előfizetésem
Hírlevél
Japán #MeToo-hulláma egyetlen nővel kezdődött: Shiori Ito története
Shiori Ito a „Fekete doboz” („Black Box”) címet adta annak a könyvének, amely a megerőszakolásának történetét meséli el. A nők ellen elkövetett szexuális erőszak a mai napig nem minden országban számít illegálisnak, de azokon a helyeken, ahol törvényeket hoztak ellene, sem ritka az áldozathibáztatás, az ügy elbagatellizálása és a bürokráciában menet közben elvesző igazság. A hazai helyzetről korábban mi is írtunk, de Shiori Ito japán újságíró története nemcsak a hazájában, hanem globálisan is nők millióinak adhat bátorságot.
2015 áprilisában Shiori Ito, aki akkor 25 éves gyakornokként volt jelen a Thomson Reutersnél, találkozott Noriyuki Yamaguchival, a Tokyo Broadcasting System washingtoni irodavezetőjével egy vacsora keretén belül, hogy egy munkalehetőségről beszélgessenek. Az este a fiatal újságíró fejében azonban csak ködös látomásként maradt meg, miután az étkezés közben váratlanul rosszul lett. (Később kiderült, hogy az italába drog került.) Órákkal később pedig arra ébredt, hogy egy szállodai szobában szexuálisan bántalmazza vacsoravendége.
Újságíróként azt érezte, kötelessége a nyilvánosság előtt elmesélnie történetét, legyen ez bármilyen fájó is a számára. A perből, ami egész Japánt megbotránkoztatta – és nem azért, mert együttéreztek Ito-val –, először könyv, majd dokumentumfilm készült, amit az áldozat öt éven keresztül forgatott. Japán az ellentétek hazája, ahol megfér a modern és a tradíció, a végletekig felgyorsult élet és a lassú hétköznapok, de látszólag legalább 50 évvel előttünk tartanak.
Félsz a nőgyógyásztól? Akkor ezt a három fiatal orvost meg kell ismerned
A nyilvánosság ereje
Egy ilyen fejlett társadalom miért fordította el a fejét, amikor a fiatal újságíró az igazért harcolt? Shiori Ito az eset után, a könyv megjelenésével két évvel vállalta fel széles közönség előtt történetét. Ekkoriban mindenki próbálta lebeszélni, hogy arcával vagy nevével lépjen a kamerák elé. Azt hajtogatták, vége lesz a karrierjének, és nemcsak magát, hanem egész családját szégyenbe hozza, ha tovább folytatja. Csupán néhány korábbi kollégája volt hajlandó kiállni mellette. Esetét nem könnyítette meg, hogy az elkövető, Noriyuki Yamaguchi, az akkori, azóta elhunyt Shinzo Abe elnök közeli barátja lévén igen befolyásos személynek számított.
Míg ő pénzével és tekintélyes kapcsolatrendszerével könnyen irányíthatta a sajtómegjelenéseket, addig Ito fiatal nőként, pénz nélkül, nem bízhatott másban, csak abban, hogy lesznek még olyanok, akik ugyanúgy elfogadhatatlannak tartják, hogy az állam nem veszi komolyan a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekményeket. „A saját szavaimmal, a saját hangomon kellett elmesélnem a történetem. Ha arra vártam volna, hogy valaki más szólaljon meg, a dolgok soha nem változnának meg” – írja az esetet feldolgozó könyvében.
Egy 2017-es felmérést olvasva, miszerint Japánban a szexuálisan erőszakos eseteknek mindössze 4%-át jelentik a hatóságoknak, jött rá, hogy mélyebbre kell ásnia, hogy minél több bizonyítékot szolgáltasson arról, mit tett vele Yamaguchi azon az éjszakán. A rendőrség kezdetben elutasítóan fogadta Ito esetét, és miután a megalázó feljelentési folyamat közben – amelynek során egy életnagyságú babával kellett eljátszania az erőszakot a rendőrök előtt – úgy döntött, hogy még nem tesz feljelentést.
