Ha 9-ből 5 jel stimmel, borderline személyiségzavarral élhet egy ismerősöd
A borderline személyiségzavar (röviden: BPD) az egyik legnagyobb kihívást jelentő, ugyanakkor félreértett mentális egészségügyi állapot. Bonyolultsága miatt mind az érintettek, mind a környezetükben élők, gyakran küzdenek azzal, hogy megértsék a betegség megnyilvánulásait és következményeit. Ebben a cikkben elmélyedünk a BPD bonyolultságában, sorra vesszük a gyakori tévhiteket, és feltárjuk a BPD-s személyek és a nárcisztikus partnerek közötti kapcsolatok dinamikáját.
Ezeket láttad már?
A borderline személyiségzavar, magyarul határeseti személyiségzavar, a népességnek kb. 2-3%-át érinti, így ezzel az egyik leggyakoribb személyiségzavarnak tekinthető. A borderline személyiségzavar olyan mentális zavar, amelyet a hangulat, az interperszonális kapcsolatok, az énkép és a viselkedés instabilitása jellemez. A BPD-ben szenvedők gyakran élnek át intenzív érzelmeket, ami impulzív cselekedetekhez és kaotikus kapcsolatokhoz vezet.
A borderline személyiségzavar az 1980-as években vált hivatalosan definiált személyiségzavarrá, de már 1938-ban használták ezt a kifejezést. Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon már a borderline személyiségzavart érzelmileg labilis személyiségzavarként diagnosztizálják.
Érdekesség, hogy nőknél háromszor olyan gyakran fordul elő, mint a férfiaknál, és az egyik legnehezebben kezelhető zavarok egyikének számít. Először Adolf Stern pszichoanalitikus figyelte meg a borderline személyiséget, és ő is használta ezt a fogalmat először, ugyanis a neurózis és a pszichózis között elhelyezkedő állapotot figyelt meg.
- Neurózis: Szorongással járó, funkcionális mentális zavar. Nem jellemzőek se a hallucinációk, se a téveszmék.
- Pszichózis: A köznyelvben a pszichózist nevezzük elmebajnak, vagyis olyan betegségnek, amikor a személy elveszíti a kapcsolatot a valósággal, téveszméi vannak, illetve hallucinációi.
A borderline tehát a két állapot határán lévő személyiségzavar. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve ötödik kiadásában (röviden: DSM-5) a következőképpen diagnosztizálták a bipoláris zavart. Ha a következő kritériumok közül legalább öt tartósan fennáll, változatos élethelyzetekben:
- Krónikus ürességérzés
- A mindennapi eseményekhez kapcsolódó érzelmi, affektív instabilitás (pl. intenzív epizodikus szomorúság, ingerlékenység, irritabilitás vagy szorongás, ami általában pár óráig tart, ritkábban néhány napig)
- Kétségbeesett erőfeszítések, hogy elkerülje a vélt vagy valós elhagyatottságot
- Identitászavar, jelentősen vagy tartósan instabil énkép vagy én-érzet
- Impulzív viselkedés legalább két olyan területen, amelyek potenciálisan önkárosítóak (pl. költekezés, szex, kábítószerrel való visszaélés, felelőtlen autóvezetés, falánkság)
- Helytelen, intenzív harag vagy a düh kontrollálásának nehézségei (pl. gyakori indulatkitörések, állandó dühkitörések, ismétlődő fizikai verekedések).
- Instabil és intenzív interperszonális kapcsolatok mintázata, melyeket az idealizálás és a leértékelés közötti szélsőségek jellemeznek
- Ismétlődő szuicid viselkedés és gesztusok, fenyegetések vagy önkárosító viselkedés
- Átmeneti, stresszel összefüggő paranoid gondolkodás vagy súlyos disszociatív tünetek
De mi NEM borderline személyiségzavar?
Az elterjedt tévhitek ellenére a BPD nem egyenlő a manipulatív vagy figyelemfelkeltő viselkedéssel. A BPD-ben szenvedő egyének gyakran küzdenek érzelmeik szabályozásával és rosszul alkalmazkodó megküzdési mechanizmusokhoz folyamodhatnak, de ez nem jelent rosszindulatú szándékot. Ez egy összetett mentális egészségi állapot, amelyet genetikai, biológiai és környezeti tényezők kombinációja befolyásol.
