Fenyvesi Zoltán: ˝Magyarországon a 90-es években még szégyen volt mozgássérültnek születni˝
Kérdezz meg bárkit az utcán, vagy akár külföldön, és mindenki hallott már Európa legnagyobb és egyik legsikeresebb fesztiváljáról. A Sziget Fesztivál neve lassan olyan sok mindenkinek cseng ismerősen, mint Hosszú Katinkáé vagy a Saul fiáé. És míg a legtöbb embernek teljesen természetes, hogy két lábon megy ki a fesztivál területére hajnalig bulizni, addig megfeledkezünk társadalmunk igencsak nagy szeletéről, akik ugyanolyan vágyakkal teli és izgatottan várják kedvenc fellépőik koncertjeit, mint bárki más. Akik ugyanúgy izgulnak a fesztivál szettjük miatt, mint akármelyik tini lány, akiknek pont olyan fontos a szórakozás, mint másnak – ők a kerekes székes mozgássérültek.
Ezeket láttad már?
Fenyvesi Zoltán idén debütált az év egyik legizgalmasabb és legsikeresebb magyar produkciójában, Till Attila Tiszta szívvel című filmjében. Zoli már régóta kedves barátunk, a GLAMOUR Online-on is többször olvashattál már róla, hol divat, hol sport, hol egyéb szociális témák kapcsán, így hát csak természetes volt, hogy őt kértük meg, hagyja, hogy elkísérjük egyik nap a fesztivál területére, és mesélje el, milyen megélni a Szigetet négy keréken.
Fenyvesi Zoli, aki pont a napokban töltötte be 24. évét igencsak elfoglalt manapság, a karrierje szélsebesen ível felfelé, így hát alig tudtunk időpontot egyeztetni a közös szigetelésre. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk az együtt töltött időből, az otthonába látogattam el, és onnan mentünk ki együtt a Szigetre hétfő délután.
Bevallom, izgalommal teli érkeztem meg Zolihoz, még sosem jártam egy mozgássérült lakásán, nem tudtam mire számíthatok, de ezzel az érzéssel természetesen nem vagyok egyedül, hiszen ha csak nincsen napi kontaktusunk kerekes székesekkel akár család, akár barát, akár munka révén, akkor csupán lesütött szemmel somfordálunk el egy-egy mozgássérült mellett az utcán. "Kiskoromban a nagymamám nem engedett ki a kapun kívülre. Falun szégyen volt, ha valakinek a családjában nem ép gyerek született", meséli Zoli, aki nyitott gerinces tünetekkel jött a világra. Mintha ez életstílus-választás kérdése volna.
Szerencsére azon felül, hogy még mindig megbámulják az utcán, Zolinak nem sokban más az élete, mint a tied vagy az enyém. Ugyanúgy eljár dolgozni, bulizni, imádja a divatot, a Suhanj Alapítvánnyal rengeteget működik együtt, Instagramozik, ráadásul igencsak ügyesen, és magáról gondoskodik. "Már megszoktam, hogy bámulnak, észre sem veszem, de vannak barátaim, akiket ez nagyon zavar, és nem tudják kezelni", mondja. "Itt ez még mindig így megy, a Sziget viszont olyan, mintha külföldön lennék. Valószínű azért is, mert főként külföldiekkel van tele (nevet), de az emberek kedvesek, előzékenyek, ha akarnám az első sorig is előre engednének, mindenki segít, és ez a normális". Persze van ennek hátránya is, például egyszer valaki annyira buzgó volt, hogy annak ellenére, hogy Zoli csak épp várt a villamosmegállóban egy barátjára, és hiába tiltakozott, a lelkes segítő feltolta őt a járműre. Így ment egy kört. Aztán persze, hogy bosszankodva hívták, hogy hol van már, míg ő várost nézett. Nagyon sok hasonló vicces sztorija van, például a szórakozóhelyeken is lelkesen jönnek a "bodyguard-jelöltek", akik úgy érzik kötelesek védelmük alá venniük Zolit. Nincs olyan, hogy valaki ne hívná meg egy italra. "Az mondjuk elég zavaró, amikor artikulálva beszélnek hozzám, mintha értelmi fogyatékos lennék. Ez sok ember fejében összemosódik. Az éttermekben is gyakran nem nekem adják oda a számlát, akkor sem, ha lánnyal vagyok, mintha én képtelen lennék fizetni". De ezek ellenére is Zoli egy hihetetlenül életvidám, vicces és pozitív ember. Mindenről nagyon kedvesen mesél, és rengeteget nevetünk.
A Szigetben az a jó, hogy abszolút bejárható kerekes székkel, külön emelvény is van erre kialakítva a Nagyszínpadnál például, ahonnan nyugodtan élvezhetők a koncertek. Semmivel sem más számára a Sziget-élmény, mint egy ép embernek. Ő is ugyanúgy utál a tömegben mászkálni, mint bárki, ha berúg, és reggel az ágyában ébred, akkor nem emlékszik, hogy került haza, és ugyanúgy meg kell vennie a jegyét. Annyi előkészületet igényel a részéről, hogy tömörgumival megy ki. "Tavaly kilyukadt mindkét kerekem, de szerintem nem is ott történt, mert ugye nincs üveg sehol, úgyhogy erre idén figyeltem. Egyébként egy élesebb fadarab is elég, kihasítja a gumit és le is ereszt. Éppen a Sziget előtt pár nappal kellett elvinnem szervizbe a székemet, úgyhogy pont jól jött ki. Ja, és a mozgássérült mosdók, ezeket feltérképezem előre, mert nem szeretném, ha úgy törne rám a pisilhetnék, hogy nem tudok hova menni". De ezenfelül Zolinak is ugyanolyan gondjai vannak a Szigettel, mint a legtöbb odalátogatónak, nincsenek extra igényei. Zavarja, hogy nem tud jól tájékozódni a térképeken, az ott dolgozók nincsenek eléggé felkészülve, és hogyha nem tudja, hol van pontosan valami, akkor nehezen találja meg. Ismerős? Ennek ellenére is a Sziget a kedvenc fesztiválja, amit minden évben izgatottan vár, és végigbulizik a barátaival.
Ha kerekes székesként egy fő baja van a fővárossal, akkor az, hogy nagyon sok helyen borzalmasak a mozgássérült vécék, hol takarító szertárnak használják, hol rossz a zár, és bárki rányithat igencsak kiszolgáltatott helyzetben, hol alig akarják kinyitni. De Zoli ezekről is csak úgy félvállról beszél, az ő élete nem a panaszkodásról, a gondokról szól, hanem arról, hogy minden percét élvezze. Ha Sziget, akkor annak, ha szombat esti ötkertezés, akkor ott, ha pedig csak épp a legjobb barátjával, a beauty blogger Németh Biankával bandázik, akkor azt. Tanuljunk tőle.
Nagy-György Borbála
