könnyű szerencsejátékok sem...

Jane Austen emellett odáig volt az olyan, kissé veszélyes, de szórakoztató (?) játékokért mint például a Snap-Dragon és a Bullet Pudding. A Snap-Dragon a 16. században vált népszerűvé, Francis Grose a Dictionary of the Vulgar Tongue (1811) című művében így írta le: „Karácsonyi játék: mazsolát és mandulát tesznek egy brandyvel teli tálba, majd a gyertyákat eloltják, a szeszes italt meggyújtják, és a társaság a mazsoláért küzd.”A játék célja az volt, hogy a résztvevők a hajuk és szemöldökük megégése nélkül kiragadják a mazsolákat az égő brandyből.

Ne feledkezzünk el azok ünnepéről sem, akik karácsonykor is értünk dolgoznak

A karácsonyi látogatások december 6-án, Szent Miklós napján kezdődtek, apró ajándékok cseréjével. December 21-én, Szent Tamás apostol tiszteletére tartott Szent Tamás napján ételt és alamizsnát osztottak a szegényeknek; a napóleoni háborúkban elesett katonák özvegyei, akiknek alig volt megélhetésük, „Thomasing”-ra indultak, és kopogtattak a konyhaajtókon.

Karácsony estéjén mindenki – a nemesség és a szegények egyaránt – magyalt és más örökzöldeket, például babérlevelet, galagonyát és rozmaringot gyűjtött, amelyekből hosszú csokrokat, koszorúkat fontak, és narancsokkal, piros bogyókkal, szalagokkal díszítették. Ezeket aztán a kandallópárkányra, az ajtókeretekre vagy a falakra akasztották, ez az ősi hagyomány meleget és fényt hozott, és a hideg, sötét téli napok végét jelezte.

Annyi bizonyos, hogy Jane Austen imádott volna karácsonyi képeslapokat küldeni, ha azok akkor már léteztek volna. De sajnos „lemaradt” róluk, mert az elsőt 1843-ban Sir Henry Cole rendelte meg. Ám az biztos, hogy karácsony estéjén az angolok ünnepi gyertyát gyújtottak, és a mogyoróágakba csomagolt karácsonyi rönköt (Yule Log) húztak haza az erdőből, hogy az előző évi rönk egy darabjával meggyújtsák.

Karácsony napja misével kezdődött, amelyet egy pompás otthoni lakoma követett. Az ünnepi étkezés koccintással indult, miközben a vendégeknek körbeadták a Wassail Bowl-t, egy enyhén fűszerezett, mézes ízű sörhöz hasonló italt, és sült libát, vaddisznót, különféle húsokat, zöldségeket, leveseket, sajtokat és darált húsos pitét fogyasztottak. Az ünnepi vacsora a lángoló, brandyvel meglocsolt, magyalfa-díszítésű Plum Pudding bemutatásával ért véget.

December 26-a a szolgák ünnepe volt, amikor a gazdagok az elesetteknek – valamint bérlőiknek és kereskedőiknek – karácsonyi ajándékcsomagokat adtak, amelyekben pénz, ajándékok és ruhák voltak; ez a hagyomány „Boxing Day” kifejezés eredete.

Január 6-a, vagyis a tizenkettedik éjszaka jelölte a karácsony végét, amit jelmezes vagy álarcos bálokkal és mulatságokkal ültek meg. Az örökzöld díszeket leszedték és elégették, mivel szerencsétlenségnek számított, ha az említett dátum után megőrizték őket - ha belegondolunk, mi is ilyenkor szoktuk leszedni a karácsonyfát (kivéve azokat, akiknél még márciusban is világít).

Karácsony márciusig? Nem vagy egyedül, ha nem szeded le a fát vízkeresztkor - ezek a szokások hódítanak világszerte

A viktoriánus ünnepek

Bár Austenéknél még nem, Viktória királynő - akkor még hercegnő - gyermekkorában már szokás volt karácsonyfát díszíteni, források szerint német származású nagymamája, III. György király felesége, mecklenburg-strelitzi Zsófia Sarolta királyné (igen, akit a Bridgerton család című sorozatból is ismerünk) volt az, aki meghonosította ezt a hagyományt. Azonban a királynő férje, Albert herceg volt az, aki igazán élvezte ezt a rituálét.

Esküvőjüktől kezdve a herceg személyesen vállalta a Windsor-kastély fenyőfáinak díszítését viaszgyertyákkal és édességekkel, például árpacukorral és cukrozott szilvával. Ezek olyan kömény- vagy ánizscukorkák voltak, amelyeket főzött cukorral borítottak be és szilva alakúra formáztak. A tetejükön lévő kis drót „szár” segítségével könnyen fel lehetett őket akasztani a fákra. Egy 1841-ben írt naplóbejegyzését olvasva úgy fest, hogy maga Viktória királynő is ugyanolyan lelkes volt a karácsonyt illetően, mint férje:

“A karácsonyt mindig is a legkedvesebb, legboldogabb időszaknak tartottam, Albert számára is, aki természetesen még jobban élvezte azt a boldog otthonában, ami az enyém, gyerekként, biztosan nem volt. Öröm, hogy ez az áldott ünnep az ember legboldogabb napjaival társul. A karácsonyfák illata kellemes emlékeket idéz fel. Ha belegondolok, hogy már két gyermekünk van, és az egyikük már élvezi a látványt, akkor ez olyan, mint egy álom.”

Jól mutatja a brit uralkodócsalád tengerentúli hatását, hogy az 1840-es években a Godey’s Lady’s Book - a legolvasottabb női magazin az USA-ban - egyik lapszámában a karácsonyfa köré gyűlt Viktória hercegnőről és családjáról közölt egy képet,

erre ugrásszerűen megnőtt az Államokban karácsonyfák iránti kereslet.

Az 1860-as évekre már több száz karácsonyfa került eladásra Covent Gardenben. Eredetileg szegfűszeggel, fahéjas rudakkal és fenyőtobozokkal díszítették őket, néha a dióhéjból kivették a dióbelet, és egy kis ajándékkal vagy cukorkával helyettesítették, mielőtt a fára akasztották. A 19. században - nem meglepő módon - a kézzel készített ajándékok voltak a divatosak, az édességek pedig különösen népszerűek voltak. A mézeskalács sem volt idegen a vásárokon árulták, vagy ünnepnapokon fogyasztották - sokan úgy tartják, hogy a szintén német eredetű édességet maga Albert herceg segített népszerűsíteni karácsonyi csemegeként.