előfizetésem
Hírlevél
Generációk első olvasmányélményei voltak az ikonikus pöttyös, csíkos könyvek
Kiskamaszkorom meghatározó olvasmányélményei voltak a padlásokról, antikváriumokból, szomszéd nénitől hozzám kerülő pöttyös, illetve később csíkos borítóval ellátott lányregények. Voltak közöttük már akkor is furcsa darabok, mint A francia kislány; ahol a címszereplő néhány hónapos budapesti tartózkodás után rájön, hogy a kapitalizmus alapjaiban rossz, és felcsap úttörőnek. De olyan maradandó olvasmányélmények is megtaláltak csíkos formában, mint Szabó Magda Abigél című regénye. Utóbbit hiába írták kamaszlányoknak, felnőttfejjel is jó néha visszatérni hozzá. A pöttyök és csíkok olyan ritka szocialista termékek, amelyek túlélték a rendszerváltást: a régi történeteket a mai napig újra és újra kiadják, ráadásul néha az eredeti, retró designnal.
A Pöttyös Könyvek sorozat az 1950-es évek végén indult, a mai is népszerű írónő, Janikovszky Éva Szalmaláng című kötetével. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában elinduló sorozat aztán hosszú évtizedekre a magyar tizenéves lányok könyvespolcaira költözött. A nagykamaszoknak szóló, bonyolultabb témákat érintő, sokszor életrajzi regényekkel és összetettebb társadalmi problémákat is boncolgató kötetekkel jelentkező Csíkos könyvek pedig néhány évvel később jelentek meg a magyar könyvesboltokban és könyvtárakban. A két sorozat arculata a szocialista design telitalálata volt: a jellegzetes pöttyös, majd csíkos könyvgerinc és borító több méterről is felismerhetővé tette a köteteket. Így a fiatal olvasók, illetve a szüleik pontosan tudták, hova nyúljanak megfelelő olvasmányok után.
De mitől lettek ezek a könyvek annyira sikeresek, hogy sokszor még a mai kamaszok is szívesen elolvassák őket? Pedig a tempó lassabb, a konfliktusok pedig gyakran olyan távoli és egzotikus helyszíneken bontakoznak ki, mint az építő és/vagy úttörőtábor.
Lázadás a sorok között
A pöttyös-csíkos könyvek jelensége elválaszthatatlan a Kádár-korszak kultúrpolitikájától. Az ifjúságnak szánt műveknek feltétlen meg kellett felelniük az ideológiai elvárásoknak, hangsúlyozniuk kellett a „szocialista erkölcsöt”, a közösségi szellemet, a munkaszeretetet és természetesen nem kritizálhatták nyíltan a rendszert. Ugyanakkor számos mellőzött szerző fordult az ifjúsági irodalom felé, akik – mivel felnőtteknek nem írhattak – a fiataloknak szóló sorok közé rejtették el, mit gondolnak valójában a világról. Elvileg minden a szabályok szerint zajlott: a főhős pozitív, a közösség építése rendkívül fontos, a végkifejlet optimista, közben pedig épül a szocializmus.
Mégis, a sorok között, a mellékszereplők félmondataiban, gesztusaiban, és persze az elhallgatásokban sok szerző tudott megfogalmazni határozott rendszerkritikát. Ráadásul anélkül, hogy letért volna a rendes, szocialista ifjúsági szerző számára kijelölt útról. A figyelmes fiatal olvasók pedig pontosan érezték, hogy a látszólag simára vasalt történetek mögött valódi feszültségek húzódnak: a főszereplők nem elvont példaképekként, hanem morális dilemmákkal, sikerekkel, kudarcokkal és ambivalens érzésekkel küzdő valódi kamaszlányokként jelentek meg előttük a regények oldalain.
Egy jó mesekönyv a felnőtteknek is ad – interjú a Csirimojó kiadó tulajdonosaival
Természetesen születtek korrekt, gyárakban, bányákban, építkezéseken, és egyéb vonzó helyszíneken játszódó „termelési ifjúsági regények” is a munka kifogyhatatlan örömeiről. Ugyanakkor ezek már a megjelenéskor sem voltak különösebben sikeresek, mára pedig alig emlékszik rájuk valaki. Az igazán népszerű könyvek időtlen konfliktusokat boncolgattak, felnövés-történetekkel, szülő-gyerek nézetkülönbségekkel, melyek jól tükrözték a fiatal olvasók problémáit, évtizedekkel később pedig ugyanolyan frissen hatnak, mint az első kiadásnál.
