Értelmiségiek, ápolók és munkások - nők az 1956-os forradalom felkelői között

Mindig voltak elsők, akik bártan törtek ki az évszázadok óta beragadt szokásokból, vagy a társadalmi előítéletekből, esetenként álltak szemben egyedül egy olyan fegyverrel, amivel százakat lehet eltüntetni a föld színéről - csak úgy, mint 1956 hősnői. Lehet, hogy nem ők voltak azok, akik meg tudnak változtatni egy dualizált világot, de biztosan ők voltak, akik megmutatták, hogy bátorságban és szervezőkészségben egyenrangúak vagyunk, akárcsak a közös múlt viselésében. A forradalom nőalakjairól Dr. Tóth Eszter Zsófia történészt, társadalomkutatót kérdeztük.

1945-öt írtunk, a mentális és fizikai puszítás emléke még ott volt minden egyes ember mozdulataiban, amikor egy ideológiai és praktikus ok miatt a nők először kaptak választójogot Magyarországon. Felocsúdni sem volt idő, azonnal megindult a hidegháború időszaka, ami csendben tovább fejtette az addig megélt borzalmakat, miközben az ellenséggel szembenálló hősnők ideologizált képe bekerült a magazinokba és felkúszott a filmvászonra is.

Egy nap mindenki felállt és - bár nem számított rá - kitört a forradalom. A nők pedig egy új fajta társadalmi rendben egyenrangú félként csatlakoztak a front vonalaihoz. Először a történelem során.

Nők egy sorsközösségben

Ha megnézzük a régi felvételeket, nagyon fiatal lányokat látunk hatalmas fegyverekkel a kezükben, félelmet nem ismerő tekintettel. Amíg az értelmiségi réteg főként diplomáciai úton igyekezett hangot adni a követeléseknek, ezek a nők sokszor úgy kerültek ki az utcára, hogy a puskájukon és a gyárakban szerzett tapasztalataikon kívül semmi más nem volt a kezükben. „Nagyon küzdelmes és viszontagságos életút áll mögöttük. Nagyrészt intézetben nőttek fel és hasonlóan a férfiakhoz, nekik sem volt vesztenivalójuk, ami még inkább bátorrá tette őket” - magyarázza a szakértő.

Az exkluzív budapesti kávéházak zárt világa

Közülük a legismertebb két barátnő, Wittner Mária és Havrilla Béláné Sticker Katalin története, akik mindketten kiemelt szerepet kaptak a forradalomi harcokban. Mária az első naptól aktív volt, míg barátnője - akit a Corvin téri harcok közepette ismert meg - október 24-én, munkába indulva választotta azt, hogy ő is kiveszi a részét a felkelésből. Elfoglalták a rendőrkapitányságot, hogy fegyvereket szerezzenek, titkos börtönöket kerestek meg és egészen addig küzdöttek az első sorokban, ameddig egy napon végleg ketté nem vált az útjuk egy ikonikus pillanat miatt, amiről a világsajtó is részletesen beszámolt.

„Wittner Mária »szerencséje« az volt, hogy nem ment ki a Köztársaság térre. A hatalom emberei ugyanis fotók és kamera felvételek alapján azonosították be a felkelőket, akiknek a kivágott fényképe már akkor bizonyítékként volt csatolva a perirataikhoz. Ezek a felvételek adták az alapot az erősebb büntetésre, amit szinte azonnal végre is hajtottak rajtuk” - folytatja a történész.

A frontvonal mögött folyamatosan szükség volt a felkelők ellátására is, amit leginkább vöröskeresztes szimpatizánsok és éppen a tanulmányaikat végző orvosok, ápolók biztosítottak, köztük Tóth Ilonával is, aki már DISZ-titkárként is kivívta a rendszer ellenszenvét. Ilona mindössze 24 éves volt, amikor csatlakozott a mozgalomhoz: egyik pillanatban fegyverrel ment a tüntetők mellett és molotov koktélt készített, másik pillanatban pedig a sebesültek ellátását segítette a Péterfy Kórházban.

„Az ő esete a mai napig vitát képez a történészek között. Hivatalosan gyilkosságért ítélték el, amit két társával követtek el egy ÁVH-s tisztnek hitt munkás ellen, de a én azt gondolom, hogy gyakorlatilag kiválasztották erre a szerepre, hogy legyen egy értelmiségi női kivégzett is. Teljesen életszerűtlen, hogy egy medika ilyen cselekedetet hajtson végre” - emelte ki a szakember.

Albina Mali-Hočevar: a nő, aki a történelem viharaiban talált önmagára

Forradalom szülte kapcsolatok

Hosszú idő után, a nehézségek ellenére a szabadság megélése szinte euforikus érzést idéz elő, amiben nagyon gyorsan kötődnek mély barátságok és örök szerelmek is. Számtalan olyan fotó van, ahol fegyverrel, kézenfogva látunk párokat, akinek a nagy része abban a pár hétben talált egymásra és ha szerencséje volt, együtt is maradt, ami egy nagyon szép kifejeződése az emberi léleknek. Az egyik legismertebb ilyen történet Hajnal Klára és Bárány János kapcsolata.

A Tompa utcai felkelők parancsnoka egyik nap betért az utcában lakó Hajnalék családjához, akik azzal vállaltak részt a forradalomban, hogy a hozzájuk érkező felkelőknek ételt és esetenként információt szolgáltattak. A legenda szerint a Klára és János tekintete először egy tál leves felett akadt össze. A két szerelmes ezután elválaszthatatlan lett : együtt mentek a felkelőkkel, együtt menekültek a megtorlás elől és együtt voltak egészen addig, ameddig Bárány Jánost el nem ítélték a felkelésben betöltött szerepe miatt.