Pukedli egy torta előtt, egerek a táncparketten: A londoni bálok világa a valóságban néha hihetetlenebb, mint maga a Bridgerton

Vannak lányok a világon, akik nem egy kosárpalánk tövében bécsi keringőznek a szalagavató keretében, hanem alapos felkészülés után London legelegánsabb helyszínein vesznek részt az első báljukon. A londoni „szezon” valós hagyományain alapszik a Bridgerton fantáziát történelemmel keverő világa is, amelynek újabb és újabb évadjait lélegzetvisszafojtva várja a világ. Fényűző bálok, elképesztő ruhák és szigorú gardedámok: Hogyan indult a báli szezon hagyománya Angliában, és kik azok a lányok, akik a 2020-as években is úgy érzik, érdemes így indítani a felnőtt életet?

Anyád debütált már?

A debütáns bál intézménye a tizennyolcadik században kezdődött, valóban a Bridgerton évadaiból ismert, elképesztő frizurákat hordó Charlotte királyné alatt. Az esemény pedig tényleg arra szolgált, hogy jelezze, adott szezonban ki az a jó házból való úrilány, aki eladósorba lépett, egyúttal teret teremtve arra, hogy a házasulandó felek megismerhessék egymást. Természetesen csak megbízható gardedámok vigyázó tekintete mellett, nem pedig elhagyatott ligetekben, elszabadult hintókban, és egyéb megkérdőjelezhető helyeken, ahogy a sorozatban láthattuk.

A „londoni szezon” egy több hónapon át tartó időszak volt, amikor a vadászidény végével az angol elit tagjai vidéki otthonaikból a fővárosi rezidenciáikba költöztek, hogy aztán különböző társasági eseményeken vegyenek részt, a hajnalig tartó báloktól kezdve a képzőművészeti kiállításokon át a lóversenyekig. A rendszer pedig biztosította, hogy a leendő menyasszonyok és vőlegények valóban csak a megfelelő családokból származó potenciális házastársakkal találkozzanak, így az évszázadok során felhalmozott vagyonok megmaradjanak és növekedjenek.

Az első, valóságos „Charlotte királyné bál” -t 1780. májusában rendezték meg, jótékonysági eseményként egy új, szintén a királynéról elnevezett londoni anyakórház javára. A halálra vált első bálozó fiatal lányoknak, akiket az édesanyjuk mutatott be, meglehetősen komplikált ruhában kellett végre hajtaniuk egy mély pukedlit a királyné előtt. A sikeres attrakciót követően a lány az édesapja rangjának megfelelően a királyné arcát, vagy csak a kezét csókolta meg.

„Tévesen azt sugallhatják, hogy a szex mindenek feletti" - így látja a szexterapeuta a Bridgerton intim jeleneteit

Természetesen csak olyan anya kísérhette a lányát, akit a maga idejében szintén bemutattak az udvarnál; ha ez valamiért mégis megoldhatatlan volt, akkor egy megfelelő exdebütáns gardedámot kellett találni, aki vállalta, hogy a fiatal hölgyet felkészíti és bemutatja az uralkodó párnak.

Hamarosan Charlotte királyné bálja lett AZ esemény, ahol arisztokrata családok elindították tizenhét-tizennyolc éves lányaikat a férjszerzés – remélhetőleg nem túlságosan hosszú és kanyargós – ösvényén. Ha pedig valaki valamilyen módon megszegte a brit arisztokrácia életét irányító szigorú etikettet, valóban komoly következményei lehettek a kihágásnak. A sorozatból ismert Lady Whistledown pletykalapjához hasonló kiadványok tényleg léteztek, még ha nem is nevezték meg annyira egyértelműen az áldozataikat, mint Penelope Featherington. Azonban a valóságban sohasem derült fény arra, ki írja a botrányos történeteket.

Az utolsó első bál

Az első bálok szokása időtállónak bizonyult, az előkelő brit családok lányai még bőven a huszadik század közepén is „bemutatkoztak” a királynőnek és az elegáns londoni társaságnak, Charlotte királyné bálján pedig egy gigantikus fehér torta helyettesítette a rég halott ünnepeltet, ami előtt a hófehérbe öltözött lányok pukedliztek.

Azonban a hús-vér uralkodó előtti formális bemutatkozásnak II. Erzsébet királynő véget vetett az 1950-es évek végén, amikor már egyre többen megkérdőjelezték azt is, hogy a második világháborút követő években egyáltalán miért indították újra ezt a meglehetősen divatjamúlt eseményt. A fiatal, mindössze a harmincas évei elején járó királynő és a férje, Fülöp herceg készek voltak arra, hogy modernizálják a monarchiát, amibe a pukedliző debutánsok már aligha fértek bele.

Mit tanulhat Budapest Havannától és Párizstól?

A királynőt nehezebb volt meggyőzni arról, hogy a csak „deb” -nek becézett lányok felett eljárt az idő, de Fülöp herceg állítólag az egész szokást csak „nyavalyás ostobaság” -ként emlegette, a királynő húga, Margit hercegnő pedig hasonlóan ellenezte az eseményt. „Véget kellett vetnünk ennek. Már minden londoni ringyó debütáns lett.” – hangzott a hercegnő sommás véleménye.

Az utolsó bemutatkozási lehetőségre rekordszámban jelentkeztek a fiatal lányok és ijedt mamáik, akiknek a szeme előtt szűnt meg egy addig örökkévalónak hitt brit tradíció. Volt olyan hölgy, aki egyszerre négy lányát is bemutatta az udvarnál, sokszor a bentlakásos iskolákból kirántva a bőven tizenhét éven aluli kislányokat. Hiszen az 1950-es évek végén már valóban soha vissza nem térő lehetőségről volt szó.

A királyi család szókimondó tagjai hiába beszéltek, Charlotte királyné bálját még hosszú évekig megtartották az uralkodó támogatása nélkül is; az utolsó első bálozók 1976-ban húzták fel könyékig érő hófehér kesztyűjüket. A bált, amely egykor a jómodor, az elegancia, és az ártatlanság szimbóluma volt, végül droghasználat és a lányok meglehetősen szabados viselkedése miatt szűntették be.

Volt, aki farmert húzott a hosszú fehér ruha alá, és az első adandó alkalommal lelépett a saját első báljáról, hívatlan vendégek bukkantak fel a kapuknál, de az is előfordult, hogy valaki eleresztett egy csomó fehér egeret a táncparketten.