A borderline-nárcisztikus kapcsolatokról szóló mítoszok eloszlatása
Az egyik uralkodó mítosz a BPD körül az az elképzelés, hogy az ebben a rendellenességben szenvedő személyek vonzódnak a nárcisztikus személyiségzavarral (NPD) rendelkező partnerekhez, és fordítva. Bár előfordulhatnak olyan esetek, amikor a BPD-vel és NPD-vel rendelkező egyének kapcsolatokat alakítanak ki egymással, alapvető fontosságú megérteni a pszichológiai dinamikát.
A BPD-vel élő egyének gyakran vágynak a kapcsolatukban az elhagyatottságtól való félelmük miatt a megerősítésre és a stabilitásra. Olyan partnerekhez vonzódhatnak, akik kezdetben biztonságérzetet és csodálatot nyújtanak. A BPD-s kapcsolatokra jellemző idealizálási fázis azonban gyorsan átadhatja a helyét a leértékelés fázisának, mivel a partnerben észlelt hibák vagy következetlenségek a felszínre kerülnek.
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személyek olyan partnerekhez vonzódhatnak, akik kielégítik a csodálat iránti igényüket, és megerősítik felnagyított énképüket. Az empátia hiánya és a mások sebezhetőségének kihasználására való hajlamuk azonban súlyosbíthatja a borderline személyiségzavarban szenvedők által tapasztalt érzelmi instabilitást.
A borderline nárcisztikus zavarban szenvedő személyek közötti dinamikát gyakran az idealizálás és leértékelés váltakozó ciklusai jellemzik. Kezdetben az intenzív érzelmek és a szenvedély mindkét fél számára felemelően hat. A kapcsolat előrehaladtával azonban elkerülhetetlenül konfliktusok alakulnak ki, amelyek az árulás, a neheztelés és az elhagyatottság érzéséhez vezetnek.
Bár igaz, hogy a BPD-s személyek nárcisztikus vonásokat mutató partnerekkel alakíthatnak ki kapcsolatokat, ez a dinamika nem általános érvényű. Minden kapcsolatot az érintettek egyedi személyisége, története és körülményei alakítanak. Fontos felismerni, hogy nem minden kapcsolat, amelyben BPD-s és NPD-s személyek vesznek részt, követi ezt a mintát. Minden egyén egyedi, és minden kapcsolat dinamikáját számtalan olyan tényező befolyásolja, amelyek túlmutatnak a személyiségjegyeken.
Hogyan lehet kezelni borderline személyiségzavart?
A határeseti személyiségzavar mára gyógyítható személyiségzavarnak minősül, sőt, a statisztikák alapján a 30. életév felett ritkán diagnosztizálnak BPD-vel, illetve a tünetek intenzitása a 35 éves kor körül gyakran csökken és a személyek egyre inkább beilleszkednek a társadalomba.
A borderline személyiségzavar kezelése általában pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációját jelenti. A kezelés átfogó célja, hogy segítsen az egyéneknek kezelni a tüneteiket, javítani az életminőségüket és egészségesebb megküzdési mechanizmusokat fejleszteni. Néhány gyakori terápiás megközelítés, amelyet a BPD kezelésében alkalmaznak:
- Dialektikus viselkedésterápia a kognitív-viselkedésterápia (CBT) elemeit ötvözi a mindfulness technikákkal. Ez a módszertan arra összpontosít, hogy megtanítsa az érzelmek szabályozását, a szorongás elviselését, az interperszonális kapcsolatok javítására és a tudatosság növelésére irányuló készségeket.
- A kognitív-viselkedésterápia segít beazonosítani és megkérdőjelezni a nem adaptív gondolkodási mintákat és viselkedésmódokat. Célja, hogy a negatív hiedelmeket adaptívabbakkal helyettesítse és megküzdési stratégiákat dolgozzon ki a szorongató érzelmek és helyzetek kezelésére.
- Bár a gyógyszeres kezelés nem a BPD elsődleges kezelési módja, felírható bizonyos tünetek, például a depresszió, a szorongás vagy az impulzivitás enyhítésére. A BPD kezelésében gyakran alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak az antidepresszánsok, a hangulat-stabilizátorok és az antipszichotikus gyógyszerek. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyszeres kezelés önmagában nem elegendő a BPD kezelésére, és pszichoterápiával együtt kell alkalmazni.
A borderline személyiségzavar összetett és gyakran félreértett mentális egészségügyi állapot. Az ebben a személyiségzavarban szenvedők intenzív érzelmekkel, instabil kapcsolatokkal és töredezett én-érzettel küzdenek. A BPD-t övező tévhitek eloszlatása alapvető fontosságú. A tudatosság és az együttérzés előmozdításával támogathatjuk a bordeline-al élő egyéneket a gyógyulás és a felépülés felé vezető úton.