Így Janikovszky Éva, Kertész Erzsébet vagy Szabó Magda hosszú éveken keresztül írtak hatalmas olvasótáboruknak úgy, hogy a hivatalos kritika nem vette igazán komolyan a könyveiket. Éppen ez tette lehetővé, hogy átcsússzanak olyan veszélyesebb témák is, amik a felnőtteknek szánt kötetekben azonnal szemet szúrtak volna a cenzúrának. Így a nagyok vesztesége a kicsik nyeresége lett: a Kádár-korszakban sokszor
a generációjuk legtehetségesebb magyar szerzői írtak a fiataloknak.
A pöttyöktől a csíkokig
A kiskamaszoknak szánt pöttyös könyvekben a barátság, az első szerelem, a család és a pályaválasztás kérdései jelennek meg, sokszor azzal az üzenettel, hogy igenis fontos, hogy az ember kiálljon a saját véleményéért a közösséggel szemben. Fehér Klára Mi, szemüvegesek című regényének Évije egy szerencsétlen fordulattal pont azután kap szemüveget, hogy a pápaszeme miatt csúfolja az új lányt az osztályban, nem a saját ötletétől vezérelve, hanem a sokszorosan osztályt ismétlő bullyk nyomására.
A csíkos könyvek esetében pedig már komplexebb történetekkel találkozunk. Előfordult, hogy a sorozatban külföldi klasszikusok is megjelentek, mint Charlotte Brontë Jane Eyre című művének rövidített, ifjúsági verziója A lowoodi árva címen. De csíkos könyvként olvashattak a fiatal lányok olyan fontos magyar női történelmi alakok sorsáról is, mint Zrínyi Ilona, akit Kertész Erzsébet ismertetett meg az olvasókkal.
Sőt, először ebben a sorozatban adták ki az azóta számtalan kiadást, filmes és színpadi feldolgozást megélő Abigél, vagyis Vitay Georgina történetét is. Szabó Magda regényének tizennégy éves főhősnője egy szigorú, református leánynevelő intézet falai mögül segít hamis papírokat szerezni zsidó iskolatársainak a második világháború alatt. Ezzel a témaválasztással pedig az írónő a szocializmus alatt jórészt elhallgatott Holocaust témáját is boncolgatja.
A magyar írónő, akinek még a Buckingham palotába is eljutottak a regényei
Az a tény, hogy a szocialista kultúrpolitika néhány szerzőt az ifjúsági irodalomba száműzött – akiknek lehet, hogy maguktól soha nem jutott volna eszükbe, hogy felnőttek helyett gyerekeknek írjanak – elsőre büntetésnek tűnhet. Mégis, utólag éppen ez a kényszerhelyzet tette élővé és kivételesen értékessé ezeket a könyveket. Egy olyan korban pedig, ahol sokszor teljesen mást mondtak otthon és az iskolában, a gyerekek hamar megtanultak olvasni a sorok között.
A pöttyös/csíkos sorozatban olyan könyvek születtek a legjobb korabeli magyar írók tollából, amelyek végül generációkat kötöttek össze, anyáról lányára, szállva, igazi közös nyelvet, olvasmányélményeket létrehozva. Ugyan milyen olvasni szerető magyar nő van, aki nem tudja, mit kell Abigél korsójába tenni? A sorozat sikere azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az igazán jó könyvek olvasása nemcsak a felnőttek kiváltsága, hiába szánta a pöttyös/csíkos könyveket pusztán nevelő célzatú olvasmánynak a szocialista kultúrpolitika.
Az eredeti, azonnal felismerhető design sikerét pedig a mai napig mutatja, hogy továbbra is sok esetben így adják ki ezeket a történeteket, amelyek mára már nemcsak a klasszikus ifjúsági irodalom részei, hanem fontos kultúrtörténeti források arról, milyen volt felnőni a Kádár-korszakban.
