előfizetésem
Hírlevél
Olivia Dean maga a megtestesült modern nő, és ezt érdemes is eltanulnunk tőle
Szinte kizárható annak az esélye, hogy ne találkozott volna mindenki Olivia Dean legalább egy számával az elmúlt évben. A fiatal brit énekesnő a soul, jazz és pop hármas tengelyén mozgó őszinte, érzelmes dalszövegeivel, felejthetetlen mély tónusú énekhangjával és sugárzó jelenlétével sokak kedvence lett a közelmúltban. Man I Need nevet viselő kislemezével hívta fel magára az emberek figyelmét, The Art of Loving című albumával pedig végérvényesen beírta magát a zenei legendák közé.
De ki is Olivia Dean, aki modern nőiességével valami újfajta intimitást tár fel a zeneiparban? Mit tanulhatunk zenéjéből és tőle az ön- és az életszeretetről?
Nem éppen popsztár-alkat
Az 1999-ben született énekes Londonban töltötte gyermekkorát jamaicai–guyanai édesanyjával, angol édesapjával, valamint Guyanából 18 éves korában emigrált nagymamájával, nagy összetartásban. A zene szeretete örökletes volt, Olivia egy korábbi interjúban mesélt erről:
„A zene mindig körülvett minket, és láttam, milyen hatással van a szüleimre. Emlékszem, ahogy a nagynéném konyhájában voltam, és ő meg anyukám egy pohár borral a kezükben, Jill Scottra együtt táncoltak.”
Szüleinek zenei jártasságát mutatja az is, hogy középső nevét nem másról, mint az amerikai rapperről és énekesről, Lauryn Hillről kapta. Első szereplése ennek ellenére a középiskolában ugyan „kudarcba” fulladt – fogalmazok így, hiszen a fiatal tehetség a nagy lámpaláznak köszönhetően a közönségnek háttal állva fejezte be a Tomorrow című dalt az Annie musicalből, majd sírva is fakadt a színpadon –, ennek ellenére a zsűri második helyezéssel díjazta a még így is kifogástalan énekét.
Ez az élmény nem vette el örökre a kedvét, és 15 évesen sikeresen felvételizett a BRIT Schoolba. Az egyetlen akadály az volt, hogy a neves londoni művészeti gimnázium másfél órára volt tőle, így naponta több mint három órát ingázott, de ez őt nem igazán zavarta. Itt először színház szakra járt, majd dalszövegírásra váltott. Ezek után egy Angliában jól ismert zenekar, a Rudimental háttérénekese lett, velük pedig 2017-ben a Sziget Fesztiválon is fellépett mintegy 16 000 ember előtt. Ezután látta késznek az időt arra, hogy szólókarrierbe kezdjen.
Tudományosan bizonyított, hogy létezik női megérzés, mutatjuk, hogy erősítheted meg
Zenéjét ő maga így írja le: „lesújtó balladák szívfájdalomról és közösen énekelhető önszeretet-himnuszok”. Olivia Dean különlegessége éppen ebben rejlik: az őszinte érzelmességben. Nála a nehéz érzelmek nincsenek piedesztálra emelve, az énekesnő csupán normalizálja ezeket az érzéseket, miközben nem feledkezik meg saját értékéről sem. Üdítő a zeneiparban egy csendesen magabiztos, az erejét nem a keménységgel azonosító énekesnővel találkozni. (És most ez nem arról szól, ki a jobb énekes, vagy kinek a mondanivalója relevánsabb. A nők zeneiparban elfoglalt szerepei közel sem feketék vagy fehérek.)
Olivia Dean mégis a sztárvilágban ritka, különleges, hétköznapi realitással, költői, mégis egyszerű dalszövegeivel emlékeztet minket arra, hogy lehet érzékeny szívvel és nőies puhasággal létezni a világban anélkül, hogy hagynánk, hogy mások megsértsék a határainkat. Ezzel új irányt mutat a nőiességben, ahol nem kell lemondanunk feminista énünkről csak azért, mert szeretjük a szerelmet.