„Beach body?” Kösz, nem! – Így szeresd a tested akkor is, ha nem felel meg az Insta-ideálnak
Black Box Diaries
A története nyilvánosságra hozatalát követő öt évben Ito megpróbálta összerakni, hogy mi történt azon az éjszakán, úgy, hogy a bizonyítékok elégségesnek bizonyuljanak bármilyen hatalommal szemben. Felelősségre vonta erőszaktevőjét, miközben küzdött az igazságáért az őt figyelmen kívül hagyó rendszerben. A könyvet kiegészítő, tavaly megjelent „Black Box Diaries” egy közel kétórás dokumentumfilm, ahol Ito videónaplók, térfigyelő kamerák felvételei és telefonfelvételek segítségével meséli el a traumatikus megpróbáltatásait. A filmben megismerhetünk egy briliánsan intelligens, vicces és hatalmas lelki erővel bíró újságírót, aki beenged legsebezhetőbb pillanataiba, ahol van, hogy ő is elveszíti a reményt.
„A nemi erőszak meggyilkolja az ember lelkét. Mégis tovább élünk, és ahogy a lélek fokozatosan gyógyul, úgy nyerjük vissza fokozatosan önmagunkat is. Az emberek rugalmasak, gyógyulásnak pedig vannak különböző útjai. Számomra a továbblépés útja az igazság felkutatása, és az, hogy ezt minél több emberrel megismertessem.” – vallja Ito, aki beenged útjának hullámvölgyeibe is. A film egy pontján öngyilkosságot kísérel meg, hisz úgy érzi, túl sok éve már, hogy élete a körül a mindent felforgató este körül forog.
A hitetlenkedők és gyűlölködők mellett akadnak olyanok is bőven, akik kiállnak a fiatal nő mellett. A film egy szívmelengető pontja, amikor köszönetet mond azoknak a nőknek, akik támogatták és bizalmat szavaztak neki, még akkor is, ha ezzel az állásukkal vagy társadalmi megbecsültségükkel játszottak. Az újságíró lebontotta azokat a falakat, amik hosszú ideje elszigetelték a bántalmazást elszenvedett japán nőket a teljes élet lehetőségétől. Korosztálytól függetlenül rengetegen mellé álltak, és együtt örültek, amikor 2019-ben pert nyert Yamaguchi ellen, akit tagadása ellenére felelősségre vontak szexuális zaklatásért.
A bíróság elutasította a férfi által benyújtott ellenkeresetet is, amelyben Ito rágalmazásra hivatkozott. A per végén azt nyilatkozta, nemcsak Shiori Ito traumatizálta az eset, hanem őt is. (Képzeljük, milyen „megterhelő” lehetett ez a számára.) Ezt követően három évvel később a japán legfelsőbb bíróság helybenhagyta a felsőbíróság döntését, amely szerint beleegyezés nélküli szexuális együttlét történt, és arra kötelezte Yamaguchit, hogy fizessen neki több mint 30 000 dollár kártérítést. Talán ebben az esetben elnézhető a spoiler alert, amikor a történet vége nem egyszerű lezárás, hanem éppen valami újnak a kezdete.
A filmet ettől eltekintve mindenki számára ajánlom. Ito különös érzékenységgel fordul hasonló szörnyűségeket átélt sorstársai felé, és a filmben többször is figyelmeztet, hogy egyes jelenetek előhívhatnak korábbi traumatikus emlékeket. Egy korszak, mint mondtam, lezárult: Ito beszámolója arra sarkallta a politikusokat, hogy változtassanak az ország eddigi törvényein.
Japán 2023-tól fogva 13-ról 16 évre emelte a beleegyezési korhatárt, és a nemi erőszak definícióját az „erőszakos nemi közösülésről” a „beleegyezés nélküli nemi közösülésre” változtatta meg. A törvény mostantól azokat az áldozatokat is magában foglalja, akik alkohol vagy kábítószer hatása alatt állnak, akiket egy hatalmi pozícióban lévő személy kényszerített, és akik nem képesek hangot adni tiltakozásuknak, mert sokkos állapotban vannak – ami az ilyen traumatikus helyzetekben gyakori és normális biológiai funkció.
Habár még sok évnek kell eltelnie, hogy necsak a törvény, hanem a társadalom is megfelelő módon álljon a nők elleni szexuális bántalmazás témaköréhez. A „Black Box Diaries” a nulla mérföldkő, amit Shiori Ito tett le történetével, amellyel inspirál, hisz a saját kezébe veszi a sorsát, és arra buzdít, mások is meséljék el történetüket, mert az erőt ad, összeköt, és olyan támaszokra lelhetünk, akik segítenek visszaadni az emberiségbe vetett bizalmunkat.