A modern nő mítosza
„A nők csodálatosak, és nem kapunk elég elismerést. A zeném mögötti fő motiváció az, hogy felemeljem a nőket” – mondta az énekes egy korábbi Vogue-interjúban. A feminista filozófia nem idegen számára: édesanyja a volt brit WEP, azaz a Women’s Equality Party első fekete elnökhelyettese lett 2020-ban.
Olivia, bár szeretetteljes családban nőtt fel, ahol édesapja is igazi támaszként volt jelen, így is átlátja, mennyi plusz, láthatatlan munka nehezedik a nőkre, és milyen gyakori, hogy személyiségüket – olykor teljes egészében önmagukat – háttérbe kell szorítaniuk azért, hogy másoknak segítsenek kiteljesedni. Legújabb, The Art of Loving című albumán szereplő Let Alone the One You Love című dalában nemet is mond azokra a kapcsolódásokra, ahol egy az egyik fél meggátolja a másik fejlődését:
„És ha kicsit is ismernél,
nem próbálnál visszatartani.”
Ez a bizalom saját maga iránt a zenei karrierjére is igaz,ebből pedig mi is erőt, inspirációt meríthetünk: hogy jobban hagyatkozzunk a megérzéseinkre, és bízzunk a képességeinkben.
„Volt egy időszak, amikor az emberek azt mondták:»Ez csak pastiche« (egy olyan művészeti keveredés, amely különböző korszakok és stílusok elemeiből építkezik – a szerk.), vagy hogy »Ez már idejétmúlt. Nem friss. Nem menő« – idézi fel a Londonban született zenész azokat az éveket, amikor még próbált betörni az iparágba.
Nők, akik szó szerint a fotelből változtatták meg a világot: a szalonok mindenható háziasszonyai
„Amint abbahagytam azt, hogy mások véleménye miatt aggódjak, és egyszerűen arra koncentráltam, hogy olyan dolgokat csináljak, amelyeket én magam is szívesen hallgatnék, felszabadultam ezek alól a korlátok alól."
Ma már csak a Spotify-on több mint 58 millióan hallgatják havonta. Ők – engem is beleértve – egyszerűen azt gondolják: iszonyúan menő az, amit és ahogyan a zenével csinál. De tovább megyünk: népszerűségét és tehetségét az is bizonyítja, hogy 2026-ban az egyik legnevesebb zenei díjat, a Grammy-t is megnyerte.
Persze nemcsak a dalait kedvelők, hanem a Chanel és a Burberry is úgy vélte, érdemes a figyelemre. Bronzos bőrével, szabadon lógó göndör tincseivel, finoman elegáns, mégis játékos megjelenése teljes összhangban van dalai lelkületével.
Korábban említett albuma érzékletesen mutatja meg, milyen sokféleképpen és milyen mélyen tud szeretni egy nő anélkül, hogy elveszítené önmagát. A 12 számból álló EP-je nem kizárólag a szerelemről szól, hanem a barátokról, a nőtársakról, az ön- és az életszeretetről is tanúbizonyságot tesz. Arról a biztató belső hangról, amelyen magunkhoz is szólnunk kellene, amikor vigasztalásra van szükségünk.
A szeretet sosem vész kárba, ha megosztjuk
– emlékeztet az énekes az A Couple Minutes című dalában. Ugyanakkor egy New York-i közönségtalálkozón azt is mondta:
„Néha muszáj megadnod magadnak a tiszteletet. Valaki szerencsés, ha szerethet téged.”
Ez a gondolat emlékeztet minket saját értékeinkre. Ha már pedig azt keressük milyen a modern NŐ csupa nagybetűvel, Olivia Deanből inspirálódva sokféle lehet: dühös, szomorú, összezavarodott vagy csalódott, de ettől nem válik sem mások, sem önmaga számára kevésbé szerethetővé. Nem kell lemondania a puhaságáról; nem úgy védi meg magát az élet viszontagságaival szemben, hogy elfelejt érezni, hanem éppen azzal, hogy megadja magának a lehetőséget arra, hogy hallgasson a szívére.
